A Magyar Nemzeti Galéria 2008. augusztus 24-ig meghosszabbítja a “Mátyás király öröksége - Késő reneszánsz művészet Magyarországon a 16.-17. században” című kiállítását. A március végén, a Reneszánsz Év keretében nyílt tárlat a Mátyás király nevével összeforrt reneszánsz kor művészetével, s annak utóéletével foglalkozik.

A Reneszánsz-sorozat negyedik, kronológiai rendben utolsó kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria mutatja be. A Budapesti Történeti Múzeum kiállításához kapcsolódva, Mátyás halálának événél veszi fel a fonalat, és ered annak a művészeti stílusnak a nyomába, amely mára Magyarországon összeforrt a nagy király nevével.



Soha ki nem állított tárgyak

A kiállítás kurátorát, Dr. Mikó Árpádot kérdeztük mi lehet a kiállítás különlegessége, mi az amiért érdemes betérni. Mint mondta, az egyediségét az eddig soha ki nem állított tárgyak, illetve azok a szintén ritkán látható emlékek adják, melyek itt jelennek meg először együtt. Ráadásul ilyen átfogó tárlat, mely a 16-17 századnak ezt a részét mutatja be nem volt még eddig.

A művészettörténész felhívta a figyelmet például két óriási méretű énekeskönyvre, melyet a templomokban használtak és a mise énekes részeinek a kottáit tartalmazza. Lapjai nagyjából hetven centi magasak, így a kórus minden tagja körül tudta állni. Említésre méltó még az a két kötetes mű, amely csupán egyetlen egyszer volt kiállítva, a 19. század végén. Ez 1518-ból, Kassáról származik és jelenleg a Széchenyi-könyvtár tulajdona.

Megtekinthető még a Zichy-kódex, mely a szabó Ervin könyvtár legfontosabb kézirata. Ez egy 16. század eleji ritkaság, melyet egy időben kapcsolatba hoztak Mátyás-királlyal. Erről csak most, pont ennek a kiállításnak a kapcsán derült ki, hogy hungarikum. Hamisítók festettek bele egy Mátyás-címert, így adták el Zichy Jenőnek – jó pénzért. Az, hogy kiderült a kötet Mátyás halála utáni, nem sokat von le az értékéből, mert így is nemzetközileg számon tartott könyv: egy olasz építészeti traktátus (elméleti írás), amiből ez az egyetlen példány.



Nemzetközi szenzáció is lehet

Egy másik különleges darab – folytatja Mikó Árpád – a Trencsényből származó példány a 16. század végéből. Krusics Jánost ábrázolja, a király főudvarmesterét. A portré nem csak azért izgalmas mert szép, de azért is mert nincs rajta aláírás ám nagy a gyanúnk – folytatja a szakértő – hogy a készítője Giuseppe Arcimboldo. (Ő az híres olasz festő, aki gyümölcsökből, virágokból, állatokból álló emberek portréját festette meg.) Ha ez ténylegesen bebizonyosodik, akkor a mű a nemzetközi művészettörténet kitüntetett figyelmére tehet szert.

Ezenkívül megtekinthető Bornemissza Pál mitrája (püspöksüveg). A süveg még Nagy Lajos királyunk idejéből származik, melyet Bornemissza 1550-ben átszabatott saját maga számára. Ez jelenleg a Győri Egyházi Kincstár a tulajdona. Szintén Győrben van az Erdélyi Fejedelmi Könyvtárnak egy kis töredéke, ezekből szintén látható egy jó pár a galériában. A kiállítás legnagyobb méretű önálló függőképe a Krisztus ostorozása-tábla Kassáról 1522-ből.



Széthordták az ezüstöt

Mikó Árpád elmondása szerint nincs könnyű helyzetben a látogató. Annyi különlegességet vonultat fel a tárlat, amit egyszerre befogadni igen nehéz. A tárgyak többségével még sosem találkozhatott a nagyközönség.

A korszak, így a kiállítás érdekessége, hogy míg számtalan történeti forrás megemlíti az eseményeket, uralkodókat, addig a tárgyi emlékek nagyon szűkösek. A későbbi háborúkban szerteszét hordták mindazt a gazdagságot, ami a reneszánsz udvar felhalmozott. Örömünnep, ha felbukkan bármi ebből az időszakból. A kiállítás kurátora elárulta, őt is pont ez a kettősség ragadta meg: a tárgyi kultúra hiánya szemben az írott források bőségével. „Sokat tudunk róla, de a kezünkben szinte semmi sincs.”

Magyarország kvázi-központ volt

A kiállítás alsó időhatárát a Jagelló-kor (1490-1526) adja, fölső határát pedig a 17. század utolsó harmada, illetve vége. A kiállítás célja egyrészt a késő reneszánsz művészet hazai történetének legalább szemelvényekben történő bemutatása, másfelől a korszaknak a kora újkor kultúrájának egészében való értelmezése. Mikó Árpád elmondta, a Mátyás által importált itáliai reneszánsz a Jagelló-korban úgy folytatódott, hogy hatása egészen a 18. század elejéig elért.

Európában, Itálián kívül Magyarországon jelent meg először a reneszánsz. Így a magyarországi reneszánsz korszak egyedisége miatt nemcsak közvetítő szerepet töltött be a környező országok számára, hanem forrásként is szolgált. Északi szomszédainknak, például Morvaországnak, Prágának, vagy Lengyelországnak a budai udvar szolgált a példaként.

A Nemzeti Galéria kiállítását eddig 45 ezren látták – mondta el a Hírextrának Miklós Léna sajtóreferens. A kiállítás megtekinthető: 2008. augusztus 24-ig. Keddtől –Vasárnapig: 10.00-18.00-ig, a Magyar Nemzeti Galériában, Budavári Palota „A” épületében.