A közelmúltban egy hónapon belül két magyar tűzszerész halt meg Afganisztánban, legutóbb múlt hét szombaton, amikor a 32 éves Nemes Krisztián egy házi készítésű robbanószerkezet hatástalanítása közben vesztette életét.
Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársának véleménye szerint a merényletek elkövetői nem értékelnék sikerként, a katonák megfutamodásaként, ha a magyarok feladnák a tűzszerészeti feladatokat Afganisztánban, hiszen tevékenységüket azonnal átvennék más NATO-katonák.
Közölte: a NATO tudomásul venné, ha Magyarország visszahívná a tűzszerészeit. Ha így döntene a szaktárca, az érdemben nem befolyásolná a magyar katonák megítélését - mondta. A halálesetek kapcsán úgy vélekedett: mindezek megviselik a Magyar Honvédség állományát, de biztos abban, hogy a történteket fel fogják tudni dolgozni. Jó esetben mindez pontosabb, jobb munkára fogja sarkallni az Afganisztánban dolgozókat - tette hozzá.
Nem tartok attól, hogy ezek a merényletek hosszú távon demoralizálnák a Magyar Honvédséget, az Afganisztánban dolgozó katonákat - fogalmazott. A szakértő ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy a honvédségben nincs jól megoldva, nincs intézményesítve a missziókban szerzett tapasztalatok feldolgozása, leírása és publikálása. Véleménye szerint a katonák által megszerzett tapasztalatokat nem csak a következő váltás állományának kell átadni, hanem a honvédség tisztjeinek, sőt a katonai felsőoktatás hallgatóinak is. Mint mondta, külföldön komoly tanulmányok készülnek a tapasztalatokról.
Wagner Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar katonák a missziók stresszes környezetében sokkal fogékonyabbak a szóbeszédekre. Ennek kapcsán emlékeztetett arra az e heti sajtóhírre, hogy állítólag vérdíjat tűztek ki a tűzszerészekre Afganisztánban. Mint mondta, Afganisztánban ez minden évben megtörténik, hol a tűzszerészekre, hol a tolmácsokra, hogy az egészségügyi dolgozókra tűznek ki vérdíjat.
A külpolitikai szakértő arról is szólt, hogy amikor először szembesül a magyar lakosság egy katonai misszióban történt halálesettel, akkor megdöbben, de ha nem ismeri a történtek pontos körülményeit, akkor sokkal jobban felháborodik.
Wagner Péter az "emlékezéskultúra" hiányára vezeti vissza azt, hogy egyik közjogi méltóság sem jelent meg személyesen az elhunyt katonák hazahozatalakor. Az is érdekes, hogy szinte semmilyen módon nem fejeződött ki a társadalom szolidaritása az elhunytak és a honvédség felé - mondta.
A nemzetközi tapasztalatok szerint az első ilyen halálos áldozatok esetén nagyobb a megdöbbenés és az együttérzés, azonban ahogy következtek a további katonai balesetek, úgy a társadalom egyre inkább megszokta az ilyen híreket.
Szerinte a honvédelmi tárcának sokkal nyitottabban kellene kezelnie a külföldi missziók történéseit, mert a lakosság alultájékozott, sokan nem tudják, mi történik Afganisztánban.
Mint mondta, erről a média munkatársai is tehetnek, akik csak akkor tudósítanak, ha súlyos baleset vagy botrány történik egy ilyen külföldi misszióban. Véleménye szerint állandó tudósítókat kellene küldeni abba a tartományba, ahol a magyar katonák állomásoznak.
Az MTI-nek nyilatkozó Turai Lajos tűzszerész szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakorlatilag nem létezik két egyforma házilag készített robbanóeszköz, az ilyen szerkezeteket inkább jobb azonnal megsemmisíteni, mint nekiállni a hatástalanításuknak.
Turai Lajos - aki több mint húsz évet dolgozott rendőrségi tűzszerészként, most pedig bombabiztonsági tréningeket is tart - úgy vélekedett: Afganisztánban nem kellett volna közelről vizsgálni a megtalált robbanóeszközt, hanem a rendelkezésükre álló távirányítható robot segítségével egy robbanótöltetet kellett volna elhelyezni rajta, majd felrobbantani.
Mint mondta, természetesen a két halálos baleset beszédtéma a rendőrségi tűzszerészek között is, és bár nem ismerik részleteiben a szituációt, nem értik, miért kellett a tűzszerészeknek közvetlenül oda menniük a robbanóeszközhöz. Mindkét esetben úton, vagy út mellett elhelyezett robbanószerkezetről volt szó, és szerintük - a környék biztosítása után - különösebb vizsgálat nélkül egyszerűen fel kellett volna robbantani az eszközöket.
Turai Lajos ismertetése szerint Magyarországon minden esetben rendőrségi tűzszerészek foglalkoznak az úgynevezett improvizált bombákkal, a katonai tűzszerészek feladata elsősorban a háborús eszközök felderítése és megsemmisítése.
