Obama politikai maratonja

Hosszú és nehéz volt az amerikai feketék számára a politikába való bekapcsolódáshoz vezető út, amely lehetővé tette a demokrata elnökjelöltség várományosának, hogy komoly eséllyel pályázzon a Fehér Házra.

Miután 1863-ban az Egyenjogúsítási Nyilatkozat véget vetett a rabszolgaságnak, törvények és amerikai alkotmány-kiegészítések sorozata lehetővé tette Hiram Levels számára, hogy 1870-ben beválasszák Mississippi állam szenátusába az ország első afroamerikai törvényhozási tagjaként.

Mint a Reuters hírügynökség jelentésében emlékeztetett rá, azóta azonban csak kisszámú fekete bőrű amerikai került az Egyesült Államok szenátusába vagy lett valamely állam kormányzója és azok többségének, akik felkerültek az elnöki szavazólapra, nem volt esélye a győzelemre.

Az egyik ilyen fekete bőrű amerikai, aki elnöki szavazólapon szerepelt, Frederick Douglass volt. Rabszolgának született 1818-ban Marylandben, önállóan megtanult olvasni, ami abban az időben illegális volt a feketék számára.

Douglass küzdött egy rabszolgatartó ellen és többször megverték. Elmenekült New York-ba 1838-ban, ahol kiemelkedő előadó, újságkiadó és a rabszolgaság eltörlésének, valamint a nők jogainak a szóvivője lett.

Önéletrajza bestsellerré vált. Elismertségét jelzi, hogy tanácsokat adhatott Abraham Lincoln elnöknek a polgárháború idején, és megrázó gyászbeszédet mondott Lincoln temetésén.

Viszont amikor Victoria Woodhull az elnökségre pályázott az Egyenlő Jogokért Párt színeiben 1872-ben és Douglasst nevezte meg alelnökjelöltjeként, Douglass, aki a hivatalban lévő Ulysses Grant elnököt támogatta, sohasem ismerte el, hogy Woodhull szavazólapján szerepel és sohasem kampányolt a saját érdekében.

 "Ez egy publicitási fogás volt, hogy felkeltse az érdeklődést néhány olyan kérdés iránt, amelyben az elnökjelöltnő hitt" - magyarázta Eric Foner, a korszak vezető szakértője.

A polgárháború befejeződése utáni évtizedekben két fekete bőrű amerikait választottak be az Egyesült Államok szenátusába - még azelőtt, hogy törvények sorozata elhozta volna a jogfosztás, a szegregáció és a lincselés korszakát, amely akadályozta a fekete bőrűek politikai részvételét.

James Ford, egy szakszervezeti szervező 1932-ben, 1936-ban és 1940-ben a Kommunista Párt alelnökjelöltjeként indult.

Bár a párt 1932-ben a szavazatoknak kevesebb mint 1 százalékát szerezte meg, egyes feketék, köztük kiemelkedő értelmiségiek számára vonzó volt, hogy elkötelezte magát a faji megkülönböztetés megszüntetése mellett, az összes elnyomott munkás egyenlőségéért vívott kampánya részeként.

Addig a legtöbb amerikai kinevette volna a feketék elnökjelöltségének elgondolását, mert túlzottnak tartotta.

A változás akkor kezdődött, amikor a polgárjogi mozgalom célul tűzte ki a szavazati jog megszerzését a feketék számára az amerikai Délen. Az 1964-65-ben elfogadott, mérföldkövet jelentő törvények, eredményeképpen a feketék nagy számban szavazhattak.

Eldridge Cleaver, a harcias Fekete Hatalom mozgalom egyik vezetője 1968-ban elnökjelöltként indult polgárjogi és a vietnami háborút ellenző programmal. Ugyanabban az évben Dick Gregory humorista és aktivista elnökjelölt volt a Szabadság és Béke Pártja részéről, amely szakított Cleaver Béke és Szabadság Pártjával. Abban az évben Charlene Mitchell, egy újabb kommunista lett az első afroamerikai nő, aki elnökválasztáson indult, bár csak két államban.

"Shirley Chisholm, az első fekete bőrű nő, akit a kongresszusba választottak, szintén az első afroamerikai volt, aki egy nagy párt jelöltségéért küzdött, megkísérelve azt, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje legyen 1972-ben. Indulása egyfajta jelképes politikai gyakorlat volt, akkor, amikor az emberek, beleértve a feketéket, nem gondolták, hogy ez lehetséges - állapította meg Lee Edwards, a Heritage Alapítvány nevű washingtoni agytröszt elnökséggel foglalkozó történésze.

Az emberek nem gondolták komolyan, hogy Chisholm elnök lehet" - hangsúlyozta a történész.
Jesse Jackson tiszteletes, aki Martin Luther King tiszteletessel együtt vonult a polgári jogokért, öt államban nyert előválasztást, amikor 1984-ben a demokrata elnökjelöltséget akarta megszerezni és legalább 11 államban nyert egy megismételt próbálkozásakor 1988-ban, amikor rövid ideig vezetett is a kampányban.

"Első indulásomkor a polgári jogokat, az egyenlőséget próbáltam előtérbe helyezni. Ez áttört egy kulturális gátat" - nyilatkozta Jackson egy interjújában.

"Barack Obama egy olyan maraton utolsó szakaszát futja, amely évtizedekig tartott - hangoztatta Jackson. Úgy vélte, Akár győz Obama, akár nem, a kisebbségek politikai szerepvállalása már meggyökerezett."

Érvelését alátámasztja az olyan fekete amerikaiak növekvő száma, akik elnökjelöltként indultak az elmúlt húsz év választásain. Lenora Fulani aktivista volt az első fekete bőrű nő, akinek a neve 50 államban szerepelt a szavazócédulákon az 1988-as választásnál. Alan Keyes a republikánus párti jelölésért indult 1996-ban és 2000-ben. Al Sharpton tiszteletes a demokrata jelölésért kampányolt a 2004-es elnökválasztáson, ebben a kampányban Carol Moseley Braun szenátor is rövid ideig jelölt volt.

Miközben senki nem vetekedhetett Obama jelentőségével, nem ő az egyetlen fekete bőrű elnökjelölt-várományos 2008-ban. Cynthia McKinney, egy afroamerikai volt kongresszusi tag Georgiából, a Zöld Párt valószínű elnökjelöltje.