Major János grafikusművész 1934. május 8-án született Budapesten. 1947-től 1950-ig Jaschik Álmos rajziskolájába járt, 1950 és 1952 között a Képzőművészeti Gimnáziumban tanult, mestere Kántor Andor volt. 1952-től 1954-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként Bán Béla védőszárnyai alá került. A főiskoláról való eltávolítása után Major János az Orion gyárban dolgozott, ebben az időszakban a kor hangulatához illő, munkáséletből vett jeleneteket rajzolt.
1956-ban folytathatta tanulmányait, így 1959-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képgrafika szakon. A főiskola elvégzése után nagy érdeklődéssel fordult a rézkarc technikai megújítása felé. A 70-es évek elejétől készítette sírkőfotóit. 1976 óta a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott mint régészeti rajzoló. Zolnay Lászlóval, a budavári gótikus szoborgaléria feltárójának irányításával kezdett hozzá e leletanyag rekonstrukciós képek által való szemléletessé tételéhez.
Több egyéni kiállítással jelentkezett, 1989-ben az Óbudai Pincegaléria, 1996-ban a Budapesti Történeti Múzeum, 1997-ben a budapesti Körmendi Galéria és a Goethe Intézet, 2000-ben a Dorottya utcai Galéria adott helyet számára.
Válogatott csoportos kiállításon először 1961-ban az I. Országos Grafikai Biennálén vett részt Miskolcon, majd egyebek mellett 1964-ben a Központi Fizikai Kutató Intézetben, 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1969-ben a Magyar kiállításon Essen-ben, 1971-ben Sírkőfotók címmel a Központi Fizikai Kutató Intézetben, 1973-ban a Balatonboglári Kápolnatárlaton, 1999-ben pedig a Műcsarnokban.
