10 éve halt meg Gábor Miklós

A gazdag családi könyvtár is megalapozta műveltségét, gimnazista korában már eredetiben olvasott francia szerzőket, remekül rajzolt, s már ekkor naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.

Érettségi után beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, s diplomája megszerzése után, 1941-ben a Madách Színházhoz szerződött. A II. világháborúban tüzérként szolgált. 1945-től kilenc éven át a Nemzeti Színház tagja volt, majd 1954-ben hosszú időre ismét a Madách Színházhoz szerződött. 1975-ben a közönség és a kritikusok meglepetésére a kecskeméti Katona József Színház tagja lett, mert úgy gondolta, hogy az akkor ott dolgozó Ruszt József mellett találja meg az ízlésének megfelelő színházat, játékstílust és társulatot. Az idő őt igazolta, Kecskeméten rendezett is, sokáig emlékezetes maradt Sarkadi Oszlopos Simeon című drámájának színre vitele. 1979-től ismét Pesten játszott, előbb a Népszínházban, majd 1984-től a Nemzetiben. 1991-től ismét Ruszt József mellé, a Független Színházhoz szerződött, majd 1994-től haláláig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.

A színház számára szenvedélyes és véresen komoly játék, igazi kaland volt, amelynek minden apró mozzanatát utóbb egy boncmester alaposságával elemezte. Egész lényével játszott, nem voltak alkati határai, a színpadon, a filmben is szellemileg-testileg mindig tökéletesen frissnek tűnt. Nem volt kijelölt szerepköre, lehetett hős és intrikus, töprengő, moralizáló vagy cinikus, kiábrándult figura. Műfaja sem igazán volt, drámában, vígjátékban, filmben, rádiójátékban egyaránt elvarázsolta a közönséget.

Színpadi szerepei közül kiemelkedik a Hamlet - amelyről egy angol kritikus azt írta, hogy Laurence Olivier után az övé a legjobb Európában -, Füst Milán IV. Henrikje, a Koldusopera Bicska Maxija, George Albee Nem félünk a farkastól című drámájából.

Filmszínészként is hatalmas népszerűségnek örvendett, első igazi sikere az 1947-es Valahol Európában egyik főszerepe, a csavargó kamaszok vezére volt. Ezt követte - a teljesség igénye nélkül - a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, az Éjfélkor, az Apa, az N.N., a halál angyala, a Sértés, a Circus Maximus.

Kamaszkorától írott naplóiból, jegyzeteiből több kötet is megjelent, s írásművészetéért 1997-ben Füst Milán-díjban részesült. Színészi tevékenységét is több díjjal jutalmazták: 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1967-ben kiváló művész lett, 1995-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, majd 1996-ban a Pro Urbe kitüntetést, 1993-tól tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának is.

Emlékére felesége, Vass Éva 2000-ben díjat alapított, amelyet minden évben a legjobb Shakespeare alakításért ítél oda a szakmai kuratórium.