A kormányszóvivői portál, alias kormanyszovivo.hu például egy ilyen szita. Átlátszó, mint pantomimban az ablaküveg. Semmi rejtegetni való, semmi humbug csak csontig maró arcátlanság. Tulajdonképpen nem is kellene felháborodni: a honlap gyenge kétszázmilliós ára végül is alig ér fel egy gyengécske lottónyereménnyel. Ez olyan kevéske, hogy nincs is rá szüksége az országnak. Ahogy arra a százhetvenöt milliócskára sem, amit az önkormányzati minisztérium vett ki az államkasszából, hogy reklámozza a saját lakásprogramját egy olyan céggel, amely már belekeveredett egy meglehetősen kényes ügybe, amiben jelenleg is folyik a nyomozás.



De volt itt nemrégen négyszeres áron átfestett kormányzati autó, szúnyogirtásra elköltött milliárdok (egy olyan volt KISZ-es vezér cégének zsebébe, melynek még repülési engedélye sincs) vagy épp beszédfelismerő szoftverre kiadott közel tízmillió. A sor nyilvánvalóan folytatható. Kérdés az, ezt hogyan próbálják beadni nekünk?

Még fáradtságszag sincs

Jó ideje nem titok: hazánkban a közbeszerzési eljárás nagyjából arról szól, hogyan vegyük ki az államkasszából a nagy lóvét. Az épp aktuális kormány mindig is megpróbálja a saját klientúrájának lepasszolni a pénzeket, amik felett az ország vezetése okán rendelkezik. Ám egyáltalán nem mindegy milyen stílusban próbálják ezt lenyomni a torkunkon. Lehet ezt úgy beadni, hogy még bárgyún mosolyogjunk is hozzá, de lehet pofátlanul az arcunkba köpni egy jó nyúlósat. Most ez folyik. Már a fáradtságszagot sem érezni, hogy valahogy palástolják a kassza kiürítését.



Még egyszer: nem a pártok közti kíméletlen versengésbe szeretnék belekontárkodni jobboldalról. Nem azért emlegetem ezeket föl, mert Orbán távolról sem makulátlan talpát nyalnám. Mi sem áll távolabb. Pusztán kiáltanék egyet lazán, így papíron (valójában bitek segítségével a világháló világban), hogy vegyük észre, amikor átvernek. Egyszer rádöbbentünk már… miután megmondták. Még egyszer nem fog kiszivárogni senkitől, hogy „hazudtunk reggel délben meg este”. Vagy észleljük, vagy nem.

Orbán is

Nyilván voltak az Orbán-kormány alatt is „meglepő” pénzköltések (nem vádaskodom, feltételezek). Baráti cégek segítése, ismerősök közbeszerzésbe való bevonása stb. Ám később nem derült ki semmi törvénytelen – pedig Keller László még magánnyomozókat is be kívánt vetni a simlisségek felfedésére. Ez két dolgot jelent: vagy nem voltak ilyenek ügyek, vagy ügyesebben csinálták, mint a mostani kormány (akik alatt, mint látjuk, lebukott már néhány Zuschlag-féle.) Persze, ha valaki ügyesebben lop, nem feltétlenül jelenti, hogy ügyesebben is kormányoz.



Egyébiránt létezik egy 2004-es kormányrendelet, (feledékenyeknek: a Medgyessy-kormány alatt született), mely arról szól, hogy a kabinet lényegében közbeszerzés nélkül szerezhet be eszközöket. A melléklete felsorolja e termékek jegyzékét: számítástechnikai programok és eszközök, repülőjegy-beszerzés és kapcsolódó szolgáltatások, iratmegsemmisítő, fekvőbútor, telefonközpont, közúti és nehéz terepjáró, áruszállító tehergépkocsi, és tartálykocsis gépjárműüzemanyag szállítás.

Amíg lehet, addig nyomni kell

A társadalom már régen, a Parlament pedig jó néhány hete hátrált ki a kormány mögül. Kisebbségben vezetni egy országot nem sok jót ígér. Ilyenkor nyilvánvalóan gyorsan osztogatni kell, ahogy az szokás a választások előtt. (Apropó: most épp választás van vagy nem? Vagy lemaradtunk valamiről?!) Az összes rokonnak meg ex és leendő üzletfélnek adni a jóból. De kérem szépen, ha már ezt tesszük, ne ilyen tenyérbemászóan szemtelenül! Ne úgy, hogy mindenki tudja, lopunkcsalunkhazudunk!

A fent említett kormányrendelet például alkalmat ad arra, hogy létrehozzák azt a bizonyos kormányszóvivői portált… kétszázmillióért. Aztán majd jön a hirtelen elengedhetetlenül szükséges telefonközpont, meg a hegyen lakó kormány tagoknak a nehéz terepjáró. És még ki tudja mi. Majd úgyis megmagyarázzák. Ám közben a szita egyre átlátszóbb, a bőr az arcon pedig egyre vastagabb lesz.