Azok a párok, akik “meglehetősen boldog” házasságban élőnek vallják magukat, kétszer gyakrabban bonyolódnak bele valamilyen viszonyba, mint azok, akik csak “egyszerűen boldognak” titulálják magukat – állítja egy tanulmány.

„Azok, akik “nem túl boldognak” mondják magukat, háromszor nagyobb eséllyel kalandoznak el, mint boldog társaik” – állítja David Atkins pszichológus-professzor.

Egy olyan kapcsolatban, ahol a pár mindkét tagja, vagy csak az egyik házastárs viszonyt folytat, a boldogtalanságnak nem mutatkoznak jelei. Nincsenek ellenséges érzelmek, és az egész kapcsolat sokkal inkább pozitívabb, mintsem negatív – derül ki egy neves egyetem professzorának a tanulmányából.



Ez utóbbiból azt is megtudhatjuk, hogy a férfiak negyedének életében meglehetősen sok házastársi probléma merült fel, mielőtt viszonyba kezdett volna valakivel.

Milyen boldognak kell lenni ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a házasságon kívüli kísértéseknek? Ha valaki boldognak vallotta magát, mielőtt félrelépett, az csak az unalomnak tudható be, vagy valami komolyabb, mélyebb dolog van a háttérben?



Hajsza a boldogságért

Az Illinois-i Egyetem professzora szerint, az emberek manapság üldözik a boldogságot, elvárják, hogy a szerelem az ölükbe hulljon, illetve mindig romantikára és izgalomra vágynak.

A házasságban érzékelhető unalomnak többnyire egy, a kapcsolatból kifelé kacsingató házastárs az eredménye.

Hajlamosak ugyanis azt hinni, a házasságukban minden rendben van, hiszen alig veszekednek, pedig láthatóan eltávolodtak egymástól, és unatkoznak egymás mellett. A szex is rutinná vált. Az értelmes dolgokról folytatott párbeszéd pedig felér egy kellemetlen foghúzással.

Azonban a texasi egyetem pszichológusa koránt sincs arról meggyőződve, hogy mindenért az unalom tehető felelőssé. Szerinte a háttérben a két fél közelségének és a szenvedélynek a hiánya áll. “Az emberek eltávolodnak egymástól, és ezt az unalom számlájára írják, helytelenül” – teszi hozzá a professzor.

Atkins kutatása 1439 válaszoló részvételével zajlott. A felmérésben olyan felnőttek vettek részt, akik már voltak házasok, vagy jelenleg is azok. Az embereket a “nem túl boldog”, a “meglehetősen boldog” és az “egyszerűen boldog” kategóriákba sorolta, hogy felmérje a hűtlenségük valószínűségét.


Az általános vélekedés szerint, a hűtlen házastársak kevésbé boldogok a házasságban, és már a félrelépésük előtt házastársi gondjaik voltak. Ugyanakkor, azok a párok, akik kiegyensúlyozott, jól működő kapcsolatban élnek, nem törvényszerűen immúnisak a házasságtörésre.

Ebben a kutatásban 72 heteroszexuális, házasságkötés előtt álló párt vizsgáltak, majd a következő öt évüket követték végig, a félrelépésekre fókuszálva. Abból a csoportból, ahol 48 pár azt vallotta, hogy nem volt viszonya senkivel, a nők 11 házasságban voltak hűtlenek, míg a férfiak 13-ban. A felmérésből kiderült, hogy azok a párok, akik később tapasztalták meg a hűtlenséget, nem voltak egymással ellenségesek, és sokkal inkább pozitívan viszonyultak egymáshoz.



Egy másik, 115 házas, vagy korábban házas párral végzett kutatásból kiderült, hogy amikor azt kérdezték tőlük, hogy a félrelépés előtt voltak-e már házastársi problémáik, a nők 48%-a válaszolt igennel, míg a férfiaknak csak 25%-a.

Szakértők szerint az természetes, ha néha valaki más is vonz fizikailag a házastársadon kívül. Veszélyessé akkor válik a helyzet, ha ebbe már érzelmek is vegyülnek.

“A pároknak keményen kell dolgozniuk azért, hogy megvédjék házasságukat az unalomtól, ébernek kell lenniük, és a mindennapokban is figyelniük kell egymásra” – mondja egy, a múlt hónapban 34. házassági évfordulóját ünneplő asszony.