Az intézet Bunuel családi archívumából jutott hozzá mintegy ezer darab fekete-fehér képhez, amelyek 73 különböző színű és formájú borítékban voltak elosztva. A képek jó állapotban vannak, csak néhány ment tönkre belőlük rossz fixálás miatt.
Bunuel nem tartotta a képeket művészi értékűeknek, rendezői munkássága részei voltak, amennyiben filmjeihez tervezett helyszíneket fényképezett le. Némelyik kép hátsó oldalán feljegyzések találhatók, így például az Elhagyottak (Los olvidados) című filmjének egy helyszínét ábrázoló fotón.
Ezekről néhány utalást tett Az utolsó leheletem című önéletrajzában. "Négy-öt hónapig, általában egyedül, bejártam azokat a nagyon szegény külvárosi részeket, amelyek körülveszik Mexikóvárost. Némileg álcáztam magam, a legrégibb ruháimban néztem, hallgattam, kérdeztem az embereket, és barátságot kötöttem velük" - írta Bunuel.
A rendező minden fotóhoz csatolta azt a filmjelenetet, amely ott játszódott. 20 filmet forgatott Mexikóban 1947 és 1965 között, köztük A bikát, az Archibaldo Cruz bűnös életét, a Nazarint és Az öldöklő angyalt, és egy tucatról vannak fotók. Sokat filmezte a trópusi vadont is. Csaknem minden fotó tájkép, emberek ritkán szerepelnek rajtuk és nagyon kevés a belső térben készült fotó is.
A kiállításon látható az a tíz kép is, amelyeket Bunuel azokról a szállodákról készített, ahová visszavonult írni, vagy ahol lakott, amikor Acapulcóban forgatott.
A tárlat már része a Bunuel 1983. július 29-én bekövetkezett halála 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatnak - írta az El País című spanyol napilap.
