A hivatal gyorstájékoztatása szerint 2008 első öt hónapjában mintegy 40 ezer gyermek született Magyarországon. Ez 820-al (durván 2 százalékkal) több, mint az előző év januárja és májusa közötti „termés”. Az elhunytak száma 56 ezer alatt volt, ami 2,7 százalékos csökkenést jelent 2007 hasonló időszakához képest. A természetes fogyás (körülbelül 16 ezer fő) ennek megfelelően az elmúlt időszakban árnyalatnyit lassúbbodott. Azonban ezzel, s a nemzetközi vándorlás becsült értékeinek pozitív egyenlegével együtt is már csupán hónapok kérdése, mikor csatlakozunk a 10 milliós lélekszám alatti országok „klubjához”.

A jelentés ezen felül kitér a házasságkötések számára is. Eszerint: 2008. január–májusban összességében 12 629 házasságkötés történt, ami 382-vel (3,1%-kal) több, mint az előző év azonos időszakában. Az első öt hónapban naponta átlagosan 83 házasságot kötöttek, szemben az előző évi 81-gyel. De miért érdekes ez akkor, amikor demográfiai kérdésekről van szó?

Közel harminc éve tart az átok

Branyiczkiné Géczy Gabriella, KSH-szakértő szerint a házasságkötéseknek közvetett hatása van a népességi mutatókra. Régen a házasságkötésekből származott a gyermekszületések nyolcvan-kilencven százaléka, tehát az elsöprő többsége. Mára ez megváltozott. A házasságon kívüli születések mostanság elérik a harminc százalékot és folyamatosan nő az élettársi kapcsolatok részaránya. A hivatal szakértője emellett óva int attól, hogy bárki messzemenő következtetéseket vonjon le a most nyilvánosságra került adatokból. Szerinte a demográfia nem az a terület, ahol egy-egy év vagy pláne hónap alatt lehetne „megváltani a világot”. A lényeg sajnos továbbra is az, hogy egyértelműen fogyó tendenciáról kell beszélnünk. 1981 óta fogyatkozunk, az időnkénti kisebb-nagyobb ingadozás ellenére is. S ezen nem változtat, hogy az elmúlt hónapokban nem egész egy ezrelékkel csökkent a természetes fogyás mértéke. Nyilvánvalóan itt a rendkívül alacsony születésszámról, illetve az ehhez társuló viszonylag magas halálozási arányról kell beszélni. A statisztikus nem mond újdonságot azzal, hogy ezt a két mérőt kellene javítani, ha megálljt akarunk parancsolni a rossz tendenciának.

Kettőzött erővel?

De hogyan? Figyelembe véve, hogy ilyen horderejű ügyhöz egy átlagpolgár csekély mértékben teheti hozzá a magáét, mindjárt adódik a kérdés: mit tesznek szociális- és egészségpolitikusaink a népességfogyás megállítása érdekében?

Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyi országgyűlési képviselő, az MSZP frakció szociális szakcsoportjának vezetője reagált a KSH újsütetű számaira, egyúttal beszámolt a szocialisták népességpolitikai elképzeléseiről. A képviselőasszony mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy az elmúlt hónapokban mérséklődött a népesség természetes fogyása. Ezzel együtt a szakpolitikus elismerte, túl sok ok nincs a hátradőlésre. A képviselőnő azt ígéri: „kettőzött erővel” folytatják a hat éve regnáló kormány családpolitikáját, mert szerintük az már eddig is látható eredményeket hozott. Kérdésünkre, mely a konkrét lépéseket firtatta, Szabó Györgyi elsősorban az átalakított családtámogatási rendszerrel felelt. Ennek keretében csaknem kétszeresére emelték a családi pótlékot, megteremtették a gyes melletti munkavégzés lehetőségének kereteit, illetve fokozottan támogatták a gyesről vagy gyetről a munkaerőpiacra visszatérő anyák elhelyezkedését. Emellett fejlesztették a gyermekek napközis ellátórendszerét, létrehozták a kispapák „születési szabadságát”, bevezették a félszocpol intézményét és folytatták a fészekrakó programot, mely a fiatalok lakáshoz jutását hivatott megkönnyíteni. Egyszóval: a szociálpolitikus szerint a 2002 óta eltelt időszakban megsokszorozódott a szociális támogatások mértéke, s ez hosszú távon döntő hatással lesz a népességszám alakulására is. Csakúgy, mint a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Stratégia, mely 2007-től egészen 2032-ig tart majd a tervek szerint.

Indirekt eszközök, mérsékelt eredmény

Nem ilyen optimista viszont Harrach Péter, aki az Orbán-kormány szociális és családügyi minisztereként egykor maga is felelt a magyarországi demográfiai helyzetért. A korábban a Fidesz színeiben politizáló, jelenleg a KDNP parlamenti frakcióját erősítő Harrach meglátása szerint a gyorsjelentés adatai az évek óta tartó trendet mutatják, a számok hullámzását nem kell figyelembe venni. (A kereszténydemokrata képviselő nem tulajdonít nagy jelentőséget a mostani 2,1 %-os születésszám-növekedésnek, mint megjegyzi, tavaly 3,1 százalékos csökkenés volt az első félévben.) Fogalmazása szerint „a kormányzat csak indirekt eszközökkel, mérsékelt eredménnyel képes ellensúlyozni azokat a társadalmi, gazdasági, kulturális hatásokat, amelyek a népesedési helyzetet befolyásolják.” Mindezekre csak stabil, kiszámítható és differenciált családtámogatási rendszer adhatja meg a választ, ami a gyermeknevelés biztonságát szolgálja – teszi hozzá. Harrach Péter a jelenlegi kormány intézkedéseit puszta „ötletelésnek” nevezi, amely a kiszámíthatatlanságot szolgálja. Szerinte átgondolatlanok a szocialisták módosításai, mégpedig azért, mert éppen „azt a társadalmi csoportot késztetik gyermekszülésre, amelyiknél a vállalt gyermekek nevelésére kellene figyelni.” Szöges ellentétben a polgári kormánnyal, amelynek differenciált családtámogatása azt a réteget bíztatta gyermekvállalásra, ahol a felmérések szerint a legkevesebb gyermek születik. Ennek fontos eszköze volt az adókedvezmény – így Harrach.
„A családot, mint intézményt támogattuk, az egészséges családokat is, nem csak a problémával küzdőket.”

Nullához közelítő esélyek

Elnézve a statisztikus általános állásfoglalását, - miszerint a népességi mutatók nem változnak egyik napról a másikra - s mindehhez hozzátéve a két szakpoltitikus (cseppet sem meglepően eltérő) interpretációját, elmondható: legalábbis kisebbfajta csodára lenne szükség az előrelépéshez. Gondoljunk csak bele: jelen pillanatban nem, hogy négy évre nem látunk előre, még az se biztos, hogy ősszel sikerül-e elfogadnia az országgyűlésnek egy hitvány jövő évi költségvetést! Ugye nem gondolja bárki is, hogy ilyen politikai klímában célbaérési eséllyel lehet meghirdetni egy olyan - tíz-, húsz, ne adj isten harminc évre szóló - programot, mint amilyet krónikus népességfogyásunk kívánna?