Nyolc katolikus, egy református és egy zsidó gimnáziumra. Hogyan működtek ezek az iskolák a rendszerváltásig, illetve mi a helyzet most az egyházi iskolák háza táján? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Csepregi Andrástól, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetőjétől.
- Az intézkedést követő évtizedekben szinte csak a krétára elég állami támogatást kaptak az egyházi iskolák. Miképpen tudtak mégis fennmaradni?
- A működési költségeket minimálisra csökkentették, a négy szerzetesrend - piaristák, ferencesek, bencések, Miasszonyunk Iskolanővérek - négy iskolájában például fizetség nélkül tanítottak a rend tagjai. Ráadásul a ferenceseknek új iskolát kellett létrehozniuk Szentendrén, egy laktanyában. Csak később, a nyolcvanas években kértek már tandíjat is a szülőktől, a csekély állami támogatás kiegészítésére.
- A gyenge finanszírozás ellenére az egyházi iskolák megőrizték korábbi vonzerejüket. Minek köszönhetően?
- Kétségtelenül a kor elit iskolái voltak. Nyilván azért is, mert kevés számú intézményükre nagyon odafigyeltek az egyházak, erre a területre legjobb erőiket mozgósították. Megerősödésükre jellemző, hogy noha csak állami tankönyveket használhattak, a nyolcvanas években igényes hittankönyveket jelentettek meg. Persze hitoktatás a tankönyv megjelenése előtt is volt mindegyik egyházi gimnáziumban.
- Milyen fordulatot hozott az egyházi iskolák életében a rendszerváltás?
- Újraéledtek! Nem ment könnyen, részben a volt egyházi épületek lassú visszaadása, részben a felekezeti iskolák működésének, finanszírozásának kidolgozatlansága, hiányzó jogi háttere miatt, részben pedig azért, mert az egyházak se tudták pontosan felmérni iskolafenntartási költségeiket. Mindenesetre ma Magyarországon 111 egyházi óvoda, 176 általános iskola, 100 gimnázium és 26 szakképző iskola működik. Egyházi általános iskolába a gyerekek 5, gimnáziumba 16, szakközép, illetve más szakképző iskolába és óvodába 2-3 százaléka jár - összegzett Csepregi András.
- A szakképzés drága. Ezért tartanak fenn kevés szakiskolát az egyházak?
- Inkább amiatt, hogy idegen az egyházi oktatás hagyományaitól. Az egyházak főként a humán képzésre összpontosítottak, a humán értelmiség utánpótlásának nevelését tekintették fő célnak. Szakképzésbe csak a rendszerváltás után, külföldi példa nyomán fogott a KOLPING Szövetség, s nyitott katolikus szellemű szakmunkásképző iskolákat.
- Mitől függ az egyházi iskolák népszerűsége?
- Különbözőek az egyházak oktatási intézményei is. Van, amelyikbe négy-ötszörös a túljelentkezés, s van, amelyik beiskolázási gondokkal küzd. Régebben az erősebb erkölcsi nevelés iránti igény miatt keresték a szülők az egyházi iskolákat, de sokakat az oktatás magas színvonala vonzott. Manapság főként az egyházi közösségekhez tartozók, a hitéletet élők íratják be gyerekeiket nagy számban egyházi iskolába.
- Vagy azért, mert nem hallani egyházi iskolákban történő erőszakról, agresszivitásról. Titkolják vagy valóban nincs ilyen esemény körükben?
- Semmi sem titkolható el az internet világában. Egy biztos: szélsőségesen agresszív viselkedésre nincs példa egyházi iskolákban. Megjegyzem az állami fenntartású iskolák közül is csak egyikben, másikban. Egyedi esetekről van szó, melyeket a média felnagyít. Abban az egyházi iskolában, amelyben a tanárok munkáját az eleven hit vezérli, az megmutatkozik a nevelésben is. Aki képes magában felfedezni az agressziót, az annak szelídítésére is képes. Legyen szó tanárról, gyerekről.
