Kapkodás és bizonytalankodás

Nyolc esztendeje vagyok országgyűlési képviselő, jelenleg a harmadik ciklusomat töltöm a parlament falai között – mondja a honatya. A január óta eltelt időszak az egyik leggyengébb volt. A kormány kapkodva nyújtott be törvényjavaslatokat, és sokszor nem vette figyelembe a saját beadványait sem. Az is előfordult, hogy egy miniszter a saját expozéján sem jelent meg, amely nagyfokú érdektelenségről tesz tanúbizonyságot. A sok új miniszter sem a stabilitást, hanem a bizonytalanságot erősíti.

Az önkormányzatok helyzete sem lett jobb a kormányzati munka alatt. A Gyurcsány kabinet igyekszik erőből lenyomni az ellenzéki vezetésű megyéket, ám ez taktika soha nem hozott hosszú távon sikert.

Miben nyilvánul ez meg?

A miniszterelnök igyekszik ellehetetleníteni a megyei vezetéseket. Megpróbálja az uniós pénzeket a szocialista párttársaik kezére átjátszani, ráadásként törvénymódosításokkal megpróbálja a megyék döntési lehetőségeit korlátozni. Ez már a 2006-os őszi választások óta tart és folyamatosan rombolja a politikusokról kialakult képet is. Elsődlegesen a közbizalom helyreállítása lenne a legfontosabb, amelyet azonban Gyurcsány Ferenc szemmel láthatóan nem tart fontosnak. Érthető, ha az emberek nem hisznek el szinte semmit a politikusoknak, ha a kormány feje a legkevésbé elfogadott ember a politikai közéletben.

Milyen konkrét fejlesztési javaslattal tudna élni, ha lenne rá lehetősége?

Több külföldi minta is a rendelkezésünkre áll, amelyet nyugodt szívvel lehetne alkalmazni magyar viszonyokra is. Például az adók csökkentése növelné a versenyképességet, a szociális szektorban az állami szerepvállalás erősítése pedig az emberek általános és egyéni közérzetét javíthatná.

Az egészségügyi reformnak nevezett folyamatot a Pest megyei kórházak és egészségügyi intézmények is erősen megérezték.

Rengeteg problémát okoztak azok a döntések, amelyeket átgondolatlanul öntöttek ránk, a megyében élő emberekre. A problémák egy részét a mai napig nem sikerült orvosolni. Az úgynevezett kártyapénzek nem emelkedtek, amely komoly veszteségeket jelentenek az egészségügyben dolgozók és az intézmények számára is. Napi tapasztalat, hogy sok helyen hiányoznak nővérek, egészségügyi szakemberek, akiknek pótlása problémát okoz. Ez annak ellenére fájó gond, hogy az egészségügyi kasszában – hosszú évek óta először – többlet van. Ebből megoldható lenne szinte az összes előbb említett probléma.

Az alkotmánybíróság eltörölte a regionális közigazgatási hivatalokat. Ezzel újra a megyék kezébe kerülhet a vezetés?

Véleményem szerint a hazai megyerendszer mindig is megkerülhetetlen lesz. Az, hogy az uniós források elosztására a kormány létrehozott különböző megoldásokat, nem azt jelenti, hogy a megye teljes mértékben elveszti jelentőségét. Az alkotmánybíróság döntése is abba az irányba mutat, hogy a későbbiekben erősödjön a szerepünk.

Ezt mutatja annak a kezdeményezésünknek a sikere, amely a fővárostól való elválással foglalkozik. Nemcsak a Közgyűlésben, de a megyei polgármesterek között is igen nagy támogatást kaptunk ez ügyben. Külön öröm, hogy szocialista településvezetők is az elképzelés mögé álltak, hiszen ők is érzik Budapest nyomását. Szeretnénk az agglomerációt és a megyét felszabadítani a fővárossal történt uniós „kényszerházasságból”, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban már a saját értékeink szerint nyerhessünk el támogatásokat.

A június végi közgyűlés elfogadta a megye kötvénykibocsátással kapcsolatos elképzeléseit is, így jelentős mennyiségű pénz kerülhetett a közgyűlési számlára.

A kötvénykibocsátás „szépségtapaszként” jelenik meg a költségvetésünkben. Ennek összege elenyésző a teljes bevételeink mellett, de segíthet abban, hogy a kezelésünkben lévő intézmények egy részében elkezdjük a szükséges felújításokat, karbantartásokat. Ezekre megvan a megfelelő fedezetünk is, így ősszel több olyan iskolában kezdhetik tanulmányaikat a diákok, amelyeket felújítottunk..

A pénzügyi feladatok mellett hol tudja még a megye érvényesíteni erejét?

Legutóbb a BKV-t sikerült rávennünk arra, hogy leüljön az agglomeráció érintett vezetőivel tárgyalni arról, hogy milyen formában lehetne javítani a jelenlegi katasztrofális tömegközlekedési helyzeten. Erre hosszú évek óta nem volt mód, így most végre ezen a vonalon is elindulhatott az érdemi munka.

Országgyűlési képviselőként mennyire tudja Pest megye érdekeit érvényesíteni?

Minden olyan ponton kiállok a megye érdekében ahol erre lehetőség nyílik. Nem egyszer kerültem emiatt vitába a társaimmal, de a végén sikerült meggyőznöm őket arról, hogy miért gondolkodom bizonyos dolgokban másképpen, mint ők.

Sajnos az előző évekhez képest egyre nehezebb a helyzet: több a konfliktus a mindennapokban, nemcsak az utcán, de a törvényhozásban is. Rengeteg parttalan vita zajlik manapság, amelyek feleslegesen vesznek el értékes időt az emberek életéből.

Megyei szinten viszont többször is sikerült túllépni az aktuálpolitikai villongásokon.

Örülök, hogy mind a két oldalnak sikerül együtt gondolkodni a legfontosabb kérdésekben. A megyeházán rengeteg jó ember dolgozik, akikkel úgy érzem sikerült jó munkakapcsolatot kialakítani. Mi tudjuk, mit akarunk, hová szeretnénk eljutni a mostani ciklus végére. Ebben számos alkalommal találtunk partnerre a közgyűlésben ülő pártok képviselői között. Emellett arra is büszke vagyok, hogy a 187 település vezetőinek jelentős részével sikerült nem csak szoros, hanem jó és együttműködő kapcsolatot kialakítanunk, amely tovább erősítheti a munkánkat. Jó a visszajelzése a 187 című műsorunknak is, amely a munkánkról, és a megyéről szól, és a helyi kábeltévék műsorán látható.

Személyesen mivel tudna hozzájárulni a fejlődéshez?

Mivel egyéni mandátummal jutottam be a parlamentbe, így folyamatosan tartom a kapcsolatot a választóimmal, igyekszem naprakész lenni az őket érintő helyi problémákból. Megyei elnökként azon dolgozom, hogy egy olyan csapat vezesse ezt a területet, amely a lehető legtöbbet tudja kiharcolni a Pest megyében élőknek. Ha az ő életük jobbá válik, az nekem is örömet szerez.