Orbán Viktor ez évben is volt Tusnádfürdőn, ami már önmagában is érdekes. Az elmúlt évek legprovokatívabb orbáni kijelentései ugyanis éppen ott hangzottak el, többek között "a magyar nemzetnek nem az a problémája, hogy kicsi, hanem hogy csonka" (2003), "Románia nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba" (2004), de a legdurvább talán a 2005-ös volt: "a baloldal időnként rárontott saját nemzetére".

Többrétű üzenet

A tusnádi jelenlét üzenete többrétű. Egyfelől jelenti, hogy a magyarországi jobboldal foglalkozik a határon túli magyar közösségekkel, az erdélyi magyar politikával, ezáltal jelzi a román politikai elitnek, hogy a magyar közösség mögött ott áll az anyaország. Ha a konkrétumokat kell számba venni, akkor az ábra némileg másként néz ki. Másfelől pedig aktuálpolitikai üzenete is van.

Orbánnak igaza lehet...

Orbánnak abban igaza lehet, hogy az anyaországi politikának segítenie kell az erdélyi (és egyébként a határon túli) magyar társadalmat kultúrájának, identitásának megőrzésében. Ehhez Orbán Viktor kétségtelenül nagy mértékben tud hozzájárulni, ugyanis ő az egyik legelfogadottabb anyaországi politikus Erdélyben.

Orbánnak igaza lehet, de...

A Fidesz elnökének abban is igaza lehet, hogy a magyar közösségek identitás-megőrzését az erdélyi politikának is támogatnia kell, önmagában ugyanis a teljes magyar politikai elit is kevés lenne. Ez máris feltételezi az erdélyi politikába való anyaországi befolyást, ami önmagában még mindig nem probléma, sőt, mondhatni természetes dolog. Addig, amíg magyar közösségeket érint egy-egy román, szerb, szlovák stb. politikai döntés, addig nem lehet szó a szomszédos ország belügyeibe való be nem avatkozásról, ahhoz ugyanis nekünk, magyarországi magyaroknak is közünk van. Arról természetesen lehet vitázni, hogy milyen módszerek a legjobbak, az orbáni „közvetlen beavatkozás”, vagy mondjuk Gyurcsány Ferencé, aki „véletlenségből” éppen három héttel a romániai európai parlamenti választások előtt ért rá egy közös román-magyar kormányülésre, amely jelentős médiafelületet biztosított az RMDSZ-es kormánytagoknak, s rajtuk keresztül a Szövetségnek is. Igaz, a miniszterelnök e taktika alkalmazását nem viszi túlzásba.

Orbánnak nem biztos, hogy igaza van

Orbán Viktornak ugyanakkor nem biztos, hogy abban igaza van (volt), hogy egészséges dolog hozzájárulni egy erdélyi alternatíva létrejöttéhez, amit minden évben erősít a tusnádi szabadegyetemmel. A magyarság aránya Romániában 6,6%, így az RMDSZ ellen induló erők könnyen elérhetik azt, hogy azt RMDSZ, így az erdélyi magyarság kimarad a román törvényhozásból. Kiütéses vereség.

Szó mi szó, bár veszélyes manőverek voltak, az európai parlamenti választások alkalmával kifejezetten bejött Orbán Viktor támogatása, a legutóbbi helyhatósági választásokon már valamivel kevésbé. Félő, hogy amennyiben nincs megállapodás jövő hétig az RMDSZ és az MPP között, akkor a polgári párt külön indulva kiüti Markóékat a parlamentből. (A jó hír, hogy Tőkés László egyetért Markóval a „belső koalíciót ” illetően, a rossz – s a legfontosabb – az, hogy erre Szász Jenő továbbra sem tűnik hajlandónak.)

Ha azt tételezzük fel – s ennek van valóságalapja – hogy az erdélyi magyar politikára ráfért a vérfrissítés, talán érdemesebb lett volna Orbánnak abban segédkezni, hogy az RMDSZ-en belül alakuljon egy polgári csoportosulás. A jelen helyzetnek gyakorlatilag annyi az eredménye, hogy ráijesztettek az RMDSZ-re: ha nem engedsz, ráfázol. Ha viszont az RMDSZ továbbra sem enged, s a választásokon ráfázik, akkor nem csak Markóval és a sok esetben joggal kritizálható RMDSZ-elittel toltak ki, hanem a teljes erdélyi magyarsággal. Meg lehet magyarázni, csak túl nagy a tét a kísérletezéshez.

Az azonban leszögezendő: ha az RMDSZ és az MPP kiütik egymást, az egyszerre fogja jelenteni az RMDSZ felelőtlenségét a kompromisszumképtelenség miatt, s az MPP-ét a vaskalaposság miatt.

Politikai cselekvés

A konkrét intézkedésekről szólva, az elmúlt 6 évben, azaz Orbán Viktor kormányának leváltása óta másképp néz ki a helyzet. 1998 és 2002 között az Orbán-kabinet több olyan döntést hozott, amelyben a magyarság összetartozását igyekezett kifejezni, ld. a státusztörvényt, vagy az erdélyi magyar értelmiségképzés központját, a Sapientiát.

Azonban azóta eltelt 6 év, s nem csupán a Fidesz, de Orbán Viktor is változott. Az elmúlt fél évtizedben gyakorlatilag évente egyszer, Tusnádon kerül szóba a határon túli magyarság ügye, leszámítva azokat az extrém eseteket, ha olyan dolgokról népszavazunk, amelyeket az Európai Unió megfelelő intézményeivel egyeztetve vita nélkül kellene elfogadnia az Országgyűlésnek. Jelenleg ugyanis a jobboldal első számú prioritása Gyurcsány Ferenc megbuktatása, illetve az előrehozott választások kiíratása. Ezért Orbán Viktor bármit is mond Tusnádon, finom kétkedéssel fogadhatjuk, hogy valóban lesz-e belőle valami. A legújabb ilyen az volt, hogy törvénymódosítást fognak benyújtani, hogy a magyar nemzet egységes jellege kerüljön vissza a státusztörvénybe. Kíváncsian várjuk, hogy ez valóban megtörténik-e.

Botrány nélkül, fontos kérdésről

S most az aktuálpolitikai vonatkozásokról. Eddig a hazai sajtó – mint említettük – mindig árgus szemekkel figyelte Orbán Viktor Tusnádi fellépését. A mostani beszéd azonban kevésbé volt botrányos a korábbi évekhez képest, de egy sokkal fontosabb kérdést viszont említett: a munkaerőhiányt. Orbán szerint az nem megoldás, hogy a határon túli nemzetrészekről szívjuk át a munkaerőt Magyarországra.

Igaz, ez valóban nem lenne megoldás. Így ugyanis csak a határon túli nemzetrészek magyarsága tűnne el lassan, de biztosan. Tehát: itthon kell valamit sürgősen tenni a társadalom elöregedése ellen. A munkahelyteremtés jól hangzik, csak nem olyan egyszerű.

Égető probléma

A probléma pedig az, hogy ugyan az „egymillió új munkahely 10 év alatt” szépen csengő szlogen, csak nem láttuk még a pontos „útitervet”, hogy mindezt a Fidesz hogyan képzeli el. Az MSZP-nek pedig nem ezermilliárdos kiadásokról kellene beszélnie, mivel a megfelelő program hiányában legfeljebb riogatni tudnak, holott érdemesebb lenne leülni, s megállapodni a továbbiakról, a Fidesz konkrét cselekvési tervének birtokában. A kérdés megválaszolásának további halogatása ugyanis beláthatatlan társadalmi, s gazdasági problémákat fog okozni, mint ahogy már most is érezzük a hatását.

Kiss Ferenc, szocialista országgyűlési képviselő a HírExtrának azt nyilatkozta, hogy 10 év alatt egy millió új munkahely megteremtése "nem gond", ma is évente 80-100 ezer munkahely jön létre, részben átalakulásokkal, azaz megszűnő munkahelyek helyett. Ugyan konkrét tervet még az MSZP-nél sem láttak a Fidesztől, de számukra félő, hogy a szociális versenyképesség erősítése nyomán csökkentenék a szociális kiadásokat. Egyelőre még az MSZP is csak találgat.

Megkérdeztük Bernáth Ildikót, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, aki elmondta: a program részletes kidolgozása folyamatban van, konkrét számadatokkal egyelőre nem tudnak szolgálni. Hozzátette azonban, hogy Csehország egyfajta „példaképként” lebeg a Fidesz szakértőinek szemei előtt, hiszen a 10,3 milliós lakosság fele, 5 millió fő legálisan végez munkát. Magyarországon a legálisan dolgozók száma 3,8 millió fő. Arra a kérdésünkre, hogy mikor lesznek a számszerű adatok hozzáférhetőek (hetek, hónapok kérdése-e), Bernáth nem tudott válaszolni.