A 77 kilométer hosszú Panama-csatornát, amely az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal kapcsolja össze, 1920-ban adták át a hajóforgalomnak. A túlzsúfolt csatornát jelenleg 5,25 milliárd dolláros (757 milliárd forintos) költséggel bővítik, s a beruházáshoz kapcsolódóan februártól geológusok is dolgoznak a területen, hogy egyetlen értékes lelet se veszhessen el.
Az amerikai Smithsonian Intézet geológusai február óta mintegy félezer fosszíliára bukkantak, beleértve rágcsálók, lovak, krokodilok és teknősbékák csontjait és fogait: e lények többsége még azelőtt népesítette be a területet, mielőtt Észak- és Dél-Amerika egy földnyelvvel csatlakozott volna egymáshoz.
"Ezen leletek segítségével több információra tehetünk szert arról a folyamatról, amelynek során kialakult ez a híd" - hangsúlyozta Camillo Montes, a Smithsonian Intézet geológusa.
A tudósok véleménye szerint a Dél-amerikai és Karib-lemez mintegy 15 millió évvel ezelőtt ütközött, a tektonikus mozgás aktivizálta a vulkánok tevékenységét. Ennek köszönhetően alakult ki a vékony földnyelv, amely összekötötte az amerikai kontinens két részét, s elválasztotta egymástól az Atlanti-óceánt a Csendes-óceántól. A híd teljes kialakulása mintegy 3 millió évvel ezelőttre tehető, s ekkortól már az emlősök is átkelhettek az egyik kontinensrészről a másikra.
A Panama-csatorna bővítése során előkerült leletek és a két kontinensrészen található kövületek összehasonlítása révén a paleontológusok megállapíthatják, hogy egyes fajok honnan származnak. A vulkáni eredetű törmelék, amely ugyanazon rétegben található, mint a fosszíliák, segít megállapítani a pontos dátumot, amikor az emlősök a földnyelv egyik vagy másik oldalán voltak találhatók.
"Képesek leszünk sokkal pontosabban meghatározni azt az időpontot, amikor a kontinensrészek közeledni kezdtek egymáshoz" - magyarázta Camilo Montes.
Amerika két részének az összetapadása az állatok tömeges vándorlását eredményezte, míg a két óceán különválasztása átalakította a világ éghajlatát és új fajok kialakulását segítette elő.
Camilo Montes szerint ha sikerülne pontosan meghatározni, hogy mikor történt az összekapcsolódás, ez segítene megfejteni az óceáni áramlatokban bekövetkezett nagyszabású átalakulásokat és az éghajlatunk közötti összefüggéseket, valamint betekintést adna a globális felmelegedés okozta hatásokba.
"Az összezáródás kapcsolatba hozható a jégkorszakkal, amely ebben az időben sújtotta Észak-Amerikát, feltehetően az óceáni áramlatok megváltozása miatt" - mondta a geológus.
Mint Camilo Montes kifejtette, sokan vitatják a jégkorszak és a kontinensrészek összekapcsolódásának az egybeesését. Amennyiben pontosabban sikerül az összezáródás idejét megállapítani, eldönthető lenne, hogy e két jelenség összefügg-e vagy sem.
