Japánban a Shiga Egyetem kutatói csaknem ötezer, önként jelentkező felnőttet vizsgáltak. A hatalmas tanulmányban nemcsak japán, hanem amerikai, angol és kínai személyek is részletesen beszámoltak táplálkozásukról, és a kutatók nyolc alkalommal mérték az alanyok vérnyomását.

A munkacsoport az adatok értékelése során figyelembe vette a vizsgált személyek életkorát, életmódját is, például azt, hogy dohányoztak-e, vagy volt-e súlytöbbletük.

Amikor több ilyen szempontot is beszámítottak, kiderült, hogy azok, akik táplálkozásukkal - olajtartalmú salátaöntetek, olajos magvak - sok alfa-linolénsavat fogyasztottak, alacsonyabb vérnyomással éltek, mint azok, akik kevesebbet ettek ebből a tápanyagból.

Az alfa-linolénsav az egyik fontos, többszörösen telítetlen zsírsav és azt már korábban is kimutatták, hogy ha valaki csak olyan ételeket eszik, melyek keveset tartalmaznak ebből a zsírsavból, nagyobb esélye van az életveszélyes szívritmuszavarok megjelenésére, mint annak, aki bőségesen fogyaszt növényi olajokat, szóját, lenolajat vagy diót.

A másik vizsgálatot Hannia Campos vezette, aki az amerikai Harvard Egyetem munkatársa, de a vizsgálat színhelye Costa Rica volt. Csaknem kétezer olyan helyi lakost gyűjtöttek össze, akiknek volt szívrohama és ezeknek a táplálkozási adatait azokéval hasonlították össze, akik hasonló korúak volt, de nem volt infarktusuk.

Ez a munkacsoport is figyelembe vette a vizsgált személyek dohányzási szokásait, testsúlyát, vérnyomását és minden egyéb kockázati tényezőjét és csak azokkal a különbségekkel foglalkozott, melyek az alfa-linolénsav fogyasztásban, a vizsgálati alanyok zsírszövetének összetételében voltak.

Egyértelműen bizonyítani lehetett, hogy akiknek az étrendje gazdag volt alfa-linolénsavat tartalmazó ennivalókban, azok ritkábban kaptak szívinfarktust, mint azok, akik mást fogyasztottak.

Az alfa-linolénsav szívvédő hatásához meglepően kevés ilyen ételre volt szükség: elég volt naponta két teáskanálnyi szója- vagy repceolaj, fél kávéskanálnyi lenmagolaj, vagy három-öt szem dió.