Nagy Imre per: a volt kormányfő titkárnőinek kihallgatása hallható ma

A volt kormányfő kétségbe vonta titkárnője, Molnár Ferencné vallomását, mert állítása szerint a felkelőket nem akarták semmilyen formában bevonni a kabinetbe. Cáfolta továbbá, hogy Dudás József katonai parancsnokkal közös kommünikét adtak volna ki, azt - vallomása szerint - csakis nélküle publikálhatták. Dudás ugyanis Függetlenség című napilapjában huszonöt pontos kiáltványt tett közzé Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt címmel, amivel természetszerűen a Nagy Imre-kormány nem tudott azonosulni. Nagy Imre ezzel kapcsolatban megjegyezte: "Az én tudtommal és aláírásommal vagy jóváhagyásommal, mint ahogyan Molnárné mondja, kommüniké nem jelenhetett meg. A kommüniké mégis megjelent, mégpedig a Dudásék lapjában."
Nagy Imre másik titkárnője, Balogh Józsefné arról beszélt a tárgyaláson, hogy Nagy Imrével kétszer is összekülönbözött. (Nagy Imrét elvtársnak nevezte, ám Vida kijavította Nagy Imrére.) A titkárnő, folyamatosan mentegetve magát, azt mondta, hogy ő tájékoztatta Nagy Imrét a budapesti pártbizottság október 30-ai ostromáról és az ÁVH-sok meglincseléséről, mire a miniszterelnök helyreutasította, hogy "ne csináljon pánikot".
Állítása szerint - amit Nagy Imre cáfolt - még a budapesti pártbizottság agitációs és propaganda osztálya is küldött jelentést a felkelők okozta október 30-ai károkról, ám azt Nagy Imre nem vette komolyan. A többi erről szóló híradást pedig elrakatta titkárnőjével a fiókba - ezt Nagy Imre szintén nem erősítette meg. A néhai miniszterelnök ezzel szemben pénteki vallomásában azt hangsúlyozta, hogy ő is felhívta párttársai figyelmét az ellenforradalmi veszélyre, tehát nem akarta, hogy túlzottan radikálissá váljanak az események.
Szólt a titkárnő arról is, hogy a Kossuth-címert bemutatták az egyik kabinetülésen Nagy Imrének, aki viszont azt állította, hogy a címert az utca emberei készítették, arról nekik tudomásuk nem volt. Ahogy fogalmazott: a forradalom megelőzte őket. Ezzel a vádnak megkérdőjeleződött az a szándéka, hogy kimondja: a Kossuth-címer bevezetését a Nagy Imre-kabinet kezdeményezte már a forradalom eleje óta.
A pénteki tárgyalás lejátszása folyamán bemutattak egy, a Kádár-rendszerben propagandacélzattal készített filmet a forradalomról és szabadságharcról; az 1956-os Intézet közlése szerint ez azonban nem azonos azzal a filmmel, amelyet Nagy Imrének és társainak ötven éve, e napon levetítettek a tárgyalóteremben, az ugyanis még nem került elő.