„Az egészségbiztosítási reform lényege két elemből áll: egyrészt választási szabadságot biztosítunk az embereknek, másrészt a társadalombiztosítás működtetését egymással versenyző pénztárakra bízzuk úgy, hogy a létrejövő pénztárakban a magánbefektetők érdemi szerephez jutnak.

Mi is azt gondoljuk, hogy a reform során eddig megtett lépések önmagukban nem elégségesek a cél eléréséhez. Sose mondtuk ennek ellenkezőjét. Mindig azt hangsúlyoztuk, hogy a vizitdíj bevezetése vagy a kórházi ellátórendszer ésszerűsítése szükséges, de nem elégséges feltétele a hatékonyabb, igazságosabb és jobb minőséget nyújtó ellátórendszer kialakításának. Mindig azt mondtuk, hogy a biztosítási rendszer reformjára éppen azért van szükség, hogy a rendszer lényegi működését is átalakítsuk és az eddig elért eredményeket megőrizhessük.

Olyan egészségügyi rendszerre van szükség, amelyben nem önmagában az egészségügyi dolgozók egyéni áldozatvállalása garantálja a folyamatosan javuló minőséget, hanem a rendszer működési elve. Meggyőződésünk szerint ilyen elv a verseny és a szolidaritás, amely együttesen érvényesülve kényszeríti ki minden intézményből a betegbarát szemléletet, a jobb minőséget és a hálapénz megszűnését.

A felmérések azt bizonyítják, hogy a vizitdíj és a napidíj bevezetése óta eltelt időszakban valamelyest csökkent a hálapénz. (Egyes felmérések szerint a háziorvosoknál, más kutatás szerint a kórházakban, de valamennyi azt igazolja, hogy a vizitdíj és a napidíj bevezetésének ezen a területen is van kedvező hatása.)

A pénztárakat nem csak jogi eszközökkel kell eltiltani attól, hogy a biztosítottak között válogassanak, hanem gazdaságilag is ellenérdekelté kell tenni őket ebben.

A fejkvóta rendszernek nem célja „előre leképezni az egyéni kockázatot”. Semmilyen társadalombiztosítási rendszerben nem lehet elérni azt, hogy minden személy egyéni kockázat figyelembe legyen véve, hiszen ebben az esetben a társadalombiztosítás egyik alapelve sérül. A lényegi feladat az, hogy a hátrányos kockázatú személyek ne eshessenek ki a rendszerből, mindenki megkapja a szükséges ellátást, illetve a szűkebb csoportos kockázat.

Az ésszerű kapacitás gazdálkodás Euróban mindenütt, így Magyarországon is szűkíti a szolgáltatók versenyének lehetőségét. A versenyt nem lehet kizárólag a szolgáltatói versenyre hagyni, hanem a finanszírozók, a pénztárak versenyét is ki kell alakítani.

Bizonyára lesznek olyan területek az országban, ahol a kevés egészségügyi szolgáltató miatt a verseny mérsékeltebben érvényesül. Ebből azonban két dolog biztosan nem következik: 1) hogy ha egyáltalán nem lenne verseny, akkor ezeken a területeken jobb lenne az ellátás, 2) hogy akkor ott se legyen verseny, ahol viszont több szolgáltató működik.”

(Részlet a minisztérium közleményéből, amelyet a köztársasági elnök reagálására adtak ki.)