Míg az ukrán mezőgazdaság kiválóan teljesít, és úgy nő a csernozjomon a búza, mint az égigérő paszuly, addig az ukrán hatóságok jövő hónaptól kenyérjegyet kívánnak bevezetni. (Igaz, nálunk meg jöhetne a meggyjegy, meg a dinnyejegy, de ez azért más tészta, vagyis gyümölcs.) Tehát míg a mezőn annyi búza hullámzik, hogy abból majdnem egész Európát el lehetne látni kenyérrel, addig otthon kénytelenek kenyérjegyet osztani, hogy mindenkinek jusson betevő falat.

Az a látszólag paradox helyzet több okra vezethető vissza. Ukrajna még a nagy Szovjetunió idejében mezőgazdasági nagyhatalom volt. A kiváló természeti adottságokkal rendelkező ország az egész vörös birodalom éléstára lehetett. A Kelet-Európai síkság hatalmas térségeit takaró feketeföld olyan mezőgazdasági lehetőségeket rejt, amit sok állam megirigyelhetne. Irigylik is… és veszik a terményeit. Méghozzá jó áron.

A vízcsapból is liszt

Idén Ukrajnában az elmúlt harminc év legjobb búzatermését könyvelhetik el (ahogy egyébként a szomszédos Oroszországban is). Ez azt jelenthetné, hogy még a vízcsapból is liszt folyhatna… de mégsem. A trükk egyértelműen az export oldalán keresendő. Míg a külföld jó áron vásárolja a búzát, addig a hazai piacra ez nem mondható el. Eladnak hát annyit, amennyit csak lehet. Ám emiatt az idén kétszeresére drágulhat Ukrajnában a kenyér. Naná, hiszen aki otthon akarja tartani a búzát, az fizesse is meg.

A drágulást persze államilag akár szabályozni is lehetne, és az óriási bevételből kompenzálni a szegények kenyérvásárlását. Ukrajna ezt a kenyérjegy bevezetésével kívánja megoldani. Előzetes számítások szerint csak a fővárosban százezer ember részesül majd e kedves juttatásban.

A korrupció az egekig ér

A történet másik oldala a politikába, annak legmélyebb útvesztőibe vezet. Ukrajna a felmérések szerint az egyik legkorruptabb ország. Az országban az olaj- és gázszállítás illetve a búzaexport a két húzóágazat. Amelyik területen pedig sok pénz van, ott egy korrupt országban sok mindent meg lehet csinálni. Még azt is, hogy inkább külföldre adják a búzát drágán, mint a hazai kínálatot elégítik ki.

Nyílt titok az is, hogy az Oroszországból jövő gáz az egyik legnagyobb melegágya a korrupciónak. A határon átjövő gázt a Rosukenergo nevű cég veszi meg a Gazpromtól, majd szinte azonnal tovább adja az Ukrangazenergonak. Mindkét cégben tulajdonos a Gazprom. Az Ukrangazenergoban az ukrán állam is benne van. A rendszer valójában elég bonyolult, ám a lényege, hogy minél többször lehessen pénzt kivenni belőle, illetve segítségével az oroszok megkenhessék az ukrán politikai elitet.

Oroszország elképesztő kenőpénzei

Az állami szintű korrupció ellen most az orosz elnök, Medvegyev is megpróbálja felvenni hazájában a harcot. Ez különösen annak a fényében érdekes, hogy az orosz főügyészség vizsgálata szerint a költségvetés egyharmadának megfelelő összeg vándorol tisztségviselők zsebébe. Sokszor egészen magas szinteken tör ki a botrány – az állami számvevőszékben vagy a hadsereg legfelsőbb köreinél. De indítottak már vizsgálatot parlamenti képviselők ellen is. (Hogy mik vannak?!) Az oroszországi korrupció mértékének bemutatására a legjellemzőbb adat, miszerint annyit költenek ott vesztegetésre, mint a költségvetésük teljes bevétele.

Vissza Ukrajnához. Miközben épp a kenyérjegy mikéntjén gondolkodnak a hatóságok, addig kiderült: Európa leggazdagabb embere épp egy ukrán férfi, bizonyos Renat Ahmetov. Vagyona jelenleg 31.1 milliárd. Na, nem ukrán hrivnya, hanem ropogós amerikai dollár. A Korrespondent ukrán napilap közlése szerint a leggazdagabb ötven ukrán vagyona pontosan kétszerese az ország éves költségvetésének, számokban kifejezve 112,7 milliárd dollár.

Nyakig a politikában

Az ukrán mágnások perverz módon a kommunista szavazatokat gyűjtő Régiók Pártjában vannak legtöbben, vagy hozzá köthetők. Perverz, mert ideológiájuk szerint ők képviselnék a szegény munkásosztályt, ám nem meglepő, hiszen a párt a leginkább oroszbarát erő. Természetesen nemcsak náluk található gigagazdag ember: elmondható, hogy a milliomosok szinte kivétel nélkül támogatnak valamely politikai erőt, sőt, képviselőként is felbukkannak. Az ok nyilvánvaló: ezzel tudják megvédeni a leghatékonyabban az esetleges vagyoni vizsgálatokat maguk ellen. Ezt a mentelmi jog mögé bújva, vagy a kapcsolatrendszeren keresztül a megfelelő helyre áramoltatott pénzekkel tudják szépen csendben megtenni.

Itthon ezek után az már fel sem tűnik - vagy ha igen akkor kézlegyintéssel elintézhetjük - amit a Magyar Közlöny írt szerdán. Az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendeletet módosította a kormány. Ennek alapján az eddigi hétmillió forint helyett, minden miniszter százmillió forintos támogatást adhat alapítványoknak közpénzből. (közpénz = a köz, vagyis állampolgárok befizetett pénze). És hát míg keleten dollármilliárdokról van szó, az a néhány százmilliócska, amit a magyar kormánytagok majd szétdobálhatnak erre arra, ki a fenét érdekel?