Ed Sullivan show

Talán leghíresebb volt közülük, az Ed Sullivan show. A címadó úriember abban az időben szinte egyedül vezette át a chelstonból a rock and rollba a hallgatóságát. Pályája kezdetén fellépett nála Elvis Presley is. A gombafejű zenészek nála kezdték el az Amerikát meghódító világturnéjukat. Ez persze nem azt jelenti, hogy Sullivan maga is rajongott volna a vendégei muzsikájáért, de úgy gondolta, hogy amit nem lehet elkerülni, annak jobb elébe menni.

Nagyszerűen felismerte az eléje tárulkozó lehetőségeket, és igyekezett úgy válogatni vendégeit, hogy ne csak az ő, hanem a műsorának népszerűségét, és nézettségét is folyamatosan növelni tudja. Az őt követő időszakban számos követője akadt, akik több-kevesebb sikerrel igyekeztek a trónját megostromolni.

Az európai földrészen leginkább a nyugati féltekén tombolt a talkshow láz. A keleti blokkban ennek unalmasabb változata, a „beszélőfejek” működtek, és működnek mind a mai napig. Ez az a bizonyos sötét háttér, ami előtt ül néhány – legtöbbször – igen csúnya ember, és vagy érdekes amiről beszélnek, vagy nem. Igazából még őket sem nagyon érdekli, hogy miről van szól. Ez a stílus dívott nálunk is, lényegében a kereskedelmi televíziók megjelenéséig.

Ebből az egyetlen kivétel, a folyamatosan formabontó, polgárpukkasztó ötleteket felhasználó Friderikusz Sándor. A jó egy évtizede saját nevével fémjelzett showjával hamar berobbant a köztudatba, és évekig uralta is a legizgalmasabb tévés személyiség pozícióját. Az évtized második felében véget ért műsorfolyamának népszerűségét azóta sem sikerült senkinek sem túlszárnyalnia.

Mitől lesz valaki jó műsorvezető?

Nem attól, hogy külsőleg tökéletesen megfelel a képernyő kívánalmainak. Persze fontos, hogy a néző szemének kellemes látványt nyújtson, de nem ez az elsődleges. Mindenképpen szeretnie kell a szakmáját, mert ezt nem lehet heti öt napban, napi nyolc órában csinálni. Hogyha valaki ezt igazán komolynak gondolja, akkor életformaként kell művelnie. Hiszen nemcsak díszlet, hanem szerkesztő is, így a témákra, a vendégekre is alaposan fel kell készülnie. Ez a felkészülés az ébredés percétől az elalvás pillanatáig tart, hiszen soha nem tudhatja, hogy hol jön szembe vele egy izgalmas téma, vagy egy igazán tökéletes vendég.

Létezik jó riportalany

A tévések szemszögéből olyan, aki szellemes, okos, művelt, és ráadásul úgy fogalmaz, hogy nem is kell az utómunkánál fazonírozni a mondanivalóját. Az alanyok legtöbbje érzi, hogy a beszélgetés egyben fellépés is lesz, így igyekszik produkálni magát a kamera előtt. Ez van, amikor jól mutat, de a tapasztalatlan meghívottak nemcsak magukat, de a műsort is kényelmetlen helyzetbe hozhatják. A tévénézők szempontjából az a jó riportalany, aki a rá kiszabott műsoridőben a lehető legjobban el tudja szórakoztatni a nézőjét.

Befolyásolja a sikert a témaválasztás, a műsorszerkesztés

A talk-show jellegétől függően folyamatosan produkálni kell újabb és újabb ötleteket, amelyekkel a nézettséget szinten lehet tartani, vagy növelni is lehet. Ez a feladat nem is olyan egyszerű, mint kívülről látszódik. Főleg a heti ötszöri adásoknál kell nagy munkákat végezni, annál is inkább mivel ezekből egy nap többet is felvesznek. Persze nem lehet folyamatosan szenzációkat produkálni, de igyekezni kell arra, hogy rendszeres időközönként felüssenek eget rengető témákat.

Aztán persze arra is figyelni kell, hogy az elkészült felvételeket milyen sorrendben adják le. Itt fontos lehet az esetleges aktualitás, vagy bármilyen más szempont is. A lényeg, hogy a show összhatásában ne veszítse el a vonzerejét.

A díszlet fontossága

A díszlet megtervezése a legkönnyebb a munkában. A licence műsoroknál a tulajdonos még erre vonatkozóan is ad javaslatokat, amelyeket érdemes megszívelni. Persze lehetőség van az adott ország ízlésére átalakítani. Más a helyzet, amikor új ötlet kerül adásba. Ilyenkor mindenképpen fontos a műsorvezető személyisége, a show stílusának meghatározása.

Azt is érdemes tudni, hogy már az ősidőkben többféle műsorötletet kitaláltak. A szortírozást leginkább a vetítendő időpontok szerint végezték el. Tehát létezik a reggeli, délelőtti, délutáni, esti és éjszakai talkshow. Mindegyik időpontban más típusú programokat készítenek.
A reggeli, amely inkább hajnali műsor gyors pergő, mindenből egy kicsit kiemelő összeállítás. A délelőtti és délutáni show-k inkább az otthonülő háziasszonyoknak, gyerekeknek készül, így a hangvételük is ehhez igazodik.

Az estiek már keményebbek, komolyabb mondanivalóval is bírnak. Általában a politikai műsorok is itt kapnak helyet.

Az éjszakai blokkokban lehetőség nyílik egy-egy téma mélyebb boncolgatására is. Ez lehet könnyedebb, vagy nehezebb téma, a lényeg, hogy szinte a teljes műsoridő az adott téma boncolgatására menjen el.

Vitray, az ősatya

Hazánkban Vitray Tamás volt a korai talkshow ősatyja. A szocialista stílushoz a puritánság illett, mind a díszletekben, mind a beszélgetésekben. Vitray, mint ember és mint szakemberként persze beleadott apait-anyait, de a magasban meghatározott szabályokon ő sem változtathatott. Mi mégis mindannyian szerettük az egyszerű, sötét hátteret, a kellemes beszélgetéseket, na és persze a széket, ami csak „ült és mesélt” éveken keresztül.

Mára azért jócskán megváltozott a helyzet. A kínálat kibővült, és az igénytelentől az extravagánsig mindenféle formában és tartalommal beszélgetnek a képernyő emberek. Az uralkodó formákat a kereskedelmi csatornák importálták magunknak.

A keresztnév show-k

Ennek leginkább elterjedt formája, és Európában legnépszerűbb változata nálunk a Mónika keresztnevet kapta. A név persze bármi lehetett volna, ha a kiválasztott műsorvezetőt másképp anyakönyvezik. De nem is a név a lényeg. A műsor, mint a legtöbb délutáni show-k, a nőknek készül. Elsősorban az otthonülő háziasszonyoknak, kismamáknak.

A témákat éppen ezért úgy válogatják, hogy a 10 és 50 közötti korosztálynak a legtöbb női tagját a képernyő elé tudják vonzani. A stúdió díszletek is világos, néhol rikító színekre vannak festve, pont azért, hogy a dumcsi könnyebben menjen. A díszlet kialakítása is egy kellemes szobára emlékeztet, ahol csak egy kis süti vagy egy finom ital hiányzik az igazán jó csevejhez. Az állandó társalkodónő persze kéznél van.

Mónika alkatilag is alkalmas arra, hogy a fiatalabb korosztályból minél több nő érezze a barátnőjének. A kedvesen mosolygó barna hajú, nagy kíváncsi szemekkel kérdező műsorvezető könnyen kapcsolatot teremt minden vendégével. A témák is mind felületesek. A műsorszerkesztők igyekeznek egy adásba jó sok vendéget meghívni. Így alig 2-3 perc jut egyre, viszont a több ember nagyobb balhé elv alapján maguk a felvételek igen látványosra sikerülhetnek.

A stúdió élőháttereként szolgáló – és beszervezett, irányított – nézők egy porondmester segítségével még tovább is fokozzák a hangulatot.

A Mónikával eltöltött 45-50 perc éppen elég arra, hogy a vacsi megfőjön, a gyerek megtanulja a másnapi leckét, apuci hazaérjen a munkából, szóval az átlagos családi élet, az átlagos esti mederbe terelődjön. Persze, ha apu késik, vagy estig dolgozik, akkor az etetés után, amíg a gyerek játszik még egy kis latin-amerikai szappanopera is belefér az időbe.

Aztán itt a másik keresztneves műsor, a Balázs, aki a magyar zenecsatornáról zuhant be az importált feladatkörébe. Az egyébként tehetséges fiatalember, főleg a 20 év alatti korosztályt igyekszik magtalan mondanivalóval ellátni. Stúdiójának színei még rikítóbbak, a felvetett témák még felületesebbek, a vendégek még kevésbé izgalmasak. Viszont a balhék látványosabbak, lendületesebbek. Ez persze nem véletlen, hiszen a célközönség a nyugis eszmefuttatásra nem igazán kíváncsi. A moderátor ráadásul abban már nagy tapasztalatot szerzett, hogy ezzel a korosztállyal hogyan kell beszélni. Zenetévésként évek óta foglalkozik velük. Ismeri a mindennapjaikat zenei és egyéb kultúrájukat, szóval minden lényeges dolgot. Korából kifolyólag ráadásul saját szocializálódási élményei sem esnek messze a jelenlegi időszakétól.