Egyesült erővel a diszkrimináció ellen

Nagy kérdés persze, hogy mit ér akár a legnagyobb gonddal megszervezett szakmai konferencia, ha csupán süket fülekre talál. A múlt heti eseményen összesen 60 fő jelent meg. Igaz, köztük voltak kutatók, különböző minisztériumok képviselői és civil szervezetek egyaránt. Dr. Groó Dóra azt is megjegyezte, hogy a média érdeklődése a vártnál (és a megszokottnál) ezúttal valamelyest nagyobb volt. A konferencia által elért konkrét eredményekről az igazgató elmondta, hogy a jelenlévők létrehoztak egy civil egyesületet, melynek a jövőben a következő feladatai lesznek: képviselni a K+F területén dolgozó nők érdekeit, támogatni őket különféle eszközökkel (információszolgáltatás, pályázati segítségnyújtás, szakmai tréningek szervezése stb.), valamint javaslatokat tenni a helyzet javítására, az észlelt problémák megoldására.

Hogy lesz az egyenlőségből egyenlőtlenség?

Hogy a tanácskozáson világra hozott független társadalmi szervezet meghozza-e az áttörést vagy sem, azt ma még nehéz lenne megjósolni. Annyi mindenesetre borítékolható: lesz dolga az új egyesületnek bőven, hiszen az esélyegyenlőség megteremtéséhez nem elég csupán látni az üdvözlendő célt (több nőt a tudományba!), ismerni kell a problémakör teljes mechanizmusát is. Mindezt Dr. Groó Dóra meglehetős pontossággal világítja meg. A nők általában nagy lendülettel indulnak neki a tudományos karriernek. Ezt mutatja, hogy manapság (itthon és külföldön is) közel egyenlő a lányok aránya, mint a fiúké a doktori tanulmányokat elkezdő fiatalok között (45%). De aztán szép lassan elfogynak a nők, részben azért, mert a család elvonja őket a tudományos pályáról, részben pedig, mert elbátortalanodnak, önbizalmukat vesztik amiatt, hogy nem tudnak a fiúkhoz hasonlóan haladni a kapcsolatépítésben, cikkek megjelentetésében, külföldi tanulmányutak elnyerésében. Ennek hozományaként középvezetői (pl. egyetemi docensi) szinten már sokkal kevesebb a nő, mint a férfi, és a helyzet a felsővezetői, professzori szinten még tovább romlik (18% nő). A kutatáspolitikáért felelős testületek meglehetősen szomorú képet mutatnak a nők képviseltsége szempontjából, hiszen szinte egyik bizottságban sincs nő. Csupán egy példa: az egyik legfontosabb szakmai szervezet, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KUTIT) csak férfiakból áll.

Nem lehetetlen, csak megoldhatatlan

De csakugyan összeegyeztethetetlen az anyaság a kutatói karrierrel? Groó Dóra szerint a múltkori konferencia is bizonyítja, hogy nem, hiszen az előadást tartók közül nem egy nő már pusztán a „jelenlétével” is rácáfolt erre, azonban azt megjegyezte, hogy jóval nehezebb család mellett karriert építeni a nők számára a tudományos pályán. Egész egyszerűen azért, mert nincsenek meg azok az eszközök, mechanizmusok, amelyek segítenék visszatérésüket a szülés után, vagy amelyek támogatnák őket abban az időszakban, amikor a gyerekek sok gondozást, odafigyelést igényelnek. Egyelőre még a házastársakban is ritkán tapasztalható olyan felelősségvállalás, amely hathatós segítséget nyújtana a gyermeknevelésben és más családi teendők ellátásában, a terhek megosztásában a kutató feleségnek – mondja a TéT alapítvány első embere.

Európa tetején?

Általánosan elfogadott vélekedés, hogy mi, közép-európaiak tulajdonképpen minden számba vehető összevetésben le vagyunk maradva a fejlett nyugati országoktól. Nos, a nők tudományos esélyegyenlősége terén kivételesen nincs szégyenkezni valónk, mint Dr. Groó Dóra tájékoztatásából kiderül. Magyarországon a K+F területén körülbelül 35% a nők aránya, ez pedig jobb, mint a „régi” EU-15 átlaga. A probléma inkább (itthon és az unióban is) az előrehaladásban van, nem véletlenül foglalkozik vele kiemelten is az Európai Bizottság. „Európa versenyképessége szempontjából nagyon fontos lenne megőrizni a kutatói karriert elkezdett nőket, és több lányt arra rávenni, hogy tudományos pályát válasszon.” – teszi hozzá a szakember.