A nagy utórengések akár 240 kilométerrel távolabb is bekövetkezhetnek - írják a Nature című tudományos folyóiratban az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (U.S. Geological Survey, USGS) munkatársai.

Állításuk szerint a kutatók módszerükkel meg tudják jósolni a rengések valószínűségét másutt is. Közismert, hogy a földrengések és nagy utórengéseik között évek, akár évtizedek telhetnek el, így a későbbi veszteségek csökkentése érdekében fontos azonosítani a lehetséges törésvonalak helyét.

Az indiai kéreglemez évmilliókkal ezelőtt ütközött az eurázsiai kontinenssel, és a közéjük került óceáni aljzatból gyűrődött fel a Himalája. A még mindig zajló hegységképződési folyamat következtében a Himalája alatt fekvő Szecsuáni-medencében elhelyezkedő törésvonalak mentén bármikor várható volt nagy erejű rengés.

A május 12-i 7,9-es erősségű földrengés óta a szeizmológusok már 150-nél több, a Richter-skálán 4-es fokozatúnál erősebb utórengést regisztráltak, amelyek közül eddig 6-os erősségű volt a legnagyobb, de a kaliforniai geológusok még egy 6,9-es erősségű utórengést elképzelhetőnek tartanak.

Az USGS kutatói Tom Parsons vezetésével az erőátvitel-elemzés módszerét használták, amellyel a 2004 decemberi szumátrai földrengés nagy utórengéseit megjósolták.

A nagy utórengések helyének és nagyságának gyors, közelítő becslése lehetőséget ad arra, hogy felkészüljenek a károk enyhítésére és a rendelkezésre álló erőforrásokat megfelelően összpontosítsák.