A lemez még nem hallgatható, mert nem jelent meg, mégsem árt néha egy kis kiszivárogtatás. Még akkor sem, ha – a zenész elmondása szerint – még ráfér némi utómunka az anyagra (amúgy ez annyira nem tűnt fel). Takáts Tamásnak ez – ti. a kiszivárogtatás – abból a szempontból is kapóra jön, hogy ha hallgatják az albumot, s érkeznek a pozitív visszajelzések, akkor jobb pozícióból tárgyal a kiadójával. Takáts ezen optimizmusa egyébiránt teljes mértékben érthető, mert az Ez az a nap, valamint a Száll, repül című szerzemények könnyed, igényes nóták lettek, így valószínűleg még sokszor lesznek hallhatóak – a Pont FM-en legalábbis biztosan. A terjesztéssel remélhetőleg nem lesznek gondok, bár azzal minden bizonnyal meg kell majd küzdeni, hogy a kis magyar kortárs korszellem nem feltétlen az élőzenéről, s nem különösen a bluesról szól. Pedig van jobb annál, mint amikor a zenész értünk, hallgatókért zenél? Zenél, bizony. Úgy értem hangszerrel, s nem keverőpulttal.

Akkor most térjünk is vissza a zenére: a blues szerinte az érett embernek szól – mondta Takáts Tamás – azonban az új lemezen lesz minden: a blueson kívül pár pörgős rock szám, s pár ballada is helyet kellett, hogy kapjon, hiszen ahogy idősödik az ember, puhul a szíve is – mondta. Nyitott mindenre, nem foglalkozik a műfaji korlátokkal. A zenei nyitottságot bizonygatóan emlékeztette a közönsége, hogy olyan, egymástól nagyban különböző zenekarokban játszott, mint az East, a Karthago, vagy a Takáts Tamás (Dirty) Blues Band.

Takáts Tamás zenei nyitottsága azonban addig tart, amíg zenéről van szó, s nem a számítógépből érkezik: az már nem az ő műfaja. Az „acidhauzt” egyébként azóta nem szereti, amióta volt egy textilgyárban, s a szövőgépet kellett hallgatnia, annak volt ugyanis olyan hangja, mint amiket a diszkókban játszanak manapság.

Takáts Tamás zenekarából egyébként hivatalosan is elmaradt a „dirty” szó, mondván megtért az igaz hitre, a koszt pedig maga mögött hagyta.

Az új album – eddig úgy fest – Boldogság blues címre lesz elkeresztelve, amelyben ő a szövegíró és fő ideológus, a számokat pedig Gál Gábor és Patyi Sándor szerezték. Takáts Tamás saját bevallása szerint csak egy nótát írt meg, ami vérbeli blues lett, de hát a blues-kört mindenki ismeri – mondta.

Takáts egyébként a blueson nőtt fel, bár az első zenei élménye a jazz volt, közelebbről a bebop és a swing, Charlie Parkerrel és Dizzy Gillespie-vel. Amikor jött a beat áttörése, gyakorlatilag kialakult a modern rockzene, ő inkább a jazzhez közelebb állót „választotta”, ez pedig a blues, a „XX. századi zene” volt. Ez a stílus egymagában testesíti meg a jazzt, rockot, s még sok más zenei stílust. A korai Led Zeppelin és Pink Floyd, de a Cream is a bluesból indultak. Sztravinszkij és Bartók is írtak regtime-okat, amikor találkoztak Benny Goodmannel.

Arra kérdésre, hogy megy-e nyaralni, hogy ők inkább telelni szoktak, mert nyáron van egy csomó buli, fesztivál, s akkor nem nagyon érnek rá. Nyafog az asszony, elkopik a bőrnadrág, ő akkor is ilyen lesz: zenész, aki nyáron koncertezik, télvíz idején meg, ha ráér, pihen, ehhez pedig hozzá kell szoknia a környezetében élőknek. A telelés egyébként lehet, hogy ez ebben az évben nem lesz zökkenőmentes. Takáts Tamás imádja az unplugged koncerteket, s megerősítette, hogy valóban, a Karthagoval őszre-télre terveznek akusztikus fellépéseket. Azért olyan későn, mert nyáron tele vannak fesztivállal, amikor hangosan, torzítva kell reszelni. Egyébként meg nem egy meghúzódó figura, saját bevallása szerint is tud énekelni, az unplugged koncerteken pedig nagyobb hangsúly van a hangon. Ha pedig valaki jól énekel, s ezt tudja is magáról, akkor miért ne akarná hallatni, nemde? Mi meg örüljünk ennek, kísérjük figyelemmel a koncertinfót, s legyünk ott, mert az jó lesz Takáts Tamásnak is, meg a hallgatóknak is.

Ja, apropó! Halló, pécsiek! Miért nem hívtátok meg a Takáts Tamás Blues Bandet?! Oké, mielőtt pánikra kerül a sor, ezt csak úgy tolmácsoltam. Azért tessék rajta elgondolkodni, még nincs későn!

De most térjünk vissza Takáts személyéhez. A fentiekben kifejtett mindenevőségéből adódóan sok mindent hallgat, nagy magányában is. Szereti Neil Young zenéjét, Scofieldot, azaz jazzt, countryt, s még sok mindent. Gond akkor van, amikor jön a feleség, s Iron Maident szeretne hallgatni. Ekkor Takátsnak muszáj bebizonyítania, hogy a nők hatalma sem határtalan (csak majdnem), s a kompromisszumkötés következtében Dream Theater szokott a CD-lejátszóban maradni. Mint igaz hívő, a maidenes 666 nem az ő asztala, s ehhez ragaszkodik. Ezért került le a Takáts Tamás Dirty Blues Band névből a "dirty" szó, mert a kosz "elszállt, elrepült a szélben / sok tévedését elfújta már régen" (dalszöveg, parafrazálva). Úgyhogy ezen túl a Takáts Tamás Blues Bandnek örülhetünk, s szerintem fogunk is.

Az új nóták nem csak új riffeket, hanem új mondanivalót is takarnak, amiben szerepe lett Takáts "egyetlen igaz evangéliumi hitre" való megtérésének, mely olyan gyorsan és olyan horderejűre sikeredett, hogy csak lesünk. Bár ez nem is igazán a mi dolgunk.