Száz éves a T-modell

Kerek egy évszázaddal ezelőtt, 1908. július 21-26. között készült el a Ford Művek detroiti gyára akkor legújabb személyautójának, a T-modellnek az első példánya, amelyet aztán 1908. október 11-én mutattak be hivatalosan, akkortól lehetett rendelni.

Az A, C, F. B, K, N, R és S típusúak után ez, a már kilencedik Ford-típus lett végül - 1913 decemberétől - a világon az első, szalagrendszeren gyártott gépjármű, amelynek kettő- és négyszemélyes, kupé, szedán, kabriolé és torpedó (sport) változataiból a gyártása 1927-ben jegyzett befejeztéig 13,2 (más adatok szerint 16) millió példány készült el. (A T mint addigi csúcstípus után újra indult az A-val kezdődő típus-jelzés.)

A szikár alkatú Henry Ford (1863-1947) farmer családban született és már ifjúként igyekezett a munkát könnyítő motoros gépeket, járműveket készíteni.

A detroiti Edison Illuminating Co. (világítástechnikai vállalat) lakatosaként 1893-ban az újságokból olvasott technológiával készített egy kéthengeres kismotort, három évvel később pedig már egy kis négykerekű kocsit is.

Külön gyártóműhelyt alapított, elsőre nem sok sikerrel, így a Henry Ford Co.-ját 1902-ben el kellett adnia (abból lett a későbbi Cadillac-gyár). Alig egy évvel később, 1903. június 24-én azonban újra sikerült ezzel a névvel megalapítania a gyárát. Miután eredeti álmát - hogy olcsó kisautókat gyártson - módosította, és átállt a keresettebb nagyok előállítására, a Ford Co. egyre jobban fejlődött.

Iránymutatásai alapján vezető technikusa, az Egyesült Államokba kivándorolt honfitársunk, Joseph Galamb (1889-1955) Childe Harold Wills közreműködésével megtervezte a kezdeti típus-sort záró modellt, a T-t. Nemcsak a kocsi, de a ritka módon máig élő márkajelvény - a fekvő, kék ellipszisben ezüst színű, kalligrafikus Ford név - is az ő szüleménye. Galamb József sokgyermekes földműves családban született Makón.

Előbb Németországban keresett új foglalkozást, majd onnan az Újvilágba ment szerencsét próbálni. Végül Detroitban a Ford-nál helyezkedett el technikusként, s amikor egy rajzára felfigyelt Henry Ford, megbízta tervezéssel is. Páratlan ívű pályát futott be, majd 1955-ben Detroitban hunyt el.

A T-Ford motorja állószelepes, négyhengeres, soros elrendezésű volt. A lökete 101, furata 95 mm, a lökettérfogata 2,864 liter volt és ezzel 22 lóerőt teljesített. (Ma egy ekkora, közel háromliteres motortól persze 200 lóerőt várnak el.)

Maximum 72 km/órával száguldhatott. Alvázát molibdén-acél idomokból alkotott létraváz alkotta, s karosszériájában az akkor szokásosnál több volt a fém alkatrész. A homogén, szilárd fémet ugyanis könnyebben és gyorsabban lehetett alakítani, mint a faanyag állapotától inkább függő favázat.

(Itt jegyezzük meg, hogy a karosszéria-lakatos szakmát 1945-ig hazánkban az ipartestület is még "kocsinyerges" néven tartotta nyilván.) Elöl-hátul egyaránt merev tengelyeit félelliptikus laprugók kapcsolták a kocsitesthez. Kormányzása már a máig megtartott rendszernek megfelelő volt. Fékezni csak a hátsó kerekeket lehetett.

Bolygókerekes, kétfokozatú tengelykapcsolóját nem karral, hanem lábpedállal működtették. Eleinte a T-t csak feketére fényezetten gyártották, részben azért, mert ez a festék száradt meg a leggyorsabban, részben pedig a színesre festés bonyolultabb volta miatt.

Az autósok gyorsan megkedvelték T-modellt, ennek jeleként becézték is. Tin Lizzy-nek, másként Tin Lizzie-nek, azaz Bádog Böskének nevezték (a tin angolul bádog, a Lizzy, Lizzie az Elisabeth családias becézése).

Az akkor divatos reklám-szlogenek szerint "a T vitte el minden földrészre az autózást", s "a T-vel a talpáról a kerekeire állt át a világ!" Henry Fordnak tulajdonítják a híres, a vevők igényeivel tréfálkozó mondást, miszerint: "Nálunk a vevő feltétlenül megkapja az általa óhajtott színűt, amennyiben feketét akar!"

A T-Ford annyira sikeresnek bizonyult, hogy a bevételekből Ford már ki tudta vásárolni a társaságból a többi részvényest.

Tovább növelte a sikert, amikor 1913 végén, ugyancsak Galamb József hathatós segítségével áttértek a szalagrendszerű gyártásra. Az egy helyben, csak egy-egy és ugyanolyan, a szinte a kisujjukban lévő műveletet végző szerelők elé, a munkahelyre futószalagon érkezett a félkész jármű. Ettől rendkívüli mértékben megnőtt a termelékenység.

Henry Ford ugyan nem engedett szakszervezeti tagot a gyárába, viszont a nyereségből némi részesedést is fizetett a munkásainak.

A Ford hamarosan a nagy gyártók közé került és az első világháború után az angliai Dagenhamben, és a németországi Kölnben is létesített egy nagy gyárat, kisebb részlegei pedig világszerte alakultak. 1929-ben bekapcsolódott a repülőgépgyártásba is a hárommotoros, vállszárnyú, fémből - részben hullámlemezből - készült 17 személyes Ford Trimotorral, melyet híres kutató expedíciók is használtak.

A második világháborúban természetesen teherautókat, de még (licencszerződéssel) tank- és repülőgépmotorokat is gyártottak.

A Ford név elsősorban a T-modellnek köszönhetően avanzsált olyan autós technikatörténeti fogalommá, mint a Fulton a hajózáséban, vagy a Siemens a villamosvasúti közlekedésében.

A Ford személyautókból Magyarországon jelenleg 9 típus összesen 132 változata kapható az 50 lóerős 2,1 milliós Ka-tól a 175 lóerős 9,6 milliós Galaxy-ig. Zömmel kölni gyártásúak. Egyes típusok gyártó-országonként más-más típusnévvel kaphatók.