Akik megmagyarázhatatlannak tűnő fájdalomérzettel, az úgynevezett neuropátiás fájdalommal élnek együtt.

A fájdalom kellemetlen, de szükséges érzés. Általában azt jelzi, hogy a szervezetet valamilyen károsító tényező fenyegeti, vagy már meg is történt a károsodás. Ezt tartja az orvostudomány a jelenségről, amely - akár a kínig fokozódva - a szervezetben bárhol kialakulhat, a mindenütt jelenlévő fájdalomérzékelő receptorok ingerlése révén. A receptorok elektromos impulzusként érzékelve juttatják el az ingert a gerincvelőbe, majd onnan fel az agyba. A jel - amely az agy működése révén válik tudatos fájdalomérzetté - néha már a gerincvelőbe érve reflexválaszt indukál, ilyenkor azonnal áttevődik a mozgató idegre, és visszajut az érzékelés helyére, ahol izomösszehúzódást vált ki. Például reflexesen rántjuk el a kezünket, ha forró tárgyhoz érünk.

A számtalan lehetséges fajtájú és mértékű fájdalom különféle típusai között gyakori az úgynevezett neuropátiás, azaz idegi eredetű fájdalom. Ilyen gyötrelmet okoz az idegpályán bárhol jelentkező rendellenesség - ez ugyanis megzavarja az idegimpulzusokat, amiket tévesen értelmez az agy.
A neuropátiás fájdalom nem jelzés értékű a szervezet működése szempontjából, viszont tartós, értelmetlen szenvedést okoz a betegnek. Bár tünetei jellegzetesek, az esetek 58 százalékában reumatikus fájdalomként diagnosztizálják - állítják a munkacsoport orvosai, egy felmérés eredményeire hivatkozva.

Az idegrendszer károsodása, vagy működészavara következtében létrejövő kín égő, fagyos, hasító, vagy áramütéshez hasonló, de gyakran szurkáló, bizsergő, vagy zsibbadó érzések is kísérhetik. Előfordul, hogy egy hideg vagy meleg tárgy, sőt, akár takaró vagy ruha érintése is fokozhatja a fájdalmat, ami éjszaka gyakran még intenzívebben jelentkezik, ezért először alvászavart, majd szorongást, hosszútávon pedig depressziót okoz. De az is megeshet, hogy az idegek károsodása nyomán éppen érzéketlen egy-egy terület, így azt sem veszi észre a beteg, hogy megég vagy másképpen sérül a teste egy része. Ha panaszát érdemben nem kezelik, hosszútávon életminőség-romlás, súlyos lelki és idegrendszeri károsodás következhet be. Végül az illető gyakorlatilag képtelenné válhat mindennapi teendőinek elvégzésére.
Kutatások szerint a magyar lakosság mintegy 10 százaléka érintett, a diabéteszes betegeknél az arány lényegesen magasabb (a felmérésben részt vett 1-es típusú cukorbetegek körében 34, a 2-es típusúaknál 25 százalék). A gerincsérültek, illetve a gerincműtöttek harmada, a besugárzással vagy kemoterápiával kezelt daganatos betegek negyede szenved a neuropátiás fájdalomtól.
- A megkérdezettek döntő többsége fordult már orvoshoz a rendszeresen érzett kínt panaszolva, 43 százalékuk több orvost is felkeresett. A diagnózist jellemzően reumatológus, háziorvos állította fel, s csak 16 százalékuknál próbálta neurológus megállapítani a baj eredetét. Mindez arra utal, sok a bizonytalanság és a téves diagnózis. Ennek nyomán sokan kénytelenek együtt élni a fájdalommal. A tévedések valószínűleg arra vezethetők vissza, hogy az orvos általában csak arra kérdez rá, hol fáj, milyen jellegű és mikor kezdődött, mikor erősebb a fájdalom, majd laboratóriumi vizsgálatot végeztet, ezután felírja a gyógyszert (általában nem-szteroid fájdalomcsillapítót, izom-görcsoldót, csontritkulás elleni szert vagy vérnyomáscsökkentőt). A kezelőorvosoknak mindössze harmada kérte arra a panaszost, hogy pontrendszerrel fejezze ki a fájdalom erősségét - állapították meg a munkacsoport szakértői.

- A fájdalomcsillapítás jelentőségét nálunk még mindig nem ismerték fel a kollégák, de az egészségpolitika, s a finanszírozás gazdái sem - véli dr.

Budai Erika, a budapesti Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház főorvosa. - A betegek többsége csak akkor kerül fájdalom-ambulanciára, vagy a szenvedés enyhítésével foglalkozó egyéb szakrendelésre, amikor már súlyos, nehezen, vagy egyáltalán nem kezelhető krónikus tünetegyüttes alakult ki. Ez pedig - az egyén életminőségének romlásán túl - felesleges terheket ró az egészségügyi ellátás rendszerére. Az időben felismert és helyesen kezelt fájdalom megszüntethető, vagy a tüneteket minimálisra lehet csökkenteni, legyen szó például övsömör utáni idegfájdalomról, sérülést követő idegkárosodásról.

- Az idegkárosodás felismerése cukorbetegeknél nemcsak a speciális fájdalomcsillapítás miatt fontos, hanem azért is, mert egyeseknél a láb érzéketlenné válhat, és az emiatt észrevétlenül maradó apró sérülések fertőzéshez, fekélyhez, súlyos esetben akár a láb amputációjához vezethetnek - figyelmeztet Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége elnöke, megemlítve, hogy a tagszervezetek bevonásával szűrési akció sorozatot indítanak. Ennek része a lábvizsgálat, amit egészségügyi szakszemélyzet végez el. A kiszűrt érintetteket megfelelő ellátóhelyre irányítják a szervezők. A május-június folyamán megkezdett országos munka ősszel folytatódik, avval a céllal, hogy a neuropátis fájdalom kezelését egyre több cukorbeteg igényelhesse.