A Science című szaklapban megjelent írás 39 kutató együttműködésének eredménye. Alex Rogers, a londoni Zoológiai Társaság munkatársa rémisztőnek tartja az eredményeket, mivel nemcsak a fajok egyharmadának veszélyeztetettségéről van szó, hanem arról is, hogy ötven vagy száz éven belül ennek az ökoszisztémák hatalmas részei örökre eltűnhetnek. Ennek pedig gazdasági következményei is vannak. Egy számítás szerint a korallok évente legalább harmincmilliárd dollár értékű szolgálatot tesznek az emberiségnek.
A fenyegetettség többrétű. Az első drámai csapást az 1997/98-as El Nino jelenség mérte a korallokra - a trópusi vizek felmelegedése miatt a korallpolipok nagy része kilökte a velük szimbiotikus kapcsolatban élő algákat, majd ezt követően kifehéredett és elhalt, mivel az algák nélkül nem jutott táplálékhoz. Míg 1998 előtt a 704 fajból csupán tizenhárom volt veszélyeztetett, mára a számuk 231-re nőtt.
"A probléma az, hogy ha ezek a fehéredések egyre gyakoribbá válnak a hőmérséklet várható emelkedésével, akkor a korallok tömegesen fognak eltűnni a tengerből" - mondja Kent Carpenter, a virginiai Old Dominion Egyetem professzora.
A másik gond a savasodás. Az óceánok megkötik a légköri szén-dioxid egy részét, így enyhén savasabb lesz a víz kémhatása, ami azonban elég ahhoz, hogy a korallok már ne tudják megépíteni vázukat, illetve a csigák a házukat. Carpenter professzor szerint a savasodás sokkal alattomosabb, mint a felmelegedés - míg a felmelegedéshez van esélyük alkalmazkodni a koralloknak, a savasodás menten megsemmisíti őket.
További károkat okoz a dinamittal, illetve súlyos vonóhálókkal történő halászat, amely törmelékké zúzza a korallzátonyokat. Megint másutt építőanyagot bányásznak belőlük, nem beszélve a partmenti területek fejlődéséről, az többieket kiszorító invazív fajok betelepüléséről és a szennyezésről.
A Karib-tenger jól példázza, hogyan illenek össze a pusztító puzzle darabjai. A part menti fejlődésből és mezőgazdaságból származó szennyezések olyan algáknak kedveznek, amelyek megfojtják a korallokat.
A halászok kifogják azokat a halakat, amelyek amúgy kordában tartanák ezeket az algákat. Ebben a szorult helyzetben pedig a járványok is könnyebben megtámadják a korallokat.
Szerencsére bíztató eredmények is akadnak: az Ausztrál Nagy Korallzátony egy részét sikerült védetté nyilvánítani, a műtrágyák használatát pedig csökkenteni a földeken. Egy friss kutatás szerint a megfojtott korallokat megtisztíthatják egyes algaevő halak. Sokak szerint ezek az intézkedések azonban csak késleltetni tudják az üvegházhatású gázok egyre növekvő kibocsátásának elkerülhetetlen következményeit.
Becslések szerint a tengeri fajok mintegy negyede függ a koralloktól fejlődése valamely szakaszában. Elképzelhető tehát, mi történik, ha a korallzátonyok tovább fogyatkoznak.
A tanulmány a Tengeri Fajok Globális Felmérésének, az IUCN (International Union for the Conservation of Nature) és a CI (Conservation International) közös projektjének keretében készült. Eredményei az IUCN októberben megjelenő új Vörös Könyvében is szerepelni fognak.
