A kutatás során Dánia keleti részében fellelt két I-IV. századi temetőben 18 viszonylagos épségben fennmaradt csontvázat tanulmányoztak. A kizárólag anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriális DNS-t az elhunytak fogaiból vett mintákban a Koppenhágai Egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetében vizsgálták - olvasható a National Geographic honlapján.
"Az egyik csontváz genetikai jellegzetességei a beduin törzsekkel mutattak rokonságot. Hasonló jellegzetességek fellelhetők Európa déli részének lakosainál is" - mondta a kutatást irányító Linea Melchior.
A csontvázat Zealand szigetén, egy vaskori temetőben találták Bogebjerggard közelében: az itt eltemettettek szegény földművelők lehettek. Az "arab" férfi a kutatók szerint valamely légióban szolgálhatott az északi határszélen, hiszen abban az időben a Római Birodalom a Közel-Kelettől az Elbáig nyúlt. Előfordulhatott azonban, hogy az illető egy a közel-keleti rabszolganő leszármazottja volt. A temetőben más szokatlan genetikai jegyeket viselő csontvázakra is bukkantak, így egy történelemelőtti európai vonalra, amely a mai dán lakosság mindössze 2 százalékánál lelhető fel.
"Ez az egyik ősi északi genetikai típus, amely +felhígult+ a Skandináviából és Németországból érkező bevándorlók révén" - mondta a kutató.
A másik, Skovgaard közelében lévő temetőből származó csontvázak viszont olyan genetikai jellegzetességeket mutattak, amelyek Skandinávia jelenkori népességére jellemzőek.
"Tipikusan északiak voltak, s körükben kisebb a genetikai változatosság is" - emelte ki Linea Melchior.
Az elhunytak többsége nő, akiket gazdag sírmelléklettel láttak el: a temetkezési helyen míves gyűrűkre, nyakláncokra, valamint díszes hajtűkre bukkantak.
"A halottakat elegánsan felöltöztették és csodálatos ékszerekkel látták el" - mondta Linea Melchiop.
Skovgaard mellett az akkori elit temetkezett, olyanok, akik a kutatók szerint Skandinávia más részéről érkezhettek Dániába.
Ezek a vizsgálatok egy tágabb kutatás részei, amelynek során 56 csontváz genetikai elemzését végezték el a késő kőkorszaktól a középkorig.
"Az összes, általunk Dániában megvizsgált régészeti helyszínen találtunk ritka genetikai típusokat, olyanokat, amelyek egyáltalán nem általánosak a jelenkori Európában" - ismertette Linea Melchior.
Mint a kutató rámutatott, visszafelé haladva az időben nő a genetikai sokféleség. Ami a legmeglepőbb, a modernkori Dániában a legkisebb a genetikai diverzitás. Ennek az az egyik lehetséges magyarázata, hogy bizonyos lakossági csoportokat sokkal inkább sújtottak a pestisjárványok - a középkori "fekete halál" -, amelyek 1347 és 1351 között az európai népesség harmadát pusztították el.
Hasonló elméletet fogalmazott meg egy hasonló jellegű brit kutatás eredményeként Rus Hölzel, a Durham Egyetem professzora is. Vizsgálatai szerint a középkorban a brit szigetek lakossága körében bizonyos genetikai jellegzetességek gyakoribbá váltak, mint mások. Ez viszont arra enged következtetni, hogy azok a családok, amelyekre ezek a genetikai jellegzetességek jellemzőek voltak, nagyobb eséllyel úszták meg a pestist, mint mások - mutatott rá Rus Hölzel, aki nem vett részt a dániai kutatásban.
Mint hozzátette, az időzítést tekintve a pestis a legvalószínűbb, bár nem az egyetlen gyanúsított, amely a csekélyebb genetikai sokféleség kialakulásáért okolható.
