Gyermekmunka elleni világnap

A gyermekmunka napjaink valóságának elfogadhatatlan, mégis létező jelensége. Az ILO statisztikái szerint a világméretű törvényi tilalom ellenére több mint 200 millió gyereket kényszerítenek munkára szerte a világon. Biztató ugyanakkor, hogy számuk 2000 és 2004 között 11 százalékkal csökkent, s ha ez a tendencia folytatódik, teljesülhet az az 1999-es célkitűzés, hogy 2016-ig felszámolják a gyermekmunka legrosszabb formáit.

Az ILO a munkaerőpiacon 12 éves kor alatt megjelenő minden gyermeket gyerekmunkásként tart számon. 18 éves kor alatt a heti 14 óra feletti munkavállalást tekinti gyermekmunkának, amelyet a fiatal jövőbeli munkaerő-piaci és életesélyei szempontjából erősen károsnak tart. A nemzetközi szervezet hosszú távú célja 2015-ig a 14 éves korig kötelező közoktatás elterjesztése.

A dolgoztatott kiskorúak hetven százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. Az ILO a Gyermekmunka Eltörlésére Irányuló Nemzetközi Programján (IPEC) keresztül támogatást nyújt az egyes országoknak nemzeti programjaik kialakításában, valamint politikai tanácsadással szolgál a gyermekmunka elleni küzdelem területén.

A gyermekmunka legfőbb oka a szegénység. A megélhetésért munkára kényszerült gyermekek legtöbbje éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él, megaláztatásoknak, az elemi szociális és orvosi ellátás hiányában súlyos betegségeknek van kitéve. Több millió leánygyermek esik a rosszul fizetett házi cselédmunka csapdájába: ezeket a gyermekeket a szexuális erőszak és a gyermekkereskedelem is fenyegeti. A munkára fogott gyermekek több mint fele ázsiai, s rossz a helyzet Afrika Szaharától délre eső részén is, ahol minden hatodik kiskorú végez gyermekmunkát.
Becslések szerint több mint nyolcmillió gyermeket rabszolgaként tartanak. A gyermekmunka felszámolása a nemzetközi prostitúcióban és a drogkereskedelemben lenne a legsürgetőbb, mert ezek a gyermekre, a családjára és a társadalomra egyaránt veszélyt jelentenek. A gyerekfoglalkoztatás azonban nem mindig tekinthető negatív jelenségnek, hiszen a szülők üzletében való kisegítés, vagy a betakarításban való közreműködés az életre nevelés szerves részének is tekinthető.

Magyarországon a gyermekfoglalkoztatást - a külföldi intézkedések példájára - 1840-ben szabályozta először az Országgyűlés. Jelenleg 16 éves korig tart a tankötelezettség, munkavállalónak csak a 16. életévét betöltött személy jelentkezhet, s minden 18 éven aluli foglalkoztatott fiatal munkavállalónak számít. (A törvényes körülmények között megszervezett szünidei diákmunka nem minősül szabálytalan foglalkoztatásnak.) Tavaly 32 munkaadóval szemben 64 fiatal szabálytalan foglalkoztatása miatt kellett eljárnia a munkaügyi hatóságnak. (GRAFIKA)