Doug a PeCsa folyosóján mintegy negyven perc várakozás után jelent meg. Kedves, közvetlen, nyugodt természetű, nem az a fajta, akiből kinézném, hogy negyven fölött végigugrál egy kétórás koncertet. A Whitesnake akusztikus dalaira esküszik, elektromos gitárral a kezében, és még mindig úgy gondolja, hogy David Coverdale az együttes húzóereje. Doug Aldrichhel beszélgettem.

Két éve egy igen viszontagságos koncerten találkoztatok a magyar közönséggel. Most mit terveztek az esti koncerten?

Felidézzük a régi Whitesnake dalok hangulatát, és természetesen lerántjuk a leplet az új korongról is. Ha jók lesztek, még meglepetést is kaptok! Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, David is rendkívül izgatott. Két évvel ezelőtt a koncert egy szívbaj volt. A beállás még tökéletesen ment, aztán elmosott mindent az eső. Aznap este csak ültünk csalódottan a hotelben, és halálra ittuk magunkat.

Hat évvel ezelőtt kapcsolódott össze a történeted a már legendás együttessel. Mit jelentett neked a Whitesnake huszonéves srácként a nyolcvanas években, azelőtt, hogy beléptél volna a csapatba 2002-ben?

Abban az időben a kedvenc együttesem volt. A csapatban, amiben játszottam, az énekes srác adott egy-két lemezt, és emlékszem, pont a „Slide it in” csendült fel először rajta. Imádtam David Coverdale hangját, akit azelőtt a Deep Purpleből ismertem. Az akkori legjobban eladható, hallgatható hard-rock, blues, blues- rock együttes volt. Az ebből az érából kikerült dalok nagyon tetszenek mind a mai napig, és épp ezért imádom a legújabb lemezt. Az” It’s good to be bad” magába foglalja az ős blues-rockos Whitesnake legjobb dalait, olyanokat, amelyek a „Come and get it”, vagy például a „Lovehunter” albumon szerepelnek, emellett pedig a mai, újabb, modernebb formáció kedvenceit is hallhatjuk rajta, amelyek már a mai füleknek készültek. Ez egy újabb darab az óriási Whitesnake puzzle-ban.

Milyen érzés volt bekerülni David Coverdale együttesébe, amely már megannyi remek zenész nevelője, és számos őstehetség bölcsője volt?

Megtiszteltetés. David hangja elképesztő, semmihez sem mérhető. Annyira masszív és erőteljes; ő a rock hangja. Mindemellett hihetetlen természete van, a világsztárokra jellemző külső- és belső negatív tulajdonságok nélküli, bármikor odamehetsz hozzá az utcán, és beszélgethetsz vele. Sokan azt gondolnák, hogy ő egy ikon, aki megközelíthetetlen, de ez nem így van. Pont ez a közvetlenség szülte a köztünk levő bizalmat és barátságot is. Ha írok egy témát, és megmutatom neki, mindig őszintén megmondja a véleményét, bármikor számíthatok rá, mert tudja, a csapat munkájában rejlik az átütő siker. Ilyet ezelőtt még nem tapasztaltam, akárhol is játszottam. Mindez azért is fontos, mert szeretném a régebbi dalokat a lehető leghitelesebben előadni, ehhez pedig az ő segítsége kell.

A Whitesnake nem csak zene. David mindig az érzelmekre, a kapcsolatra teszi a hangsúlyt, és ez az, amit én is érzek, amikor a közönségben állok.

Teljesen igazad van, mindezt David hangja koronázza meg. Bármilyen hangos zenén át tud ütni a hangja. Probléma nélkül játszott Ritchie Blackmoore-ral, Jimmy Page-gel, a két leghangosabb gitárvirtuózzal. Amit igazán szeretek, az az, amikor egy szál akusztikus gitárral kísérem. Ilyenkor jön ki igazán, mennyire kifejező hangja van. Igyekszem a jövőben több ilyen dalt írni, mert szerintem gyönyörűek. Az új albumon például van egy dal, „Till the end of time” címmel. Teljesen akusztikus dal, és kizárólag David hangjára épül. Érzelmekről szól, amit David nem tud, és nem is akar véka alá rejteni. Ő az, aki a lelkét adja a csapatnak. Legyen az Deep Purple, Whitesnake, akármi, biztos lehetsz benne, hogy a szívét-lelkét beleteszi, és ezt a többiektől is elvárja.

Mindez nagyon inspiráló, nekünk, zenészeknek. Azt kell, hogy mondjam, hogy isteni tagok vannak a csapatban. Chris Fraser, a dobos, például, aki egészen másfajta stílusban dobol, mint az előző tagok, de nagyon jól működik a klasszikus daloknál. Uriah Duffy, a basszusgitáros, Chrisszel remekül együtt tud dolgozni, és bármit lejátszik neked, hihetetlen tehetséges. Aztán Timothy Drury, aki a Whitesnake csoldafegyvere, Reb Beach, mind részei az egynek, amit a ma Whitesnakenek hívunk.