Már 90 éve

Az 1896 óta uralkodó II. Miklós magánemberként kedves, félszeg, uralkodóként azonban befolyásolható, sokszor gőgös és önkényeskedő volt, birodalma felkészületlenül sodródott bele az első világháborúba.
A vereségek, veszteségek, a nélkülözés és nyomor az uralkodó ellen fordította népét, s 1917 elején kitört a polgári demokratikus forradalom.


A cár 1917. március 2-án (az ortodox naptár szerint 15-én) lemondott trónjáról öccse javára, aki azonban csak egy napig uralkodott. Miklóst március 8-án letartóztatták, családjával együtt a Szentpétervár közeli Carszkoje Szelo palotában, viszonylagos kényelemben tartották fogva

Az ideiglenes kormány megpróbálta rávenni Angliát, hogy fogadja be őket, de V. György brit király (a cár első unokatestvére) attól tartott, hogy ez rossz fényt vetne a monarchiára a brit munkások szemében, ezért nemet mondott.

A családot ezután augusztus 14-én "biztonsága érdekében" a nyugat-szibériai Tobolszkba, majd a bolsevik hatalomátvétel után, 1918. április végén az urali Jekatyerinburgba szállították. Itt az Ipatyejev-ház második emeletén szállásolták el őket, már korántsem főúri körülmények között.

1918 nyarán a polgárháborúban a bolsevikok ellen küzdő "fehérek" csapatai megközelítették a várost. Július 16-án éjjel a cári párt és gyermekeiket - a 22 éves Olgát, a 21 éves Tatjánát, a 19 éves Máriát, a 17 éves Anasztáziát és a 13 éves Alekszej cárevicset -, továbbá orvosukat és személyzetüket a pincébe parancsolták azzal az ürüggyel, hogy fényképet készítenek róluk.

Ehelyett halálos ítéletüket olvasták fel, majd sortüzet adtak le rájuk, a legenda szerint három cárlányt, mivel a fűzőjükbe varrt ékszerekről a golyók visszapattantak, puskatussal vertek agyon.

A tetemeket ágyneműbe csomagolva a város melletti erdőbe vitték, ahol savval leöntötték, majd elásták, illetve elégették őket.

A kivégzésről két nappal később jelent meg rövid közlemény, eszerint a parancsot a helyi szovjet elnöksége adta ki. Valószínűbb, hogy ezt Lenin utasítására Szverdlov, az ország második legfontosabb embere tette meg - a sors fintora, hogy a várost 1924 és 1991 között Szverdlovszknak hívták...

A maradványokat 1991-ben megtalálták és haláluk 80. évfordulóján a Romanov-dinasztia családi sírboltjában, a szentpétervári Péter-Pál erődben temették el. (Marija és Alekszej maradványaira csak 2007 augusztusában bukkantak rá.)

 Az utolsó orosz cárt és családjának tagjait 2000-ben az orosz ortodox egyház nem kis vitát kiváltva - nem cárként, hanem egyszerű polgárként - kanonizálta, de jogi rehabilitálásukat az orosz legfelsőbb bíróság megtagadta.

Ahogy lenni szokott, számos legenda keringett arról, hogy a család egyes tagjai életben maradtak, csak Anasztáziából legalább tíz bukkant fel.

A leghihetőbb Anna Anderson története volt, amelynek alapján több film is készült - a DNS-vizsgálat azonban bebizonyította, hogy az igazi nagyhercegnőt kivégezték Jekatyerinburgban.