Van a punkrocknak egy nagy klasszikusa (nem, nem a Sex Pistolsról van ezúttal szó): a Ramones, ami a Led Zeppelin és Pink Floyd utáni rockzenekarok közül valószínűleg a létező legtöbbre volt elvitathatatlan hatással. Konkrétan a Nirvanáról és Bonóról biztosan tudjuk, hogy bomlottak a bandáért, de Magyarországon is szép számmal akadnak rajongóik (például Simonyi András volt amerikai nagykövet, nemhivatásos rockzenész is – az amatőr jelző esetében nem lenne helytálló, játszott ő az LGT első lemezén is).

Még tribute zenekar is létezik nálunk: a Ramones Mánia. Elit csapat: Hangya Ramone, a Zorall oszlopos tagja basszusgitározik, Riki Ramone énekel (Junkies), Raga Ramone (Machine Mouse) dobol, Barbie Ramone (Junkies, Zorall) gitározik. Nos, igen: a Ramone fiktív vezetéknevet nem tudták levetkőzni ők sem. Ahogy az eredeti csapatban is mindenki művésznéven játszott: az első három lemezen doboló Tommy Ramone például Erdélyi Tamás néven született Budapesten, a kalandos ötvenes évek elején.

Ő a mi legfőbb főhősünk: a szülei 1956-ban úgy döntöttek, hogy az Ígéret Főldje több perspektívával bír, mint Magyarország, úgyhogy továbbálltak Amerikába. Itt (jelentős ugrás az időben) alapította meg néhány „Ramone” a zenekart (a névadó egyébként Paul McCartney volt, aki szintén ilyen álnéven turnézott valamikor a hetvenes évek elején, mikoriban a Beatlest pihente ki). És igen, a menedzsernek jelentkező, majd egy időre a dobok mögé kényszerülő Tommy Ramone volt Erdélyi Tamás. Idővel kiszállt a dobok mögül, és inkább a háttérben ténykedett, mostanság egy countryduó oszlopos tagja.

Közben kedves szakállat növesztett, gyakorta látni öltönyben, inkább húros hangszereken játszik, ha úgy alakul, és viszonylag ritkán foglalkozik a már hivatalosan is feloszlott banda dolgaival: teszi a dolgát, megy előre. Elvan, hogy röviden összefoglaljuk.

Egyébként pedig ő a Rock And Roll Hall Of Fame eddig egyetlen magyar tagja, és az utolsó élő alapító Ramone. Bár ezt első pillantásara ma már kevesen mondanák meg a tiszteletet parancsoló idősödő úrról. Aki annyira nem is erőlteti a Ramones-örökséget. Egy interjúban ugyan elárulta, hogy nem feltétlen jó érzés utolsónak lenni, de nagyjából ennyi. Ezzel együtt persze fontos és érdekes figura az egyetemes zenetörténetben, így tévéfelvétel is készül róla, az egyik kereskedelmi csatorna műsorában. Tetszik tudni, a velünk élő legendák.



Az apropó egyszerű: Erdélyi Ramone most jár először Magyarországon, mióta 56-ban (meglehetősen fiatalon) maga mögött tudhatta a határt. Állítólag még valamennyit beszél magyarul: de azért inkább angolul kommunikál. A Ramones-örökséggel túl sokat nem foglalkozik, bár Simonyinak anno sikerült színpadra szólítania egy Ramones-emlékfellépésen. Tommy itt sem dobolt (érzelmi okokból), ellenben énekelni hajlandó volt. Köztük a csapat egyik legismertebb nótáját, nem mellesleg saját szerzeményét, a Blitzkrieg Bopot. Érdemes csendben megjegyezni, hogy a csapat felállása legalábbis izgalmas: Simonyi András akkori amerikai nagykövet (a majdnem hídnévadó Stephen Colbert egyik kedvenc vendége), Alexander Vershbowc amerikai orosz nagykövet (nem volt hiába gláznoszty és peresztrojka), és Chuck D. Young, a Rolling Stone újságírója, Amerika legnagyobb Ramones-szakértője zajongtak mögötte. Ha nem is pont így, de valami hasonló lehetett az élmény:


Most tehát hazalátogat, és ha már jeligére fel is lép a magyar fanatikusokkal a Zöld Pardonban. Hogy ismerkedni és próbálni mennyi ideje lesz, nem tudjuk igazán: ma érkezik (érkezett?), este fellépnek – oké, a punkhoz hozzátartozik ez a spontaneitás, de akkor is izgalmas. Más kérdés, hogy a csapat persze bőszen gyakorol, hogy ne égjen az élő ikon előtt/mellett/mögött. Annyi rutinjuk pedig van, hogy ne kelljen aggódnunk – mondta el Hangya a Pont FM rocközön című műsorában Hartmann Zoltánnak. Az ötlet egyébként a csatornától jött: mi lenne, ha az ex-Ramone találkozna az életművéért rajongó földikkel. Ők persze kapva kaptak az ötleten, és úgy gondolták: akkor már megadják a módját egy nagyszabású bulival. Na, ez lesz ma este.

A hír persze hamar szétszaladt az országban: úgy tudjuk, Nagy Feró már bejelentkezett a Mániánál, hogy legalább egy kézfogás erejéig találkozzon a nagy példaképpel – Magyarországon a Beatrice volt ugyanis az első csapat, ami a Ramones által kijelölt úton indult el (nyilván a lánybanda-, illetve diszkócsapat-korszak után, de akkor is).

Úgyhogy javasoljuk mindenkinek, hogy ha látni akarja az egyetlen magyar származású világsztárt (Nicolas Sarkozyt és John Kerryt most inkább nem sorolnánk ide, ha nem baj, Jackie Orszaczky pedig „csak” egy kontinensen volt ismert), az ma este feltételn ejtse útba a Zöld Pardont: itt láthatja ugyanis a Magyar Rock And Roll Dicsőséget – ismerve a csapat egykori legendás lendületét, valószínűleg nem egy nosztalgiabulin.