A világ legidősebb asszonyánál nem találtak elváltozást

Gert Holstege, a Groningeni Egyetem professzora és munkatársai számára egyedülálló lehetőség kínálkozott az időskori mentális funkciók megfigyelésére az illető hölgy életének utolsó éveiben, majd halála után ezeket az adatokat összehasonították a boncolási leletekkel - olvasható a ScienceDaily című angol nyelvű tudományos hírportálon.

Az idős asszony 82 éves korában ajánlotta fel, hogy testét halála után tudományos célokra használják fel. Midőn betöltötte a 111. életévét, a hölgy felvette a kapcsolatot a kutatókkal, hogy megkérdezze - továbbra is érdekli-e a tudósokat, s halála után teste felhasználható-e kutatásokra, vagy oktatási célokra. A tudósok biztosították az asszonyt, hogy kora miatt különleges tudományos értéket képvisel.

A kutatók szerint a hölgy igen élénk és magabiztos volt, akit nemcsak a környezete, hanem a bel- és külpolitikai, valamint a sportesemények is érdekelték.

"Önállóan élt 105 éves koráig, s akkor is csak meggyengült látása kényszerítette arra, hogy az idősek otthonába vonuljon be. A sors iróniája, hogy kis súllyal született, s senki sem bízott abban, hogy életben maradhat" - hangsúlyozták a kutatók.

A groningeni kutatók egy sor ideggyógyászati és élettani vizsgálatot végeztek el, amikor az asszony betöltötte a 112. évét, majd egy év múlva megismételték ezeket. A vizsgálatok lényegében normális agyfunkciókról tanúskodtak, s nem volt semmi jele a szellemi leépülésnek, memória- vagy figyelemzavarnak. Az asszony mentális teljesítménye a 60-75 éves emberek szellemi kondíciójának felelt meg.

Amikor az asszony 115 éves korában elhunyt, testét, ahogy tervezték, felboncolták. Ebben az időben az illető a világ legidősebb asszonyának számított, ám szervezetében semmi jele nem volt az érelmeszesedésnek. Agyában úgyszintén kevés eltérést találtak, agysejtjeinek száma pedig 60-80 éves egészséges emberekének felelt meg.

Ami a leglényegesebb, agyában nem találtak az Alzheimer-kórra utaló elváltozásokat. Gyakorlatilag nem találtak fehérjezárványokat, úgynevezett amiloid-plakkokat (béta-amiloid fehérje sejten kívüli összecsapódásait), amelyek a szellemi leépüléssel, a személyiség teljes elvesztésével járó Alzheimer-kórra jellemzők. A betegségre utaló elváltozások, így neurofibrilláris gócok (összecsavarodott fehérjeszálak) oly enyhe formában jelentkeztek, hogy nem okoztak kimutatható mentális leépülést.

Ezek a leletek megkérdőjelezik azt a közkeletű feltételezést, hogy az Alzheimer-kór vagy a demencia más formáinak kialakulása elkerülhetetlen, ha az emberek "túl sokáig élnek".

"Az általánosan elfogadott nézetekkel szemben megfigyeléseink arra utalnak, hogy az emberi kognitív funkciók megőrizhetők messze azon életkoron túl is, amely embertársaink többsége számára jelenleg megadatik. Az agyi elváltozások megelőzése terén történő előrelépés hosszú távú haszonnal járhat" - hangsúlyozták a kutatók.