Simai Mihály akadémikus szerint az európai országok is arra várnak, hogy mi lesz a novemberi elnökválasztás eredménye. A csúcson valószínűleg nem lesz látványos megállapodás vagy összeütközés, az Európai Unió kivár az új elnökig - tette hozzá.

Romsics Gergely, a Magyar Külügyi Intézet szakértője úgy vélte: a Bush-adminisztrációnak ez lesz a búcsúüzenete, az amerikaiak nagyon szeretnének javítani az örökségükön. A csúcstalálkozón néhány jól "eladható" részeredményre lehet számítani, de senki nem vár nagy áttörést - fűzte hozzá.

Az elemző szerint az amerikai kormányváltás után mindenképpen változik az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonya. Ugyanakkor akár republikánus, akár demokrata elnöke lesz Amerikának, az értékkülönbségek nem szűnnek majd meg a két partner között - mondta Romsics Gergely.

A szakemberek egyetértettek abban, hogy napjainkban az együttműködés és a verseny egyaránt jellemző az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatára.

Simai Mihály kiemelte: az Egyesült Államok és az EU változatlanul a világgazdaság két legerősebb központja, az EU továbbra is Amerika legjelentősebb kereskedelmi partnere. Globális kérdésekben az érdekközösség továbbra is erős és szoros a katonai kooperáció a két fél között - mondta az akadémikus.

Rámutatott ugyanakkor, hogy a szoros együttműködés mellett hangsúlyosak az eltérő érdekek is.

Így például a két partner eltérően ítéli meg, hogy mi történjen a NATO-val: maradjon észak-atlanti szervezet, vagy globalizálódjon. Ezek az érdekkülönbségek növekedhetnek a jövőben - tette hozzá.

Az Oroszországhoz fűződő viszonyuk is más: az Egyesült Államok számára a politikai kapcsolatok a legfontosabbak, az EU számára a gazdasági és politikai érdekek ötvöződnek. Ugyanígy eltérőek az érdekek Kínával kapcsolatban, valamint Afrikához is más viszony fűzi az Egyesült Államokat, mint Európát. A Közel-Kelettel Európa hagyományosan jó kapcsolatokat igyekszik ápolni, miközben az Egyesült Államoknak főként Izraelhez és a térség olajtermelő országaihoz vannak szoros kötődései - mondta Simai Mihály.

Az akadémikus szerint nem valószínű, hogy a jövőben az Egyesült Államok és az Európai Unió egységesen lép fel Oroszországgal és Kínával szemben. Ez azt jelenti, hogy a már meglévőknél több területen nem fognak együttműködni - tette hozzá.

Romsics Gergely úgy látja: ha Kína és Oroszország gazdaságilag és katonailag erősödni fog, az jobban összekovácsolhatja az Egyesült Államok és az Európai Unió szövetségét ebben a kérdésben. A kínai és orosz kihívások már most is segítették a kapcsolatok javulását, újra egy irányba terelték az Egyesült Államokat és az Európai Uniót - mondta az elemző.

A szakember az EU-USA közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat értékelve hangsúlyozta, hogy diplomáciai szinten egyértelműen közeledett egymáshoz az Európai Unió és az Egyesült Államok az elmúlt években. 2005-től kezdve az amerikai diplomácia megpróbált javítani az transzatlanti viszonyon. Kérdés, hogy ez átszivárog-e mélyebb szintekre - fűzte hozzá.

Bizonyos gazdaságpolitikai eredmények már láthatóak. Az első Bush-adminisztráció idején megromlott a gazdasági kapcsolat a két fél között egyrészt az acélipari, másrészt a repülőgép-ipari kérdések miatt. Az ezzel kapcsolatos vám- és kereskedelempolitikában azóta óvatos előrelépések tapasztalhatóak - mondta Romsics Gergely.

Ennek ellenére a kereskedelempolitikában biztos lesznek a jövőben is nézeteltérések, például a küszöbön álló európai agrárreformmal összefüggésben - tette hozzá.

Romsics Gergely szerint nem természetellenes, hogy egységesen van jelen a verseny és az együttműködés az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonyában. Van ugyanis egy "belső kör", ahol szabad a verseny és lehetnek viták, és van egy "külső kör", amely együttműködésre késztetik a két felet - vélte a szakember.

A "külső körben" található a felemelkedő Oroszország és Kína - ezekkel szemben teljesen természetes az együttműködés az USA és az EU között. Szintén ebbe a körbe tartoznak azok az országok, ahol stabilizáló jelenlétre, fejlesztésekre van szükség - ilyen például Afganisztán és Irak. Ezekben az országokban az Egyesült Államok a katonai erőt adja, az Európai Unió pedig az államépítéshez szükséges civil kapacitásokat - tette hozzá Romsics Gergely.