Minden vágyam egy olyan óvoda, ahol a gyerekeket csak beviszem, rácsatlakoztatom a világhálóra, majd megyek a munkába. Délután meg bemegyek érte, kihúzom a dugóját, elmarkolom a monitor elől, hónom alá csapom és hazaviszem. Semmiképpen sem szeretném, ha emberek, azaz óvónőknek titulált homo sapiensek, mindenféle mézes-mázas kedveskedéssel próbálnák valami elavult módszerrel lekötni a gyermekeimet.

Nevelés címszó alatt semmilyen körülmények között sem szabad megengedni, hogy az óvónéni buta játékokat tanítson a leendő állampolgár amúgy is lefoglalt fejébe. Hogy holmi mondókának nevezett, rímbeszedett értelmetlenséget próbáljon tömködni szerencsétlen "emberkezdeménybe", mesét mondjon piros ruhás lányokról, gonosz farkasokról, ravasz rókákról, cipőjüket elhagyó rendetlen lányokról, törpékkel fetrengő szépségekről, életüket átalvó rózsalányokról.

Elfogadhatatlan lenne, hogy ezek a megátalkodott boszorkák összeültessék a gyermeket a többi kis "szélhámossal", és rég letűnt törzsi elveknek megfelelően közös játékba erőltessék őket. Esetleg lánc-lánc eszterláncként egymás baktériumos kezét fogják, vagy bújj-bújj zöldág közben, ne adj isten érintkezzenek a másik testével. Brrr!

Csak semmi természet!

Meghogy kimenjenek az udvarra?! A zöld növények közé, ahol a nap rákkeltő sugarai bombáznák védtelen bőrüket? Az undorító rovaroktól hemzsegő fűbe, a pókok, giliszták, hernyók, (még leírni is szörnyű) fülbemászók birodalmába? Szó sem lehet róla! Hogy aztán szaladgáljanak és elessenek és jöhet a mentő, meg mászókázzanak és lepottyanjanak, és megint jöhet, esetleg megizzadjanak és megfázzanak és akkor otthon kelljen ápolni őket. Ez agyrém lenne!

Maradjanak csak bent a négy fal között. Ott a gyermek minimális mozgást produkálva helyezze az ujjait a számítógép kellemesen négyzet alakú billentyűire, illetve markolja meg az egér formás testét. Szemeit függessze a képernyő síkjára, vibráló sugárzásában süttesse arcát, és merüljön mélyre a virtuális valóság fortyogó izgalmában. Tanuljon a netszótárból angolul, barátkozzon a fórumok kiaknázhatatlan univerzumában, játsszon flash játékokkal egyedül. Egyesekben és nullákban gondolkozzon.

Ez komoly

Akiben ez a vélemény esetleg visszatetszés kelthet az nem modern. Sőt ami még nagyobb szitok: ellenzéki. Pfuj! Mert az magát az isteni csodát, a kormány non plus ultráját, a legzseniálisabb, legnagyratörőbb, legboldogabb jövőt hozó, már most az országot a mocsokból kiemelő tervét szidja. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv ugyanis maga a tökély. Az óvodafejlesztésről szóló reklámja pedig bemutatja a jövő Magyarországának legpöpecebb gyermeknevelési koncepcióját.

Óvodások ülnek a számítógép előtt. Szépen egymás mellett. Egeret fognak, monitorra merednek. Nem játszanak a játékokkal, nem beszélgetnek egymással, nem futkároznak az udvaron, nem nyaggatják az óvónénit. Így van ez rendjén. Hiszen legalább nem kell velük foglalkozni. Sőt, igazából óvónéni sem kell. (Nagyon helyesen nincs is a képen.)

Mitöbb, valójában óvoda sem kell. Csak egy szűk, jól zárható szobácska számítógéppel és internet eléréssel. És akkor nem kell elvinni meg érte menni, nem kell jópofizni az óvónénikkel, nem kell hallgatni a buta csivitelését a többi kölöknek. És ingyen van. Csak néha pizzát kell becsúsztatni az ajtó alatt.

De akkor meg minek az óvodareklám? Ha azt mutatja be, hogy a gyerekek boldogan elvannak a számítógéppel, teljesen felesleges óvodákat nyitni, hát még reklámozni. Esetleg politikai propaganda volna, ami a kormány sikereit igyekszik bemutatni? Ugyan! Ennek még a feltételezése is szemenszedett hazugság! Ilyenre a mi kormányunk sosem vetemedne. Ez reklám, pusztán azt közli, mi (értsd a jelenlegi ország vezetés) ilyen óvodákat szeretnénk. Értjük. És gratulálunk! Hajrá Új Magyarország!