Mint az egyetem honlapján olvasható, a régészek leginkább az ókori Egyiptom monumentális építészetével - piramisokkal, sírkomplexumokkal, grandiózus templomokkal foglalkoznak, kevesebb figyelmet szentelve az óegyiptomiak mindennapi életének, településeinek. Ez részben azzal magyarázható, hogy az intenzív mezőgazdaság és betelepülés miatt az évezredek során az urbánus fejlődés legtöbb tárgyi emléke elveszett. Végső soron oly kevés ilyen tárgyú régészeti lelet maradt fenn, hogy a tudósok meg voltak arról győződve: az ókorban Egyiptomban híján volt a fejlett városi kultúrának. Ítéletük szerint ily módon Mezopotámiát illeti meg a dicsőség, hogy elsőként tanította meg az embereket arra, miként kell a városokban élni.

Kevéssé volt ismert, hogy miként működött az óegyiptomi hivatali gépezet. Fennmaradtak ugyan írásos feljegyzések, ám hiányoztak azok a régészeti leletek, amelyek kiegészítették volna az egyiptológusok ismereteit.

A Luxor és Asszuán között félúton, Tell Edfuban végzett ásatások során egy fontos vidéki várost, a régió adminisztratív központját tárták fel.

Az egykori városközpontban állt a nagy hivatali épület, valamint a hatalmas gazdasági udvar - utóbbiban hét, egyenként 5,5-6,5 méter átmérőjű, vályogtéglából épített kerek magtár állt. A XVII. dinasztia (Kr.e. 1630-1520) uralkodása alatt épült gazdasági létesítmény a legnagyobb, amelyre valaha egy óegyiptomi település feltárása során leltek. Központi elhelyezkedése arra utal, hogy az ókorban a gabona fizetőeszközként is szolgált, így a magtáraknak banki funkcióik is voltak. Méretei arra engednek következtetni, hogy jómódú, virágzó településről volt szó.

A hivatali épület oszlopcsarnokát a XIII. dinasztia (Kr.e. 1773-1650) uralkodása alatt emelték. Elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a kormányzói palotához tartozott, s itt dolgozhattak az írnokok, akik számba vették a javakat, lepecsételték a postázásra váró küldeményeket, s felbontották az érkező leveleket. A leletek között szép számmal akadnak cserépedények és pecsétnyomók.

A feltárást irányító Nadine Moeller, a Chicagói Egyetem orientalisztikai intézetének kutatója szerint az adminisztratív központ abban az időben virágzott, amikor felbomlott Egyiptom politikai egysége, s Théba (a mai Luxor, ókori egyiptomi nevén Uaszet) az azonos nevű felső-egyiptomi nomosz fővárosa volt.

"Ebben az időszakban erősödnek a kapcsolatok a vidéki elit - amelyhez a kormányzó családja is tartozott - és a thébai udvar között. Az uralkodó sokféleképp igyekezett erősíteni ezeket a kapcsolatokat, hol házasság útján, hol fontos hivatalokat bízva ezekre az emberekre. Ez pont az az időszak, amikor a jelek szerint Edfu virágkorát élte - utóbbit a hatalmas magtárak is bizonyítják, amelyek egy város gazdagságát jelképezték" - mondta Nadine Moeller.