Manapság az élelmiszert gyakran csak a szemünkkel válogatjuk, hiszen az átlátszó fedelű, de zárt dobozkákban, kötegekben árult gyümölcsök-zöldségek megkóstolására nincs módunk. A legszebb oldalával elénk tárt gyümölcsről - szőlőfürtről, csengő barackról, fénylő bőrű almáról - aztán csak otthon derül ki, hogy íze, állaga meg sem közelíti, amit joggal reméltünk tőle.

De nem is a csalódás a legnagyobb baj, hanem az, hogy az áru kozmetikázása érdekében a termelők és a szállítók nemcsak összeválogatják, hanem vegyszerekkel is tartósítják, szépítik a terményt. Persze nem oktalanul, mert a növekedésük során számos organizmus - kukac, baktérium, hernyó, rovar, gomba - csúfítja el a küllemét, ráadásul többnyire pusztítja is a gyümölcsöt, zöldséget.

Az alkalmazott kemikáliák károsító hatásaira nyomatékkal hívja fel a figyelmet a Greenpeace környezetvédő mozgalom, amelynek németországi tagozata, a Greenpeace Deutschland igen kiterjedt fogyasztóvédelmi vizsgálatokba, ellenőrzésbe kezdett. Az eredményeket közlő jelentés Magyarországon is figyelmet érdemel, mert áttételesen érint jónéhány hozzánk is szállító nagy német élelmiszer-konszernt, amilyen például a Lidl, a Kaiser's, az Aldi.

A Manfred Krautter szakértő által irányított vizsgálatokban együttműködtek a német fogyasztóvédelmi és élelmiszer-ellenőrző hatósággal is. Két permetezőszer-specialistájuk fél év alatt 1134, Németországban használatos kemikáliát vizsgált meg. (Ez körülbelül fele a világszerte használt ilyen anyagoknak). Közülük 327-et azonnal tiltólistára javasoltak, holott azokból 168-at az EU-szabályok engednek használni. Nagyon veszélyesnek ítélték például az étkezési szőlők, a földieper és a salátanövények védelmére használt rákkeltő Iprodiont és a narancsféléket károsító gombák irtására alkalmazott Imazalilt.

Ellenezték azt a gyakorlatot is, hogy egyes veszélyes anyagok használatát bizonyos mennyiségig engedélyezik. A határ betartását ugyanis nehéz ellenőrizni és lehetnek az anyagra különösen érzékeny személyek, akiknek az egészségét már a legkisebb mennyiség is károsíthatja.
A "zöldek" betiltanák egyes növényvédő-folyadékok keverten, egy permetezéssel kijuttatását is. Az ilyen kemikália-koktélokkal történő permetezés ugyan gyorsítja és olcsóbbá teszi a védekezést, de alkalmazója gyakran nem számol a különféle anyagok egymásra hatásával. (Ahogy különféle gyógyszerek alkalmazása előtt is figyelembe kell venni, szedheti-e együtt őket az adott beteg).

A kemikáliák - Németországban az elmúlt három évben 38 újat engedélyeztek - közül sokat a helyi fogyasztóvédelmi szervezetek folyamatos, egyszerű vizsgálataival ki sem tudnak mutatni. A mindenre kiterjedő szaklaboratóriumi vizsgálatok viszont nagyon sokba kerülnek. A biztonságos ellenőrzés tehát nagyon nehezen oldható meg. Ám, mert az esetleges megbetegedéseket, elhalálozásokat követő kártérítések igen magasak, s a hírük üzlet- és tekintélyromboló, a nagy élelmiszertermelő, -szállító, -eladó hálózatok maguk igyekeznek kiszűrni a káros hatásukat.

A környezetvédők igazi megoldásnak a biotermelés általánossá válását tartanák, ám az nagyon drága, és a biotermékek csak a közeli piacokra szállítást viselik el. A vegyszeres növényvédelem visszaszorítására viszont ajánlják a természetes "védőeszközök", például katicabogarak, rablómolyok, fürkészdarazsak elterjesztését. Példaként említi a jelentés, hogy az Almeira környéki spanyol gyümölcstermesztők ilyen bio-védekezésének támogatására Andalúzia tartomány 300 ezer eurót adott. Megtérülő befektetésként, hiszen az igazoltan vegyszerhasználat mellőzésével termesztett gyümölcsöket a nyugat-európai piacokon jóval drágábban lehet eladni.