A szakértő az unió csütörtökön kezdődő brüsszeli csúcsértekezlete előtt a távirati irodának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy bár az EU-t sokk érte azzal, hogy az Írországban egy hete megrendezett népszavazáson a választók 53,4 százaléka elvetette a lisszaboni szerződést, nem képzelhető el, hogy teljesen leálljon a ratifikációs folyamat.
A 27 tagállam közül eddig 18 ország parlamentje iktatta törvénybe a reformokat tartalmazó lisszaboni szerződést; népszavazást egyedül Írországban írtak ki a dokumentumról. Ahhoz, hogy a szerződés életbe lépjen, azt valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell.
Kégler Ádám szerint "diplomáciai és politikai bravúrnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az EU-t kimozdítsák sokkos állapotából".
A szakértő emlékeztetett arra, hogy a népszavazás eredményének nyilvánosságra hozatala után José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke első állásfoglalásában úgy fogalmazott, válságkezelés kezdődik - úgy, tette hozzá az elemző - mint 2005 nyarán, miután a franciák és a hollandok leszavazták az európai alkotmányos szerződést. Forgatókönyv híján minden bizonnyal időhúzásról volt szó, amikor uniós tisztségviselők azt mondták, az ír kormánytól várják a javaslatokat, hogyan oldható meg a "nem"-pártiak felülkerekedése miatt kialakult helyzet - emelte ki Kégler Ádám.
Mint rámutatott, mindenki arra vár, hogy az unió következő soros elnöki tisztét betöltő Franciaország államfője, Nicolas Sarkozy mit próbál tenni a lisszaboni szerződés megmentéséért, a reformfolyamat továbbviteléért.
Kiemelte, sem Angela Merkel német kancellár sem Nicolas Sarkozy nem akarja a kétsebességes Európa gondolatának felmelegítését, azaz az EU kettébontását a szorosabb integráció mellett elkötelezett, illetve a fontolva haladó tagországokra.
Véleménye szerint szóba jöhet az a megoldás, hogy Írországnak engedményeket tesz az EU - például mentesíti az alól, hogy az unió közös biztonságpolitikájában, katonai akciókban részt vegyen, majd újra népszavazásra bocsátják a lisszaboni szerződést.
Ez persze nem biztos, hogy célravezető, hiszen az írek több aggályára nem adna választ. Az elemző szerint ugyanis a szerződés elutasításának egyebek között az volt az oka, hogy az ír szavazópolgárok - s nem csak ők - nem értik a terjedelmes, 171 oldalas megállapodást. Azt azonban érzékelik, hogy a "kelta tigris" lelassult, már nem olyan látványos a gazdasági növekedés, mint néhány évvel ezelőtt és tartanak attól, hogy az uniós pénzeknek nem lesznek annyira haszonélvezői, mint korábban. Nem mindenki örül Írországban annak, hogy a kormány teljesen megnyitotta a munkaerőpiacot az újonnan csatlakozott tagállamok munkavállalói előtt - sorolta tovább az aggodalmakat. Tartanak az emberek attól is, hogy ha a reformok értelmében 2014-től nem lesz minden tagországnak állandó biztosa az Európai Bizottságban, nem lesz, aki Írország érdekeit képviselje. Ezzel a félelmükkel a szerződés ellenzői szintén nincsenek egyedül - hangsúlyozta a szakértő.
Véleménye szerint miközben az EU már tíz éve az intézményi reformjaival foglalkozik, elfelejt reagálni a globális kihívásokra, az energiaellátás gondjára, a klímaváltozásra.
Az európai polgárok pedig azt látják: az unió legfőbb döntéshozó szerve, az Európai Tanács képtelen kormányzati feladatot ellátni, a 27 tagállam olyan struktúrában mozog, hogy "nem szavaz, hanem vétóz", a brüsszeli gépezet működése pedig átláthatatlan - tette hozzá.
Az azonnali válságkezelés az ír referendum után éppen ezért aligha lesz elegendő - hangsúlyozta a szakértő.
