Az elmúlt százötven év egyik meghatározó vasúti eszközét a közelmúltban nyugdíjazták - mondta el az MTI-nek Nagy József, a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány egyik alapítója. A kézi- és motoros hajtányokat a MÁV és a keskeny nyomközű gazdasági vasutak vonalain használták a kezdetektől fogva.
Csak a megfelelő vizsgával rendelkező pályamesterek - akik a a vasúti pálya állapotáért feleltek - vezethették a hajtányokat. Ellenőröket is szállítottak őrházakhoz, hidakhoz, alagutakhoz, olyan helyekre, ahol a vonatok nem álltak meg.
Annak idején sok száz ilyen szerkezetet használtak. A pálya meredekségétől függően a kézihajtánnyal 20 kilométeres óránkénti sebességre is fel lehet gyorsulni, a motoros változatok pedig akár 50-60 kilométeres óránkénti sebességgel is közlekedhettek.
A különböző alapítványok, így a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány is, több ilyen eszközt megmentett. A keskeny nyomközűeket a kecskeméti kisvasúton tárolják és használják, a normál tengelytávolságúakat pedig Szegeden.
Azért gyűjtötték össze ezeket a járműveket, hogy azokon a vonalakon, amelyeken megszűnt a vasúti közlekedés, "kiscsoportos, vasútbaráti" utakat szervezzenek a jövőben. Ez a falusi turizmus kínálatába tökéletesen illeszthető program lesz - magyarázta Nagy József.
