Jogszerűen vagy verőlegényekkel?

A szövetségükhöz tartozó cégek elfogadott etikai kódexe azonban kizárja a jogszerűtlen fellépést.


A magyar gazdasági élet egyik rákfenéje a jelentős körbetartozás, a gyengülő fizetési morál. A hitelezők követelésbehajtó cégekhez, ügyvédekhez fordulnak, gyakran eredménytelenül. Ha pedig emiatt durvább lépésekre szánja el magát, gyakran ő húzza a rövidebbet. A követelésbehajtásról Dr. Harka Péterrel, az Atradius Collections követelésbehajtó cég magyarországi fióktelepének vezetőjével beszélgettünk.

- Mi tartozik valójában a behajtás fogalomkörébe?

- Nehéz meghatározni, mert semmiféle jogi szabályozása nincs a követelésbehajtásnak. Adott esetben annak lehet nevezni azt is, ha elmegy három verőlegény a pénzért, de a szakszerű, professzionális szolgáltatást is. Maga a tevékenység sincs jogilag nevesítve, a cégbejegyzésben egyéb gazdasági szolgáltatás néven szerepel. Szerencsére éppen most változik a jelenlegi gyakorlat, új TEÁOR-számot kell adni a tevékenységnek, a neve pedig követelésbehajtás lesz. Jogi szabályozása, engedélyeztetése viszont továbbra sem egyértelmű, bárki alakíthat ilyen céget. Ez igen kedvezőtlen a professzionális cégeknek, mert - miközben terjednek a negatív, lejárató, verőemberekről szóló történetek - minden behajtással foglalkozó céget egy kalap alá vesz a közvélemény. Egy reprezentatív fórumunk van, a Magyar Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége - MAKISZ, jelenleg mintegy húsz taggal, amelyek a piac legnagyobb szereplői, és annak nagyjából nyolcvan százalékát uralják. A szövetség, melynek mi is tagjai vagyunk, etikai kódex alapján dolgozik. Ez már önmagában is garanciát jelent. Ugyanakkor próbálunk lobbizni jogalkotói körökben, hogy legyen valamilyen szabályozása a behajtásnak, illetve legyen nagyobb jogi védelme a hitelezőnek.

- Ahogyan ön is említette, a behajtás szónak kellemetlen mellékzöngéje is van. Ha a jog és törvény eszközeivel a hitelező nem tud pénzhez jutni, hogyan kapja meg - törvény keretein belül azt - például az Önök segítségével?

- Először is megpróbálunk egy, a mindkét fél részére kielégítő peren kívüli rendezési megoldást találni. Ha ebben az adós nem hajlandó közreműködni, esetleg nem tud, vagy nem akar fizetni, akkor jogi eljárást, akár felszámolást kezdeményezünk az adós ellen. Vannak partner ügyvédi irodáink, amelyek - ha a peren kívüli eljárás nem hoz sikert - azonnal jogi síkra terelik az ügyet. Az viszont - sajnos - kétségtelen, hogy Magyarországon az adósoknak jobb a jogi helyzetük, mint a hitelezőknek. A jogalkotásnak óriási hiányosságai vannak, a bírósági eljárások drágák és lassúak, tehát a jogi utat csak végső esetben érdemes választani.

- Mikor sikeres az önök munkája?

- Az ötven százalékos megtérülési arány a mai viszonyok között már jónak mondható. A nagyösszegű - akár többszáz milliós - követelések esetén sajnos már közzétett felszámolás, fizetőképtelenség, esetleg csalás gátolja a behajtást, vagy egyszerűen eltűnik az adós cég. Fiktív cégek alakulnak, a tulajdonosok részesedésüket eladják hajléktalanoknak - külföldi, esetleg kelet-európai állampolgároknak - ezután pedig szinte lehetetlen rábukkani az adósra. Mi is gyakran kimegyünk cégekhez nyomozás céljából, ekkor tapasztalhatjuk akár, hogy a cég például üres telekre van bejegyezve. A cégbíróság azt sem ellenőrzi, hogy tényleges székhely-e, ahova bejegyzik a céget. Sok behajtó cégnél gyakorlat, hogy ha sikerszázalékukról számolnak be, kiveszik statisztikájukból a vitatott követeléseket, a fizetésképtelenségeket, csalásokat, és csak azokat az ügyeket számítják, amelyek ténylegesen behajthatóak, ezáltal akár nyolcvan százalékos sikerességgel is dicsekedhetnek.

- Külföldön jobb a jogi környezete az ilyen munkának?

- Nyugat-Európában mindenféleképpen. Ott sokkal komolyabb a jogi védelem, jobban működnek az adóslisták is. Jogászként magam is fontosnak tartom az adatvédelmi szabályozásokat, de ez nem mehet a hitelezők kárára. Magyarországon nincs egységes lista, melyen feltüntethetnék, kik a csalók, rossz fizetők. Tőlünk keletebbre a rendszer még rosszabb, de ez ne vigasztaljon bennünket. Manapság, aki nem tudja kifizetni tartozásait, nem érdekelt abban, hogy megállapodjon a hitelezőkkel, inkább bedönti a cégét, és alapít egy másikat, más néven, más szereplőkkel.

- A közép-kelet európai régióban - egy 2007-es EU-felmérés szerint - hazánkban nő egyedül a nemfizetési kockázat. Elszomorító, hogy egyre nő a körbetartozási láncolat, azaz gyakran egy adós azért nem fizet, mert neki is tartoznak.

- Nincs szerződéses fegyelem, papír nélkül szerződnek cégek. A kis- és középvállalkozásoknak gyenge a saját tőkeállománya, likviditása, kevesen használják a rövid távú hitelt, míg az adóelvonás folyamatosan nő - magyarázza a tartozások okait Dr. Harka Péter, s végül a multik, hipermarketek, sőt az állami szervek kivételezett helyzetét említi:

- Ők megtehetik, hogy a kis és középvállalkozóknak csak hosszú, akár 120 napos határidővel fizessenek, ezzel elindítva egy körbetartozási folyamatot. Sok adós azért nem fizet, mert egy tőkeerős vevője csak késve egyenlíti ki a számlát, akár amiatt is, hogy mondvacsinált okokkal gerjeszti a fizetés halogatását szolgáló álvitát. Az építőiparban pedig gyakran az önkormányzat áll a körbetartozás élén. Ha az nem fizet, akkor ki? Az állammal szembeni követelésbehajtás pedig finoman szólva is érdekes kihívás.
Hamary Dénes