175 éve született Keleti Károly

Eredeti neve Klette Károly volt, a német polgárcsalád az 1830-as évek végén költözött Budára. Károly a piaristák gimnáziumában tanult, 1848-ban, tizenöt évesen honvédtüzér lett. A világosi fegyverletétel után fogságba esett, ahonnan megszökve visszatért a szülői házhoz. Ezután a nádor alcsúti birtokán, majd Budán és Szolnokon dolgozott, közben befejezte félbehagyott tanulmányait, majd Pozsonyban jogot hallgatott. Az 1850-es évek végén költözött Pestre, ahol elsősorban újságírásból tartotta fenn magát. Eötvös József rábízta Politikai Hetilap szerkesztését, ezután a Magyar Földhitel Intézet tisztviselője lett.

A kiegyezés után a Földművelési,- Ipari-és Kereskedelemügyi Minisztériumban osztálytanácsos, azután a statisztikai osztály vezetője volt. Munkatársaival ő szervezte meg az 1869-es népszámlálást, majd a Statisztikai Füzetek évkönyvében megjelentette az ország jellemző adatait, amelyet 1873-ban népszerű formában, térképpel és rajzokkal ellátva Hazánk és népe címmel is kiadott. Ez a mű számára az akadémiai tagságot, valamint a tudós társaság által felajánlott kétszáz arany értékű jutalmat jelentette.

Az önálló Statisztikai Hivatal 1871-ben alakult meg, amelynek halálig első igazgatója maradt. A hivatal helységnévtárat, tiszti címtárat, statisztikai monográfiákat adott ki, szerkesztette az 1872-1879 között megjelenő Magyar Statisztikai Évkönyvet.

Keleti legfontosabb munkája, A gyakorlati statisztika kézikönyve 1876-ban jelent meg, s kezdeményezésére ugyanebben az évben Budapesten tartották a nemzetközi statisztikai kongresszust. Az 1880-as népszámlálást már saját, egyénileg kidolgozott számlálólapjaival végezték el. Utolsó nagy munkája, a Magyarország élelmezési statisztikája külföldön is sikert aratott, és újra elnyerte vele az Akadémia nagydíját. Foglalkoztatták az urbanizáció kérdései is, a gazdaság, ezen belül az ipar fejlődése. Szervezési és módszertani újításai mellett nagy súlyt helyezett az adatok gyors feldolgozására és hasznosítására is. A kiváló tudós a Magyar Tudományos Akadémiának 1868-ban levelező, 1875-ben rendes, 1890-ben igazgató tagja lett.
Magánéletének nagy szenvedélye - és halálának közvetett előidézője - a vadászat volt. Egyik vadászaton szerzett meghűlése után súlyos tüdőgyulladást kapott, s alig egyheti szenvedés után, 1892. május 30-án Budapesten elhunyt. Még a hatvanadik életévét sem érte meg.