Az Egyesült Államokban a műsorszórás, pontosabban a televíziós sugárzás nem csak a technikai szabványok tekintetében működik másképp, mint Európában, illetve hazánkban. Hogy az esetlegesen felmerülő kérdéseket lehetőség szerint előre megválaszoljuk, íme egy kis áttekintés arról, hogy miként is épül fel odakint ez a rendszer, miben más, mi az, ami a nálunk megszokottól eltér. Igen komoly és jelentős különbségekről van szó.

Maga az intézményes műsorszórás alapjaiban másképp épül fel, mint nálunk. Idehaza két nagy kategóriát különböztetünk meg: közszolgálati, és kereskedelmi műsorszórást. Míg a közszolgálati televíziók itthon teljes egészében állami kézben vannak, addig Amerikában az ilyesmi elképzelhetetlen.

Ebből adódóan a közszolgálati és a kereskedelmi kategória odakinn annyira életszerű, mint Donald kacsa vagy Mulder ügynök. Fikció csupán, azaz: nem létezik. Egyébiránt az USA-ban nem csak a televíziózásra nem értelmezhető a „közszolgálati média” kifejezés, hanem úgy cakkumpakk az egész amerikai médiára.

A network és a kábel televíziók

A másik különbség a hazai médiával szemben alapvetően az ország méreteiből következik. A földi sugárzású televízió lefedettsége Amerikában igen nagy. Ezeket – ahogy idehaza is – egy szál dróttal foghatjuk. A legnagyobb országos (továbbiakban: network) csatornákon kívül gyakorlatilag minden nagyobb településnek saját műsorszóró állomása van.

Ezek feladata egyrészt továbbítani a nagy network-ök adását, másrészt sugározni a helyi televízió műsorait. Ezek a csatornák általában két fő részből álló műsort adnak: az egyik a helyi stáb által készített, közszolgálati jellegű, a helyi érdeklődésre számot tartó adások, míg a fennmaradó adásidőt valamelyik network-től veszik át.

Maga az amerikai struktúra három alapvető kategóriát különböztet meg: network, kábel, és a fizetős adás. A network-ök, vagyis az országosan fogható csatornák neve nálunk is ismerősen csenghet: ABC, NBC, CBS, FOX és CW (ez utóbbi viszonylag újsütetű, a becsődölt UPN és a Warner fúziójából létrejött öszvér, amelynek több szakértő Dolly birkáénál is rövidebb életet jósol).

Ezek a csatornák hatalmas apparátussal működnek, mögöttük pedig olyan világméretű médiaóriások állnak, mint a Universal, a Sony, a News Corporation, és a Time Warner. Ezek az egész világra kiterjedő multinacionális médiaóriások úgy rázhatnának ki országnyi vagyonokat a zsebükből, mint mi a filléreket az aluljáró koldusainak... és mégis minden garast a fogukhoz vernek.

Kábel, kevesebb reklámmal

A network melletti másik nagy csoport a kábelcsatornák tömkelege. Nálunk a kábel tévé inkább műsorszórási, elosztási technológiát jelent, az óceán túlfelén viszont a szó jelentése ennél mélyebbre megy. Egyfelől odaát is azt jelenti, hogy az adás nem a levegőben terjed, azaz nem antennával fogjuk, hanem kábelen érkezik a szent sípládába. Másfelől viszont van egy sokkal lényegesebb jelentése is: a csak kábelen terjesztett csatornák elsősorban nem a reklámokból, hanem az előfizetési díjakból élnek. Nem sugároznak annyi reklámot, sokan közülük egyáltalán nem szakítják meg az adást (filmet, sorozatot) idegesítő reklámmal, hanem csak műsorok közt fárasztanak vele.



A kábelcsatornákra más szabályok vonatkoznak, mint a földi sugárzású adókra, de más a műsorok struktúrája, és a nézőszámuk is jelentősen eltér. Konkrétabban szólva: sokkal kevesebb nézőhöz jutnak el. Ez utóbbi rendkívül fontos, sőt, a legfontosabb adat egy csatornánál. A legnagyobb „kábelesek”: az HBO, a Showtime és az FX.

A network és a kábel összehasonlításakor tehát tudnunk kell, hogy az egyes műsorok nézettségi adatai azért különbözhetnek annyira, mert a „köztévék” gyakorlatilag minden amerikai állampolgárhoz eljutnak, a kábelcsatornákat ezzel szemben csak a lakosság töredéke nézi. A nézettséget közvélemény-kutatásokkal, és egy úgynevezett „Nielsen-dobozzal” mérik. Ez a készülék „figyeli, hogy mikor melyik csatornára kapcsol a néző, és ezt regisztrálja is. Ezen adatok alapján dolgozzák ki a csatornák a „stratégiáikat”.

A cenzúra

Néhány szót még a szabályozásról, amit valójában nyugodtan hívhatunk ez esetben cenzúrának. Amerikában ugyanis nagyon szigorúan szabályozzák azt, hogy a földi adók mit, és mikor sugározhatnak. Felnőtteknek való műsort csak késő este, erotikus tartalmat egyáltalán nem adhatnak. Trágár kifejezések egyáltalán nem, (még késő éjjel sem) hangozhatnak el a network televíziókban. Vagyis az országosan ingyen fogható adók nem engedhetik meg maguknak azt, amit például a Heti Hetes vagy a Fábry show – már ami a káromkodásokat illeti.

A mozifilmeket egy bizottság szigorú szabályok alapján válogatja meg: erőszakos jelenetek, rasszista, uszító tartalom, erotikus jelenetek a könnyen a mindenre figyelő olló áldozataivá válnak és a szemétkosárban végzik.

A kábelzelevíziózás egészen más tészta. Itt a szabályok sokkal lazábbak: az olyan fizetős csatornákon, mint pl. a SHO vagy az HBO, gyakorlatilag mindent szabad. Ezt a saját gyártású produkcióikban szemtelenül ki is használják a saját gyártású produkciókban, néha már-már túlzásba is viszik…

A sorozatok

A legszembetűnöbb különbség a hazai és az Egyesült Államokban működő televíziózás között pont a szablyozásban keresendő. Az államokban úgy gondolják, minden eszközzel meg kell védeni a társadalmat az ingyen jövő negatív hatásoktól. Vagyis, amit bárki bárhol foghat, azt kökeményen cenzúrázzák. Aki viszont hajlandó fizetni a kábelért, az megveheti magának a szabadszájúságot, az erőszakot, meg az erotikát.

A sorozatok készítését is a kábel-network kettőssége határozza meg. Az amerikai sorozatok vagy ide, vagy oda tartoznak. Legfontosabb különbség a két típus között, hogy a kábel televíziók jóval több pénzből gazdálkodva készíttetik el a sorozatot, miközben a network mögött jóval nagyobb gazdasági potenciál van. A networkben egy sorozat indításánál 6-7 részt rendel csak a csatorna (itt egy évad 22-24 részből áll), a kábel 12-14 részt is leforgattat (ez a teljes kábeles évad). Vagyis a kábelen általában minden induló sorozat megéli az egy évadot, a networkben ez koránt sincs így.

A verseny mindent felülír

Ennek oka a network televíziók közti őrületes versenyben keresendő. Ők, akár a hatodik rész után is lekapcsolhatják a sorozatot, mindenféle befejezés nélkül. Ezt természetesen az egyes epizódok utáni nézetségi adatok alapján döntik el. Network-ös sorozat például a Lost, a Dr. House, az X-akták, a Hősök, vagy a Vészhelyzet. Ezek olyan nézettségeket tudtak produkálni, ami több évadot is kitermelhetett belőlük. Érdekes tendencia, hogy ha egy ilyen sorozat megél egy két évadot, akkor az már nagy valószínűséggel egészen sokáig fog futni. Pl. Jóbarátok, Helyszínelők, 24.

Kábelcsatornák közt a verseny koránt sem ennyire kiélezett, hiszen az előfizetők nem fognak olyan könnyen elpártolni tőlük. Általában a kábelen futó sorozatok a fennmaradásuk szempontjából kiegyensúlyozottabbak. A csillagkapu például szépen csöndben 10 évadot ért meg. Kábeles sorozat még a Kés alatt, a Dexter, vagy Ments meg!,

Mindent a nézőért – meg a bevételért

A fent leírtakból egyenesen következik, hogy a forgatókönyvek is ezek alapján íródnak. Ha egy kábeltévé megrendel egy sorozatot, akkor az évadon belül úgy csűrhetik csavarhatják a szálakat az írók, ahogy akarják, alárendelve mindent a sztorinak. Ám a network-ben – mivel részenkénti nézettségeket néznek – előfordulhat, hogy a megölt főszereplő néhány rész után mégis feltámad, (mert a nézettség rohamosan zuhant).

Magyarországon ez a fajta sorozat-gyártás ismeretlen. A kereskedelmi tévéken futó hazai gyártású sorozatok a dél-amerikai produkciók mintájára épülnek fel. Ezek jellemzője a minőség hiánya, és rendkívül olcsó elkészíthetősége. Izgalmas próbálkozás az amerikai mintára gyártott Tűzvonalban. Egy fecske azonban nem csak nyarat, de minőségi magyar sorozatgyártást sem csinál.