Gyűlöletbeszéd, és tojásdobálás

Tisztelt Miniszter Úr!/ Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Mint a rendszerváltás előtti magyar demokratikus ellenzék tagjai, szóval és tettel már akkor is kiálltunk a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságáért, amikor ezzel saját személyes szabadságunkat, megélhetésünket és lehetőségeinket tettük kockára. A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság elkötelezett híveiként, az elmúlt évek fejleményei után is mélységes felháborodással láttuk, hogy július első hétvégéjén, a 13. LMBT Fesztivál keretében megrendezett Meleg Méltóság Menete résztvevőivel szemben hova vezetett a véleménynyilvánítási szabadság szándékos és szélsőséges félreértelmezése, illetve – álláspontunk szerint – az államrend fenntartására hivatott intézmények ez ügyben mutatott bizonytalansága és felelősséghárító magatartása.

Ma ott tartunk, hogy törvénytisztelő állampolgárok, valamint a véleményüket, identitásukat képviselők és békés demonstráción felmutatni akarók nem bízhatnak abban, hogy a hatóságok megvédik őket a szélsőségesek erőszakos fellépésétől. Ugyanakkor a saját nézeteiket agresszíven, másokat megfélemlítve képviselő szélsőséges személyek és csoportok nyíltan, előre bejelentett módon akadályozhatják meg honfitársainkat abban, hogy szabadon, az alkotmány és a jogszabályok által biztosított lehetőségekkel élve gyakorolják a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadságát. 2008 nyarán úgy tűnik, hogy azok, akik a politikai, faji, etnikai, vagy éppen szexuális orientáció alapján vállalt identitás miatt leszámolást, megtorlást hirdetnek, akik tudatosan kívánnak félelmet kelteni honfitársainkban és ennek megfelelően erőszakosan lépnek fel, inkább bátorításnak, mint korlátozásnak találhatják az igazságszolgáltatás döntéseit, s a rendfenntartók gyakori bizonytalankodását.

Verbális agresszió is okozhat tartós lelki sérüléseket, eredményezheti a megfélemlítettség érzését, amely hátrányosan befolyásolja a véleménynyilvánítási szabadság érdemi gyakorlását. Mindezt a magyar jogalkalmazás jószerivel figyelmen kívül hagyja. A helyzet azonban most drámaian megváltozott: immár nem csak a szabad véleménynyilvánítást a verbális agressziótól elválasztó határok mutatkoznak flexibilisnek, hanem a szólás- és gyülekezési szabadság és a leplezetlen fizikai erőszak közötti egyértelmű választóvonal is átjárható.

A legutóbbi napok bírósági és ügyészségi megnyilatkozásai nyomán ma már nem a véleményszabadság kontra verbális agresszió viszonyáról folyik a vita, hanem az a benyomás alakul ki, hogy más polgárok közvetlen fizikai fenyegetése, inzultálása, bántalmazása a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásának elfogadható formái közé tartozik.

Ez a helyzet elfogadhatatlan és szégyenteljes, drámai következményekkel fenyeget. Mégis, némely esetben csak groteszknek tűnő, az abszurditásokat kiemelő kérdésekkel látjuk megvilágíthatónak az igazságszolgáltatásért felelős szervek – szerintünk – elfogadhatatlan gyakorlatát.


I. Néhány általános kérdés

1. Az ún. gyűlöletbeszéd ügyben a legliberálisabb nézeteket vallók, s maga az Alkotmánybíróság is úgy látják: mindaddig a szólásszabadságé az elsőbbség, ameddig a gyűlöletbeszéd nem irányul közvetlen erőszakos cselekedet előkészítésére, illetve nem vezet ilyesmihez. Hogyan értékeli Ön a Meleg Méltóság Menetével szembeni úgynevezett ellendemonstráció nyilvános szervezését, előkészítését? Ön szerint nem merítette ki az erőszak előkészítését, a szólásszabadság által nem védett gyűlöletre uszítást? Ha igen, akkor indítottak-e eljárást hivatalból mások szabad véleménynyilvánítási szabadságának szándékos és előre eltervezett akadályozása miatt?

2. Függetlenül az idei ún. ellendemonstráció előkészítésének tartalmától, az előző évi hasonló rendezvény után miként vélekedik Ön arról, hogy a rendőrség tudomásul vett a Meleg Méltóság Menetével egy időben és azonos útvonalra bejelentett más rendezvényeket is?

3. Mennyiben látja megalapozottnak azokat a médiában és a laikus közönség köreiben elterjedt vélekedéseket, miszerint a rendőri vezetés bizonytalanságát demonstrálta, hogy először meglehetősen erőltetettnek tűnő ürüggyel nem engedélyezte a Meleg Méltóság Menetét, majd mégis megváltoztatta véleményét?

4. Egyáltalán, Ön hogyan látja: ma mennyire épül normatív szabályokra, világos elvekre a rendfenntartó szervek demonstrációk tudomásul vételével, biztosításával, és – elfajulásuk esetén - feloszlatásával kapcsolatos gyakorlata?

5. Ön szerint milyen érdekeket kell védenie az államnak, a békés véleménynyilvánítás szabadságát, vagy ugyanígy az annak erőszakos korlátozására irányuló megmozdulások szabadságát is? Ad-e Ön szerint eligazítást a Büntető Törvénykönyv ezzel kapcsolatos szabályozása?

6. Mit lehet tenni és Ön, a maga működési területén mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy magunk és a világ szégyenére még egyszer ne forduljanak elő Magyarországon olyan erőszakos cselekmények, mint amelyeknek a Meleg Méltóság Menete során lehettek honfitársaink szemtanúi, részesei, elszenvedői?

II. Kérdéseink a dobálási jogot illetően

Ha a tojással történő dobálás a szabad vélemény-kifejezés szerves része, egyebek közt a következő kérdések merülnek fel.

A. A dobálási joghoz kapcsolódó jogkövető magatartás

7. Amennyiben a véleménynyilvánítás dobálásos formája jogszerűnek minősül, nem követnek el törvénysértést a rendőrök, amikor „önkényes” módon korlátozzák a dobálás útján megvalósított szabad véleménynyilvánítás lehetőségével élők jogait? Indított-e az ügyészség eljárást e tárgykörben?

8. Ha rendőrség által kihelyezett korlátok akadályozzák a dobálás útján gyakorolt szabad véleménynyilvánítást, a kordon lebontása állampolgári jog, esetleg a közszereplők különleges joga, vagy csak egyes országgyűlési képviselőket megillető lehetőség?

9. Amennyiben a békésen tüntető, felvonuló állampolgár meg kívánja akadályozni, hogy megdobálják, nem számít-e büntetendő cselekménynek, ha elhajol, vagy éppen hátralép a neki szánt – például – tojások elöl, hiszen ilyen módon nyilvánvalóan korlátozza a másik, kevésbé békés honfitársának – az igazságszolgáltatás gyakorlata által szentesített - véleménynyilvánítási szabadságát?


B. A dobálási joghoz kapcsolódó személyi kör

10. Létezik megkülönböztetés a közszereplők és az úgynevezett egyszerű állampolgárok között a szabad véleménynyilvánítás dobálásos gyakorlása, illetve tolerálása között?

11. Létezik megkülönböztetés a dobálási jog gyakorlása szempontjából a bejelentett demonstrációk (pl. melegfelvonulás, Critical Mass, Szent Jobb körmenet stb.), a spontán tüntetések, illetve személyes véleménynyilvánítás eseteiben?

12. Alkalmazható a szabad véleménynyilvánítás dobálásos formája hivatalos, hatósági személlyel szemben is? Gondolunk itt például a BKV ellenőrökre, a közterület felügyelőkre vagy az ügyészekre, bírákra, rendőrökre.
 
13. Véleménye szerint hol, esetleg milyen bejelentési kötelezettségeknek megfelelve, mely tárgyakkal, anyagokkal és kik számára engedélyezett, hogy jogszerűen megdobáljanak bennünket, illetve Önt?

14. Hol kapható felvilágosítás arról, hogy mely személyekkel, közszereplőkkel, hivatalos közegekkel szemben gyakorolható jogszerűen a szabad véleménynyilvánítás dobálásos formája?