A fotó egy, a zimbabwei Hararében készült riport illusztrációjaként jelent meg. A két hete közölt írás az elnökválasztás előtt az egész országot elöntő erőszakhullámról, és annak áldozatairól szól, diplomáciai forrásokkal is megerősítve azt a véleményt, hogy a szavazást el kell halasztani, mert nem biztosítható a tisztasága.

A cikk az édesanya elbeszélésére hivatkozva leírta, hogy a 11 hónapos kisfiú lábai azért vannak gipszben, mert a hatalmon lévő Robert Mugabe pártjának katonái egy házkutatás során a betonpadlóra dobták a gyereket.

A riportból kiderült, hogy a kisfiú apja a helyi ellenállási mozgalom egyik szervezője, ezért bujkálnia kell.

Az anya elmesélte, hogy a házkutatás után a sérült gyerekkel egész éjjel gyalogolt, amíg eljutott a kórházig, ahol ellátták.

A szerkesztőségi javítás szerint a The New York Times munkatársai a riport elkészülte után egy hararei klinikára vitték a gyereket, hogy orvosi segítséget kapjon.

Amikor a gipszet eltávolították, kiderült, hogy a kisfiúnak dongalába van, egyéb sérülést vagy törést a röntgen nem mutatott ki.

Az anyával készült újabb interjúkból lassan kibontakozott az asszony tragédiája: a kicsi a rendellenességgel született, de műtétre nem volt pénze a családnak, és azért vezette félre az újságírókat, hogy segítséget kapjon.

A többi állítása azonban a környezetét kifaggatva igaznak bizonyult: a férje valóban az ellenállási mozgalombeli szerepe miatt bujkál, a lakást valóban feldúlták a portyázó katonák, azt azonban az anyán kívül senki sem tudta igazolni, hogy a gyereket is bántották volna a helyiek által csak "The Youth" (ifjak) néven emlegetett martalócok.

 Az asszony kitartott amellett, hogy ledobták az ágyról a padlóra, csak annyival módosította a korábban mondottakat, hogy akkor már a betegsége miatt gipszben voltak a pici lábai, és eltúlozta a sérüléseit.

A Times szóvivője közölte, hogy az ügy szereplőit azért nem nevesítették, mert attól tartottak, hogy megtorlás érheti őket.