Párizs lángjai
Tompa zajjal sújt le a guillotine bárdja, a tömeg frenetikusan táncol és fenyegetően közeledik, míg egy fiatal parasztlegény siratja szerelmét, egy márki lányát: a világhírű Bolsoj balett-társulata csütörtök este mutatja be a Párizs lángjai című klassziku
2008. július 4. péntek 07:11 - Hírextra
A darabot 1932-ben mutatták be először, 15 évvel később Sztálin-díjjal tüntették ki. Az egykori diktátor ugyanis különösen nagyra értékelte. Híressé vált a balett fináléja, a félelmetes vonulás, miközben a résztvevők a földet célozzák mindenféle fegyverekkel.
Bár ez a balett eredetileg a nagy francia forradalmat, a felkelt népet dicsőítette, az új verzió azokat az ambivalens érzéseket tükrözi, amelyeket manapság a téma kelt.
A librettó, amely Félix Gras A déli vörösök című regénye nyomán készült, már nem "az arisztokratákat megdöntő forradalmi nép történetét" meséli el, hanem, mint Alekszej Ratmanszkij, a Bolsoj művészeti vezetője és az előadás koreográfusa mondja, "olyan emberek szerelmi drámáját, akik belekerültek a történelmi események forgatagába".
A díszleten, amely sokat merített a 18. századi metszetekből, érződik egy bizonyos nosztalgia a régi kultúra iránt, amelyet a végén "felfalnak Párizs lángjai".
Ilja Utkin ismert építész, a balett díszlettervezője szerint "az 1932-es előadás Párizs és Franciaország karikatúráját mutatta be."
A 300 történelmi jelmez átalakítja a Bolsoj társulatának 140 tagját parasztokká, felkelőkké, arisztokratákká, az udvaroncok finomkodó stílusának és a köztársaságiak klasszikus egyszerűségének kontrasztjára építve.
Ratmanszkij szerette volna felújítani a Párizs lángjainak azt a változatát, amelyet 1964-ben vettek le a műsorról, újra ki kellett találnia. Vaszilij Vajnonen művéből ugyanis csak néhány filmes töredék marad fenn, egy pas-de-deux és egy baszk tánc.
"Az a korszak elmúlt, a színpadon és a lelkekben egyaránt, bár a táncművészet szempontjából nagyon gyümölcsöző volt" - mondja némi sajnálkozással a koreográfus, aki szeretné, ha a Bolsoj visszatérne a maga "egyedülálló, hősi, férfias, drámai stílusához."
A librettó változásai ellenére az előadás semmit sem veszít dinamizmusából. A forradalmi néptömeg táncai annyira gyújtó hatásúak, hogy a versailles-i kastély megrohamozása és a finálé nagy tűzvésze logikusan következik belőle. És a forradalom által összezúzott ifjú életek drámája összekeveredik a felkelők diadalával.
Forrás: MTI