Újjáépítik a fáraó bárkáját
Kheopsz fáraó bárkáját építik újjá egyiptomi régészek és kutatók - a 4500 éves hajó több száz darabjára a gízai fennsíkon, a Nagy Piramis közelében bukkantak egy földalatti kamrában.
2008. július 22. kedd 17:20 - Hírextra
A bárka édestestvére annak hajónak, amelyet a közelben még 1954-ben találtak meg, majd negyedszázados munkával konzerváltak és rekonstruáltak. A munkát nehezítette, hogy igen kevés adat állt a rendelkezésre arról, hogy milyen módszerekkel dolgoztak az óegyiptomi hajóépítők. A szakemberek mindössze a metszetekre, valamint a sírokban talált aprócska modellekre támaszkodhattak.
Jelenleg a hajó abban a múzeumban látható, amelyet a bárkának évezredekig helyt adó földalatti kamra fölött építették. A keskeny, libanoni cédrusból épített hajó 43 méter hosszú, négyszögletes fedélzeti felépítménnyel. Az egykori hajóépítők a faanyagot csupán kenderkötéllel és faékekkel erősítették egymáshoz, nem alkalmaztak semmilyen fémet. A Vörös-tenger, Perzsa-öböl és az Indiai-óceán térségének hajóépítői által kedvelt hagyományos módszer a közelmúltig fennmaradt.
A második hajó, amelynek mintegy 600 alkotóeleme nyugszik a földalatti üregben, valamivel kisebb, mint társa, s libanoni cédrusból valamint egyiptomi akáciából készült. A szakemberek szerint ez a bárka az 1954-ben felfedezett hajóval együtt az ókorból fennmaradt legrégebbi vízi közlekedési jármű. Az elemeit novemberben kezdik kiemelni. Záhi Havvász, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács vezetője szerint a faanyag konzerválása és a hajó összerakása akár egy évtizedet is felemészt.
A bárka azonban máris turisztikai látványosság: a kamra mennyezetében vájt lyukon keresztül installált kamera segítségével az érdeklődők képernyőn vehetik szemügyre az egymásra rakott gerendákat és palánkokat.
John Darnell, a Harvard Egyetem egyiptológusa szerint a második bárka segíthet megfejteni, hogy mi lehetett e hajók szerepe: valaha szelték-e a Nílus habjait, vagy csupán spirituális célból épültek.
"Az ókori Egyiptomban majdnem minden valóságos tárgynak volt egy spirituális ikerpárja. Komoly viták folynak arról, hogy ezeket a bárkákat használták-e vagy sem" - mutatott rá John Darnell.
Azok a szakértők, akik úgy vélik, hogy vízre ereszthették a bárkákat, a kenderkötél által a faanyagon hagyott nyomokkal érvelnek. E jelek úgy keletkeznek, hogy a nedves kenderkötél kiszáradáskor összezsugorodik.
Záhi Havvász szerint azonban a bárkáknak szimbolikus jelentősége lehetett. Ezek nem temetkezési hajók voltak, amelyek Memphiszből, az óegyiptomi fővárosból átszállították a Níluson végső nyughelyükre Kheopsz bebalzsamozott földi maradványait.
Mint rámutatott, a második kamrában talált Nap-szimbólumok arra utalnak, hogy azok, akik szétszerelték a bárkát és elhelyezték a föld alatt, abban hittek, hogy Kheopsz lelke elhajózik: a piramisból a légjáratokon keresztül eljut a hajókat rejtő kamrákig. A bárkákat pedig Réhez, a Napistenhez hasonlatosan arra használja majd, hogy átszelje az ég boltozatát: az egyik hajóval nappal, a másikat pedig éjjel közlekedik.
Forrás: MTI