"Aggályos az OPNI bezárása"

Az OPNI, illetve a pszichiátria kapcsán azonban érdemes tekintetbe venni néhány olyan tényt, amelyek viszont sokkal ritkábban kerülnek a nyilvánosság elé – és amelyek nem kis mértékben érintik a társadalombiztosítási kiadásokat, illetve az egészségügyi költségvetést.

Annak ellenére, hogy a pszichiátria napjainkban az elmeegészségügy szakterületeként él a köztudatban, a pszichiátriai szakma és módszerek érvényességével és hatékonyságával kapcsolatban igen komoly vita dúl világszerte – nem véletlenül. Miközben a gyógyszergyárak által nagymértékben támogatott pszichiátriai szaklapokban rendszeresen jelennek meg "a legújabb kutatási eredményekről", illetve "a legújabb pszichiátriai szerek hatékonyságáról" szóló cikkek, számos szakember és szakhatóság kérdőjelezi meg egyre gyakrabban a napjainkban használt pszichiátriai kezelések hatékonyságát. Sok esetben éppen vezető pszichiáterek azok, akik mindezt elismerik, így például a Pszichiátriai Világszövetség elnöke, Dr. Norman Sartorius 1994-ben így nyilatkozott: "Az az idő, amikor a pszichiáterek úgy gondolták, hogy képesek meggyógyítani a mentális betegeket, elmúlt. A jövőben a mentális betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegségükkel."

Ez alól Magyarország és az OPNI sem kivétel, hiszen mindezt az OPNI pszichiáterei is több alkalommal elismerték már: Dr. Veér András, az intézet korábbi főigazgatója 1993-ban ezt írta: "Mindaddig tehát, amíg nem ismerjük az elmebetegségek valódi okait, az ellenük való védekezés sem lehetséges."

Az OPNI főorvosa, Dr. Magyar Iván György 2006-ban elismerte, hogy a pácienseket nem szokták gyógyultnak nyilvánítani. Gaszner Péter, az OPNI pszichiáter professzora 2002-ben így nyilatkozott: "Nem véletlen, hogy tünetmentességről beszéltem és nem gyógyításról. Gyógyítani azt a betegséget tudjuk, aminek biztosan tudjuk az okát."

Közismert dolog: ha egy problémának nem ismerjük az okát, megoldani sem tudjuk igazán. A pszichiátriai osztályokon kezelés gyanánt gyógyszerezett embereknek mindössze a tüneteit nyomják el, a valódi problémát ezek a szerek nem oldják meg, ráadásul sok esetben függőséget okozhatnak. Ezek az emberek azután – hatékony segítség híján – újra és újra visszakerülnek a pszichiátriai ellátórendszerbe, amely többszörösére növeli az elmeegészségügy területére fordítandó költségeket. Az, hogy ezeket az embereket a pszichiátriai szerek gyakran egész életen át tartó szedésével "tünetmentessé" teszik, nem jelent valódi gyógyítást, ellenben folyamatos plusz költséget jelent az egészségbiztosítás számára.

Sajnos úgy tűnik, a napjainkban alkalmazott pszichiátriai kezelések nem alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a páciensek mentális egészségét, sokkal inkább csak kémiailag nyomják el a kellemetlen tüneteket, ez azonban nem oldja meg a páciens problémáját, csupán elfedi azt.

Természetesen nagy szükség van olyan ellátórendszerre, amely segítséget nyújt a mentális problémákkal küzdő embereknek, ám ennek olyannak kellene lennie, ami ténylegesen segít, így az országnak gazdaságilag is megéri belefektetnie – ezek a módok azonban nem a mai pszichiátria területén keresendők. Nem egy példa van viszont a világon olyan intézetekre, ahol a mentális zavaroktól szenvedő embereket pszichiátriai szerek mellőzésével, humánus módon, bizonyítottan működőképes módszerekkel kezelték. Ezek azok a módok, amelyek bevezetésével nagyban csökkenteni lehet az egészségügy költségeit, a rászoruló emberek pedig valódi segítséget kaphatnak.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, amely hazánkban közel másfél évtizede foglalkozik a pszichiátria területén történő emberi jogi sérelmek feltárásával, a napokban jelentetett meg egy olyan új, közhasznú kiadványt, amely a jelenlegi pszichiátriai kezelések lehetséges alternatíváit mutatja be. A kiadványt az elkövetkezendő napokban az alapítvány elküldi minden olyan illetékesnek, aki egészségügyi kérdésekben döntéshozói helyzetben van.

Ha valamikor, akkor éppen most, az egészségügy átalakítása kapcsán nyílik lehetőség arra, hogy a jelenlegi pszichiátriai kezeléseknél működőképesebb alternatívák helyet kapjanak, így a mentális problémákkal küzdő emberek hatékonyabb segítséghez jussanak, és nem utolsó sorban az adófizetők pénzéből az egészségügyre fordított összegek hatékonyabban legyenek felhasználva.