Könyv az orosz filmrendezőről

Klimov, aki július 9-én lenne 75 éves, 40 éves pályafutása alatt mindössze hat filmet forgatott, s nehéz elhinni, hogy a már régen klasszikusnak számító, Hurrá, nyaralunk! című, fergeteges és elévülhetetlen komédia csak a diplomafilmje volt.

Ezt követte a számos díjjal kitüntetett Sport, sport, sport című művészi dokumentumfilm, majd jött az Egy fogorvos kalandjai című, már szomorkás vígjáték. Ezután már csak drámákat forgatott, amelyek majd mindegyike évekig volt dobozban: a Raszputyin-legendát feldolgozó Agóniát a Búcsú Matyórától - követte, amelyet a forgatás közben autóbalesetben elhunyt, imádott felesége, Larissza Sepityko helyett fejezett be, s végül az 1985-ös Moszkvai Filmfesztiválon fődíjjal jutalmazott Jöjj és lásd.

Klimov szinte minden alkotását szovjetellenesnek minősítették, és minden újabb filmjéhez sok-sok éves út vezetett. A most megjelent könyvből kiderül, hogy a hosszú szünetek alatt forgatókönyveket írt, többnyire fivérével, German Klimovval. A kötetben szerepel az orosz népmeséken alapuló Lelemények és az egy német bankár Nagy Katalin korában megélt oroszországi kalandjairól szóló Átváltozás című, soha el nem készült alkotások forgatókönyve.
Szeretett volna filmet készíteni Dosztojevszkij Ördögök című regénye, Iszaak Babel és Vaszilij Suksin elbeszélései és Mihail Bulgakov Mester és Margaritája nyomán. (Sajnos a Mesterek munkacímű forgatókönyv Bulgakov unokájának tilalma miatt nem kerülhetett a kötetbe.)

Ez a terv is nehéz utat járt be: amikor már érdeklődni kezdett Klimov iránt az amerikai filmipar, megriadt attól, hogy a szemében a szovjet cenzúrához hasonló produceri diktátum alá kerül, és nem tudta elfogadni azt a lehetőséget sem, hogy egy kétes úton meggazdagodott üzletember felajánlotta pénzből dolgozzon. A kötetben Hanna Schygulla, Rainer-Werner Fassbinder múzsája emlékezik arra, hogyan nem valósult meg a film, amelyben Margarita szerepét játszotta volna.
Amikor Mihail Gorbacsov hatalomra jutása után nem sokkal egyhangúlag a Szovjet Filmművészet Szövetségének első titkárává választották, azt írta: "A vonat alá estem". A peresztrojka eufóriájában az idealista és romantikus Klimov úgy vélte, érdemes a rendezést félretenni, és a társadalmi munkának szentelni magát, s ennek köszönhetően a filmek százai kerültek ki a dobozokból, sok addig letiltott tehetséges rendező készíthetett újra filmet. A vállalkozás szokás szerint a kollégák haragjával, valamint vádaskodásokkal végződött azoknak a részéről, akiknek az érdekeit sértette munkája. Klimov volt az egyetlen, aki semmiféle anyagi hasznot nem húzott e tisztségből - még filmjéhez sem utaltatott ki pénzt, noha szinte korlátlanul rendelkezett a filmművészetre szánt összegekkel -, és az első, aki önként távozott a posztról.