Képzeljünk el egy volt teniszezőt, aki a Római parton három, ’81-ben létrehozott salakos teniszpályától eljut egy rangos WTA torna rendezéséig. Pénzt és időt nem sajnálva próbálja megteremteni a magyar tenisznek a lehetőségeket és a felemelkedést – és a most zajló tornát sem a businessman szemüvegén át nézi. Ő a Római tenisz atyja, Márky Jenő. „Nem gazdasági szakember vagyok én, érzelmi oldalról kell megközelíteni a dolgot. Ez azt jelenti: el kellett dönteni, akarjuk-e hogy itt maradjon a verseny, vagy nem. Nem volt idő a gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Persze hosszú távon azt szeretnénk, hogy gazdaságos legyen, és erre van is esély” – kezdte a versenyrendezés szépségeit és nehézségeit ecsetelni.

Előny a fogadónál

Nos, Márkyék döntöttek: akarták, akarják a tornát. Idén például ezen a héten rendezik meg a WTA Tour budapesti állomásaként. Teniszversenyben utazni azonban Magyarországon (is) necces, az igény azonban minden kétséget kizáróan megvan a közönség részéről a jó, ütőszaggató teniszre. „Ez az egyetlen nívós verseny itthon, amely az embereket valamilyen szinten érdekli. – mondta a Hírextrának a „teniszguru”. Gondoljunk bele, kinyitjuk a televíziót és minden héten a világ legjobb játékosait láthatjuk teniszezni. Egyértelmű, hogy valamilyen pluszt kell adni, vagy egy hazai játékost, vagy olyan szintű játékost kell hozni, akiért kijönnek az emberek. Ki kell hozni az embereket újra, vissza kell szoktatni a szurkolókat a stadionokba.”

Ami a hazai játékost illeti: persze, hogy Szávay Ágnes az, és persze, hogy kiesett már szerdán – sajnos. A nézőszám ugyanis ezzel valószínűleg esni fog, nem beszélve a médiaérdeklődésről. Apropó, média! A Sporttelevízió a torna egy hete alatt 30 órát ad élőben a Római partról, ráadásul több külföldi társaság is átveszi a közvetítést. A szervezők azonban nem látnak túl sokat a jogokért kapott összegekből, ugyanis a gyártási költség a rendezőket illeti.

Előny az adogatónál

A mostani torna egyébként vasárnap ér véget a döntőkkel (egyéni és páros) és valószínűleg egy évet ismét várnunk kell majd a hasonló felhozatalra magyar pályán. A Márky-féle teniszkomplexumra tehát szükség van, ha a magyar tenisz be akar kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésre és ott is akar maradni. A tétek viszont növekednek: jövőre már 245 ezer dolláros összdíjazással kell számolni –, meg persze nagyobb nevekkel.

„Olyan fejlesztéseket kellett, kell végrehajtani, amik nagyon hosszú távon fognak csak megtérülni. Magát a létesítményt kellett és kell építeni, és a lelátórészt is tovább kell fejleszteni. Nagyon komoly előírások vannak az infrastruktúrára vonatkozóan.” – mondta Márky a megtérülést célzó kérdésünkre. Ráadásul a WTA, azaz a női tenisz mindenható szervezete nem kevesebb, mint 500 ezer dollárt kér a licenszért, ezt persze részletekben tudják csak kifizetni – azt is bankkölcsönökből. A főtámogató – mert hogy azért van ilyen is – ráadásul nem kevés pénzzel fizet a névadó szponzorságért, a Gaz de France által átutalt pontos összeg azonban nem publikus. Csak gondolhatjuk, hogy a tévéközvetítés miatt éri meg a cégnek, hogy három éven át kitartson az egyre csak fejlődő budapesti verseny mellett.

A jövő azonban minimum bizonytalan – ahogy Márky fogalmaz: „Borzasztó nehéz bekerülni, de könnyű kikerülni – utal a versenyek közötti egészséges fluktuációra és a körforgásból való kikerülésre. A cél persze az, hogy hosszabb távon a verseny ott maradjon az élen – ezt az átlagember nem látja, milyen rettenetesen nehéz benn maradni a top negyvenben.” A cél azonban a top 30 Budapestre csábítása a következő években – mivel mással, mint egy komoly díjazással. Ha viszont a tervbe vett fejlesztések megvalósulnak, akár már jövőre, vagy 2010-ben a legnagyobb sztárok adogathatnak a Római centerpályáján. Mert komoly centerpálya is épült (épül), s azzal már komoly teniszverseny benyomását keltheti a komplexum.

Ez már a döntő szett

„Ehhez azonban először is kell egy megszállottság, olyan ember, aki ráteszi erre az életét, hogy megpróbáljunk Európához tartozni. De vigyázni kell, van olyan ország, ahol jó versenyeket rendeztek, de egyik évről a másikra eltűntek a naptárból. Egészen egyszerűen megnőtt a rendezvények, és azok jogainak az értéke, megnőtt az igény. Ezért sokat kell áldozni és csak összefogással lehet elérni: a főváros, a kerület, a sport összefogására van szükség. Egyedül már nagyon nehezen bírom…” – s hallani a hangjában valamiféle feszültséget a büszkeség mellett.

A WTA Tour versenysorozat egyébként hatvan állomásból áll és ezeken több, mint 67 millió dollárt osztanak szét pénzdíjként – mindezt több, mint harminc országban. Ebből a mézesbödönből részesülhet idővel a magyar tenisz is, de az még odébb van. Mire odáig eljutunk, talán már Szávay Ági sem esik ki egyből az egyetlen valamirevaló magyar torna küzdelmeiből…