Moszkva De Gaulle árnyékában

A Baden-Baden-i titkos megállapodás (L,Accord secret de Baden-Baden) című könyvében a történész - mellesleg De Gaulle egyik harcostársának, a második világháborús ellenállás hősének, Henri Giraud tábornoknak az unokája - szerint De Gaulle 1968 május 29-i, váratlan látogatása az NSZK-ban az ott állomásozó francia csapatoknál nem elsősorban azért volt fontos az események kimenetele szempontjából, mert az elnök megbizonyosodhatott a parancsnok, Jacques Massu tábornok hűségéről. A közfelfogás szerint Massu biztosította De Gaulle-t: szükség esetén a tüntetők ellen bevetendő hadsereg élére áll. Giraud szerint ettől még nem vált volna az elnök olyan magabiztossá, hanem a döntő momentum az volt, hogy ekkor kapott garanciát a Szovjetuniótól: felszólítják a Francia Kommunista Pártot, hogy ne támogassák a továbbiakban a megmozdulásokat. Ezért cserébe De Gaulle megígérte: szemet huny egy Csehszlovákia elleni intervenció felett. Giraud, aki nem hoz fel bizonyítékokat egy esetleges "paktumra", azzal magyarázza De Gaulle-nak ezt a lépését, hogy a francia államfő külpolitikájának alapja a Szovjetunióval minden áron való jó viszony volt, mert félt Németország újbóli felemelkedésétől. Utóda, Georges Pompidou, aki az 1968 májusi események idején miniszterelnök volt, 1969 januárjában tett is utalást arra, hogy De Gaulle azért hagyta eltiporni a "prágai tavaszt", mert nem akart ujjat húzni Moszkvával.

Giraud könyve mindenképpen érdekes abból a szempontból, hogy bemutatja: mennyire fontos szerepe volt a francia kommunistáknak az ország politikai életében. A történész emlékeztet arra is, hogy a második világháború idején gaullisták és kommunisták között létrejött stratégiai kompromisszum később kétes engedékenységre késztette De Gaulle-t mind a Szovjetunió, mind pedig az FKP irányában - írta a Le Monde című francia napilap.