Az RTL Klub vasárnap esti híradója számolt be arról, hogy a levél aláírói azt állítják: a legjobb szakmai tudásuk szerint dolgoztak Kolonics György ellátásánál is.
A kétszeres olimpiai bajnok kenus kedden edzés közben lett rosszul. Társa, Kozmann György és Ludasi Róbert megpróbáltak segíteni rajta, de ez a kiérkező mentősöknek sem sikerült. Az edző azt állította, a mentősök 37 perc alatt értek a csepeli telepre, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) belső vizsgálata szerint viszont a bejelentéstől számítva 20 perc alatt kiértek.
Az Országos Mentőszolgálat Központi Rohamcsoportja munkatársainak nyílt levele Ludasi Róbertnek
"NYÍLT LEVÉL LUDASI RÓBERTNEK
- melyet ajánlunk a TV 2 műsorvezetői, Jakupcsek Gabriella és Azurák Csaba, valamint Horváth Gyula csepeli alpolgármester figyelmébe.
Tisztelt Ludasi Róbert!
Felháborodva hallgattuk a TV 2 Mokka című műsorában 2008. 07. 17-én elhangzott nyilatkozatát, amiben élesen bírálta a Mentőszolgálatot, illetve a Kolonics György ellátása kapcsán végzett tevékenységünket.
Mi, az Országos Mentőszolgálat Központi Rohamcsoportjának dolgozói kikérjük magunknak, hogy hozzáállásunkat egy kereskedelmi televízió nyilvánossága előtt tisztességtelennek nevezte! Tisztában vagyunk vele, hogy ezt a jelzőt nemcsak a kivonuló mentődolgozókra vonatkoztatta, hanem mindenkire, aki az üggyel valamilyen módon kapcsolatba került. Mi, a Mentőszolgálat összes dolgozója - kivonulók és mentésirányítók - nevében szeretnénk felháborodásunkat kifejezni a minket ért igazságtalan vádak miatt!
Az aznap szolgálatot teljesítő mentésirányító a Központi Irányító Csoport egyik legjobb, legrutinosabb munkatársa, munkáját ismerjük, megbízunk benne, mindig alapos és körültekintő. Ön talán azt gondolja, hogy viccből, vagy rosszindulatból cselekedett? Tudván azt, hogy egy neves sportolóról van szó, szándékosan tette volna ki magát a sajtó támadásainak? Azért indította el a Markó utcából - és nem Budáról, ahogy ön tévesen hiszi - a Központi Rohamkocsit, mert ez volt a legközelebbi legmagasabb szintű bevethető mentőegység, aminek felszerelésével George Bush amerikai elnök egészségügyi csoportfőnöke is meg volt elégedve, hiszen Bush elnök Magyarországon tett látogatása alkalmával az egészségügyi biztosítást ez a mentőautó és személyzete végezte.
Ugyancsak a Központi Rohamcsoport ugyanezzel a felszereléssel végezte Dr. Medve László volt egészségügyi miniszter újraélesztését az Egészségügyi Minisztériumban a minisztérium dolgozói szeme láttára. Köztük akadt pár szakember is, akik teljesen meg voltak elégedve a mentőegység tevékenységével és felszerelésével, annak ellenére, hogy a miniszter urat sem sikerült megmenteni. Sajnos mi sem vagyunk csodákra képesek!
Hozzátennénk még azt is, hogy a Forma 1 Magyar Nagydíj során ilyen felszereltségű mentőautók végzik az egészségügyi biztosítást, és megfelelnek a magas nemzetközi követelményeknek.
A Rohamkocsikon ugyanis az ön hiedelmeivel ellentétben VAN DEFIBRILLÁTOR! Méghozzá Innomed LIFEPAK 12 gyártmányú defibrillátor-monitor, amelyet Kolonics György újraélesztése során is használtak a kollégák. Ezzel a készülékkel nem csak elektromos impulzusokat tudunk leadni, hanem monitorként is használható, azaz vérnyomásmérésre, a vér oxigéntelítettségének ellenőrzésére, lélegeztetés során a kilégzett levegő széndioxid-tartalmának mérésére, EKG készítésre is alkalmas, szükség esetén külső pacemakerként is használható.
Ha kétségei vannak, bármikor szívesen látjuk a Markó utcai mentőállomáson, ahol bármelyik kollégánk meg tudja mutatni, és elmagyarázni a működését. Egyébként a defibrillátor az összes mentőgépjármű felszerelésének része, az esetkocsikon és a rohamkocsikon Innomed LIFEPAK 12, a mentőgépjárműveken LIFEPAK 500 típusú készülékek találhatók, utóbbiak félautomata defibrillátorok, természetesen nem rendelkeznek mindazon funkciókkal, mint nagyobb testvérük a LIFEPAK 12, de az újraélesztéskor esetenként szükséges elektroshock leadására természetesen alkalmasak.
El kell azonban mondanunk azt is - mivel nyilatkozatából kiderült nagyfokú egészségügyi tájékozatlansága -, hogy sajnos a közhiedelemmel ellentétben a defibrillátor nem nyújt garanciát a sikeres újraélesztésre. Vannak olyan helyzetek, amikor használata az Európai Resuscitatios Társaság, illetve a nemzetközi ajánlások szerint sem indokolt. Akkor beszélünk például ilyen esetről, ha a defibrillátor monitora nem észlel a szívből származó elektromos tevékenységet.
Önnek, mint laikusnak úgy magyarázhatnánk el ezt talán a legérthetőbben, hogy ilyenkor a képernyőn hullámok és görbék helyett egyenes vonal látható. Sajnos Kolonics György esetében is ilyet észleltek a kollégák. Ilyenkor mechanikus kompressziókkal igyekszünk fenntartani a keringést, azaz "nyomjuk a beteg mellkasát". Egyetlen esély a sikeres újraélesztésre ilyenkor, ha a kompressziókkal fenntartott keringésbe egy vénán keresztül a szívet működésre serkentő gyógyszereket juttatunk, abban reménykedve, hogy ezek a szívizomból újra elektromos tevékenységet váltanak ki - azaz hullámok és görbék jelennek meg a monitoron az egyenes vonal helyett, amikor aztán már van értelme használni a defibrillátort. Sajnos azonban még ekkor sem biztos, hogy az újraélesztés sikert hoz.
Higgye el, minket bánt a legjobban, hogy Kolonics György esetében sem következett be ez a siker! Sajnáljuk őt mint embert, mint nagyszerű sportolót, de legalább ilyen nehéz elfogadni, hogy a tudományunk véges.
Mindazonáltal a kollégák az önök kritikája és kétkedése ellenére is megtettek minden tőlük telhetőt.
Ha hiszi, ha nem, mi is büszkék szerettünk volna lenni Pekingben Kolonics Györgyre!
Emberek százai köszönhetik életüket a Központi Rohamcsoport munkájának, ezt köszönőlevelek garmadával tudjuk igazolni!
Ha kételkedik lelkiismeretességünkben, tudásunk magas színvonalában, szeretettel várjuk a Központi Mentőállomáson (1055 Budapest Markó u. 22-24.) önt, vagy az Olimpiai Csapat bármely tagját, bármilyen kérdésre örömmel válaszolunk, megnézhetik, hogyan dolgozunk, hogyan végezzük a munkánkat, és sokszor milyen embertelen körülmények között is képesek vagyunk megállni a helyünket!
Történelmi hagyományai vannak annak, hogy a Központi Rohamcsoport munkatársait vetik be nagyobb balesetek (pl. a siófoki buszbaleset) vagy prominens személyek ellátása alkalmával. Mikor az újraélesztés még gyerekcipőben járt, a Központi Rohamkocsik jártak a kórházakba újraéleszteni. A Rohamszolgálatnak köszönhető, hogy Magyarországon ez az - akkoriban még új és merész - eljárás gyökeret verhetett. Az ön - tájékozatlanságból eredő - támadásai tehát nemcsak alaptalanok, hanem egyenesen sértőek és felháborítóak!
Miért a Mentőszolgálat dolgozóit hibáztatja a történtekért? Miért nem beszél arról, hogy mi az oka annak, hogy egy ilyen komoly versenyre való felkészülés során az élsportolók mellett nincs megfelelő egészségügyi személyzet, pláne akkor, ha a sportoló az átlagnál idősebb, és vannak panaszai? Hiszen nyilatkozatában ön is kitért rá, de más riportokban a csapattársak is említették, hogy Kolonics György bizonyos fizikai megterhelés, vagy környezeti tényezők (pl. kánikula) alkalmával szédülést panaszolt!
Vajon nem volt felelőtlenség ezt pszichés tényezőknek tulajdonítani - egy alapos kardiológiai kivizsgálás helyett? Miért nem beszél arról, milyen tapaszok voltak a sportoló testén, és vajon milyen szerepet játszhattak a bekövetkezett tragédiában?
Nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy ön abban a pillanatban, mikor Kolonics György hátrahanyatlott a motorcsónakban, tisztában volt vele, hogy keringése leállt, hiszen Kozmann Györgyöt arra bíztatta, hogy "nyomja a mellkasát".
Az adott helyzetben ez természetesen helyes döntés és utasítás volt, de sajnos aligha valószínű, hogy egy eleddig rutint nem szerzett segélynyújtó egy motorcsónakban - már csak annak instabilitása miatt is - hatékony mellkaskompressziókat végez, még akkor is, ha elismerjük, hogy ezt a legjobb tudása szerint tette. Sajnálatos módon az újraélesztés szempontjából a keringésmegállást követő első percek a legértékesebbek. Az első tíz perc alatt gyakorlatilag egyenes arányban csökken nullára annak valószínűsége, hogy a megkezdett újraélesztés hatására a vérkeringés, illetve a légzés újraindul. Kolonics György ezeket az értékes perceket a vízen töltötte. Hozzá kell tenni azt is, hogy az emberi agy átlagosan 4 percet bír ki oxigén, azaz vérkeringés nélkül úgy, hogy nem szenved maradandó károsodást.
ehát ha egy mentőegység bevetésre készen várakozik a parton, akkor is nagyon rossz esélyekkel kezdhették volna meg az újraélesztést. Szerencsétlen módon Kolonics Györgynek még ennyi esélye sem volt.
Nyilatkozatában ön azt is kijelenti, hogy az első segélykérő hívásra 10:23-kor került sor. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy ez a segélykérő hívás a Rendőrség Teve utcai 112-es központjába, és nem a Mentőkhöz futott be. A segélykérő tehát nem egészségügyi szakemberrel, hanem a Rendőrség egyik diszpécserével beszélt.
A Mentőszolgálatot a 104-es hívószámon lehet elérni.
A hívást a 112-es központ alkalmazottja 10:24-kor továbbította a Mentőszolgálat Központi Irányító Csoportja felé. A bejelentés csak annyit tartalmazott, hogy Kolonics György olimpiai bajnok rosszul van.
A mentésirányító 10:25-kor diktálta ki a feladatot a rohamkocsinak, ami 10:26-kor elhagyta a Markó utcai mentőállomást.
Igen, felmerülhet a kritika, hogy a bejelentéstől számítva 3 perc telt el, de sajnos ennél gyorsabban nem lehet reagálni, ennek fizikai akadályai vannak. A tárcsázás, a bejelentés tartalmának rögzítése mind-mind időbe telik. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek a percek sokkal hosszabbnak tűnnek a helyszínen, mikor valaki segítségre vár, még ha ön ezzel nem is ért egyet.
Azt azonban felháborodva kérjük ki magunknak az egész nagy múltú szervezet nevében, hogy hazugság lett volna a 17 perces helyszínre érkezés! És még csak nem is a leintett rendőrautó segélykérésétől számítva!
Ugyanis a defibrillátor-monitor által rögzített adatok - amiket manipulálni nem tudunk - szerint 10:45-kor a defibrillátor már Kolonics György testéhez volt csatlakoztatva. Ez azt jelenti, hogy kollégáink addigra már a sportoló mellett végezték a beavatkozást, tehát legalább 1-2 perce a helyszínen voltak!
A defibrillátort 11:25-kor kapcsolták ki, ez alatt a 40 perc alatt a mellkaskompressziók, a lélegeztetés, és a beadott gyógyszerek ellenére sem észleltek a kollégák a keringés újraindulására utaló jelet, a szívizom semmilyen elektromos aktivitást nem mutatott, nem volt úgynevezett shockolható ritmus, ezért nem "ütötték ki" a defibrillátorral a sportolót, és nem azért, mert nem volt megfelelő eszköz, vagy mert - mint ön mondta - "nem kell akkorát ütni".
Uram, ez - már megbocsásson - BADARSÁG! Szerencsésebb lett volna, ha nyilatkozatában erre inkább nem tér ki, annál is inkább, mivel ön nem is tartózkodott a közelben, az erre vonatkozó kérdést sem ön tette fel a mentőszakápoló kollégának, ahogyan azt a TV 2-nek nyilatkozta, hanem Kozmann György. Ön tehát a televízió nyilvánossága előtt nem mondott igazat!
Pont ön nevezi a Mentőszolgálatot hazugnak, hozzáállását tisztességtelennek?! Reméljük, ezek után lesz önben annyi becsület, hogy legalább ekkora nyilvánosság előtt kér elnézést az elhangzottak miatt!
Az sem igaz, hogy Budáról indítottak volna mentőkocsit, ami lerobbant. Semmilyen mentőautó nem robbant le, ez is bizonyítható, meg lehet tekinteni az ún. rádiós naplót, amelyben rögzítik az aznap futó kocsik rendszámát, rádióhívójelét, a szolgálatot teljesítő személyzetet, és minden rendkívüli eseményt. Nem csak az esetleg bekövetkező műszaki hibákat, azok javításának kezdő és befejező időpontját, hanem azt is, hogy mikor takarították az autót, vagy hogy mikor kezdte meg a 20 perces ebédszünetet.
A rohamkocsi után néhány perccel érkező személygépkocsi a mentőorvosi kocsi, rövidítve MOK. Állomáshelye valóban a budai mentőállomáson van, az Alkotás és a Csörsz utca sarkán. Felszerelése a rohamkocsiéval egyezik, de ezen felül tartalmaz egy speciális eszközt is, ami mellkaskompressziókat végez. Az újraélesztés enélkül is hatékonyan végezhető, de a nemzetközi statisztikák szerint az újraélesztés elhúzódásakor a segélynyújtók kifáradhatnak, ami esetleg a kompressziók hatékonyságának csökkenéséhez vezethet, ez egy ilyen eszköz segítségével kiküszöbölhető.
A mentésirányító tehát mindent eszközt igyekezett a helyszínre juttatni, ami az olimpikon túlélési esélyeit javíthatja. Annak ellenére is, hogy csak a harmadik telefonhívásból derült ki, hogy újraélesztésről van szó, addig csak azt hangsúlyozták a telefonálók, hogy a sportoló rosszul lett, továbbá hogy olimpiai bajnok. (Utóbbi információ - lássuk be - Kolonics György egészségi állapota, és a mentésvezető döntése szempontjából nem releváns.)
Ha már a bejelentéseknél tartunk: érdemes lenne azokat is a nyilvánosság elé tárni! A mentés szempontjából alig tartalmaznak érdemi információt, de van köztük nem egy nyomdafestéket nem tűrő, civilizált emberhez méltatlan megnyilvánulás is. De erre nem is érdemes szót vesztegetni, tulajdonítsuk a felfokozott érzelmi állapotnak!
Nyilatkozatában ön említette az újonnan átadott csepeli mentőállomást is, kifogásolván, hogy nem onnan indult mentőgépkocsi a helyszínre.
Ön talán úgy gondolja, hogy a 86 000 lakosú Csepelen senki másnak nem lehet szüksége mentőre, csupán azokak, akik épp a vízi sporttelepen tartózkodnak?
Nyilván nincs tisztában vele, de Csepelen jelenleg nem működik kórház. Ha valaki rosszul van, vagy balesetet szenved, és kórházba kell szállítani, a mentő kénytelen elhagyni a szigetet. Az is előfordulhat, hogy egy egészen távoli kórházba kell szállítani a beteget.
Ön talán meglepődne, milyen ritkán tartózkodnak a mentőautók a mentőállomásokon, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, mikor igen komoly leépítések tizedelték meg az állományt, az autók őrületes kihasználtsággal futnak. Nem is beszélve az idén januárban bevezetett új betegszállítási törvény előidézte helyzetről, ami olyan terhelést ró a Mentőszolgálatra, hogy időnként valóban veszélybe kerül az európai normák teljesítése - legalábbis az idő vonatkozásában. De ez természetesen az ön szempontjából lényegtelen.
Ön megértő, hiszen elfogadja, hogy nincs mentő, de értetlenül áll afelett a probléma felett, hogy akkor miért nem küldenek ki egy mentőorvost, vagy mentő személyzetet, aki önöknél jobb ellátást végzett volna. Ezt mégis hogyan értette? A mentésirányító összesen két oxiológus szakorvost (oxiológia = sürgősségi orvostan), egy mentőszakápolót és két asszisztensnek is alkalmas gépkocsivezetőt küldött a helyszínre két mentőjárművel, ráadásul a rohamkocsin - szakorvosi tanulmányai részeként - egy rezidens orvos is tartózkodott aznap. Vagy azt gondolta, hogy fénypostával küldhette volna őket? Igazán nem értjük a felháborodását!
Elmondása szerint továbbá számon kérte a mentőszemélyzeten, hogy nem hívtak a helyszínre helikoptert.
Sajnos, Uram, a helikopter sem alkalmas eszköz a leállt keringés újraindítására. Mielőtt ilyen - pusztán az indulatok szítására alkalmas kijelentéseket tesz - kérjük, próbálja meg végiggondolni, mi is az, amit kifogásol!
Kollégáink a helyszínen elmondták, hogy sajnos csak akkor tudják Kolonics Györgyöt kórházba szállítani, ha állapota stabilizálódott. A szállítás ugyanis akár mentőautóval, akár helikopterrel, elég megterhelő minden beteg szervezet számára, különösen a klinikai halál állapotának környékén. Ha a keringés leállását követően a beteget mozgatjuk, rontjuk a túlélési esélyeit, nem beszélve arról, hogy ezeket az értékes perceket nem szabad arra pazarolni, hogy emelgetjük, hordágyra tesszük, kocsiba rakjuk, ilyenkor meg kell próbálni versenyt futni az idővel és lehetőleg ott azonnal megkísérelni a keringés újraindítását. Minden mozgatás rontja az esélyeket.
A szállítás még akkor is veszélyes, ha sikerült a beteg keringését újraindítani, még ilyenkor is annak újbóli leállásának kockázatával jár. A tömegek szórakoztatására készült filmekben természetesen menet közben végzik az újraélesztést, és egyéb beavatkozásokat, de ki kell ábrándítanunk önt: ilyesmi csak egy - az írók és rendezők fantáziájában megszületett - mesevilágban lehetséges, a valósághoz ezeknek a filmeknek semmi közük sincs.
Mi megértjük önt, hogy ezek a sértő és alaptalan vádak nyilván a veszteség miatt érzett fájdalomból születtek, de szeretnénk, ha ön is megértené, hogy igazságtalan szavaival önérzetében sértett egy lelkes és lelkiismeretes csapatot! Nyilatkozata sajnos az embereknek a Mentőszolgálatba vetett bizalmát ássa alá, és megnehezíti a mi munkánkat. Ön igyekszik a felelősséget ránk hárítani, de vajon önök mindent elkövettek annak érdekében, hogy a bekövetkezett tragédia elkerülhető legyen?
Javasoljuk, hogy mindenki vizsgálja meg a saját lelkiismeretét, és a hibát ne másokban keresse, hanem először a saját háza táján tegyen rendet!
Kérjük, vonja vissza igazságtalan vádjait a nyilvánosság előtt!
Az itt leírtakkal kapcsolatban bármilyen - akár nyilvános - párbeszédet vállalunk, kérdéseire készséggel válaszolunk!
Az olimpiai szerepléshez - a sajnálatos események ellenére - sok erőt és kitartást, valamint sok sikert kívánunk a Magyar Olimpiai Csapat valamennyi tagjának!
Tisztelettel:
A Központi Rohamcsoport:
Dr. Árki Ildikó mentőorvos
Bába János mentőszakápoló
Balogh János mentőszakápoló
Bozó Gyula mentőszakápoló
Czingári Gyula gépkocsivezető
Csenki Pál mentőszakápoló
Dr. Csernák Zsófia mentőorvos
Dr. Csonka Rita mentőorvos
Damjanovics József mentőszakápoló
Dr. Eckert Szilvia mentőorvos
Dr. Édes Eszter mentőorvos
Dr. Érsek Andrea mentőorvos
Fekete József gépkocsivezető
Dr. Gortvai Júlia mentőorvos
Győry András mentőszakápoló
Dr. Harmat Ibolya mentőorvos
Dr. Hetesi László mentőorvos
Juhász János gépkocsivezető
Karap Gábor mentőszakápoló
Dr. Kelemen Anna mentőorvos
Dr. Kristóf István mentőorvos
Márkus Gábor mentőszakápoló
Dr. Mayer Dóra mentőorvos
Meggyes Gábor gépkocsivezető
Mester Sándor gépkocsivezető
Nagy Zoltán gépkocsivezető
Novinszky Zoltán gépkocsivezető
Oláh Tamás mentőszakápoló
Ozorai Gábor gépkocsivezető
Paskó Gábor gépkocsivezető
Dr. Petrovszki Ágnes mentőorvos
Dr. Polónyi Melinda mentőorvos
Reif Sándor gépkocsivezető
Dr. Simonffy László mentőorvos
Sipos Vilmos gépkocsivezető
Szentgyörgyi Péter mentőszakápoló
Tóth Krisztián mentőszakápoló
Dr. Turcsányi Gabriella mentőorvos
Vitos Levente mentőszakápoló
Dr. Valler Krisztián mentőorvos
Dr. Zerkovitz Kristóf mentőorvos"
