Mandelbaum, egy olkuszi (Dél-Lengyelország) zsidó család gyermeke, a második világháború elején még el tudott rejtőzni a németek elől, és egészen 1944 áprilisáig bujkált. Miután elfogták és Auschwitzba vitték, a nácik egyenesen a gázkamrák kiürítését és a holttestek elégetését végző "Sonderkommandóba" sorozták be. Az egység kizárólag zsidó fiatalokból állt. Így lett ő is szemtanúja a tábor története legnagyobb tömeggyilkosságainak, amikor alig két hónap alatt 300 ezer magyar zsidót gázosítottak el.
A "Sonderkommando" feladata volt az is, hogy megvizsgálja a halottak testnyílásait értékek után kutatva, ők törték ki az áldozatok még meglévő aranyfogait is. Amikor 1944-ben a krematóriumok már nem tudtak "lépést tartani" az elgázosítottakkal, az egység tagjainak két hatalmas gödröt kellett ásniuk, hogy abban égessék el a halottakat.
1944. október 7-én Mandelbaum is részt vett az auschwitzi rabok lázadásában, amit az SS-ek hamar levertek, és 451 foglyot azonnal kivégeztek. 1945. januárjában, még a tábor felszabadítása előtt elindított halálmenetből megszökött és egy tanyán rejtőzött három hétig, majd szemtanúnak jelentkezett a náci háborús bűnöket megállapító bizottságnál.
Auschwitz-Birkenauban 1940 és 1945 között 1,1 millió embert, köztük egymillió zsidót öltek meg.
A "Sonderkommando" több száz tagja közül mindössze 70-en élték túl a háború végét. A múzeumigazgató szerint Henryk Mandelbaum volt az, aki legtöbbet tanúskodott az átélt borzalmakról. Lengyelországban telepedett le, de gyakran elutazott Németországba is, hogy tapasztalatairól beszéljen. Különösen fontosnak tartotta, hogy a fiatalok tudják, mi történt a haláltáborokban.
Mandelbaum egyike volt annak a 32 auschwitzi túlélőnek, akiket kiválasztottak 2006. június 26-án az egykori haláltáborba látogató XVI. Benedek pápával való találkozásra, és együtt imádkoztak a katolikus egyházfővel a tábor legrégibb részén, a Kivégzettek Falánál.
