Mikor lehetne ebből valami?

Két hét alatt lehet törvényt alkotni, csak politikai szándék kérdése. Erős indok, hogy a lakosság 87 százaléka a „munkáért segélyt” gondolatot támogatja. Politikus társaim számtalan esetben mondják, hogy menjünk, kérdezzük meg az embereket erről-arról, most az emberek véleménye egyértelmű. Egyértelműen ma ez az egyik legégetőbb probléma, s ezt nem csupán a napról napra felszínre bukkanó társadalmi feszültségek jelzik. Ez az ország egyszerűen ma nem bírja el azt az irreális alapokon nyugvó támogatási rendszert, amelyet nálunk messze jobb helyzetben lévő országok sem engednek meg maguknak.

Akkor mi a gond?

A politikai ügyeskedés. Pont úgy, ahogy a párt és kampányfinanszírozási törvény esetében. Két hosszú évnyi tárgyalás-sorozat után képes volt az egyik fél végül felállni az aláírásra váró tervezet előtt és azt mondani: nem írom alá. Sajnos tudom, hogy már az eredendő céljuk is az időhúzás, mert valójában nem akarnak megállapodni, ám a közvélemény előtt nem lehet megtenni, hogy nem ülnek asztalhoz. Egyelőre a szociális segély esetében is ez van. Szeptemberben azonban biztosan előkerül a kérdés.

Van esély egy MDF-MSZP koalícióra?

Kemény értékbeli és programbeli elkötelezettségeink vannak a konzervativizmus és a jobboldali politika térfelén. Programok, megoldások mentén kell a parlamenti pártokkal együttdolgoznunk az ország érdekében. Mindazonáltal nem készülünk politikai szövetségre a szocialistákkal, de pusztán azért nem utasítunk el egy-egy javaslatot, mert az balról jött. Nem hiszek a dacpolitizálásban. Ha egy javaslat előrelépést jelent, érkezzen bármely oldalról, akkor meg fogjuk szavazni. Az épeszű megoldások menti együttműködés nem jelenti egyben azt, hogy koalícióra is lépnénk.

Fontos látni, hogy az együttműködés alkotmányos kötelességünk, nem pedig szerelem-szeretet kérdése. Mikor bekerülve a Parlamentbe azt mondják, én nem ülök le ő mellé, nem fogok vele kezet, nem is köszönök, sőt ha lehet, belököm előtte a csapóajtót – ez infantilis viselkedés. Voltam olyan ötpárti egyeztetésen, ahol az egyik képviselő a neki kezet nyújtó másiknak azt mondta, vidd innen a kezedet, a másiknak meg odaszólt „jobb lenne, ha a pártod egy rendesebb embert küldene ide.” A parlamentben jelenleg sajnos érzelmek, indulatok döntik el a politikát. Olyan is! Kárára van az országnak.

Folyik már a kampány?

Persze. Kampány mindig folyik. Más kérdés, mikor idő előtt elkezdik a választási kampányt. Ennek egyértelmű jele, hogy a kormány nemrég felemelte a miniszterek által adható juttatást hétmillióról százmillióra. A hátralévő két évre ez közel hárommilliárd forint lenne! Ezzel az összeggel bebiztosíthatják a nekik szimpatikus Alapítványokat még a választások előtt, ezt hívják „pofapénznek”. Félő, egy újabb hatalmas károkat okozó osztogató-kampány előjeleinek lehetünk ma szemtanúi.

Önök is belekezdtek nemrég egy kampányba: a Zöld Nemzedékért.

Igen, hiszen a közteherviselés mellett két égető kérdés van: a korrupció elleni küzdelem és a környezetvédelem. A környezet-politika nem egy a sok politika közül, hanem a fenntartható fejlődés igényéből kell levezetni a gazdaság- és társadalompolitikát.

Szeretnénk bemutatni, hogyan lehet majdnem mindent alárendelni a környezetvédelmi céloknak. Az egész szemléletet szeretnénk megváltoztatni. Ahogy az adóreformmal is, ezzel is a huszonnegyedik órában vagyunk.

Mit emelne ki a zöld programjukból?

A legfontosabbnak a gyökeres szemléletváltást tartom. Gyárthatunk ugyanis törvényeket, szabályozásokat ezerszámra, érdemi össztársadalmi szemléletváltás nélkül eredményük jóval kevesebb lesz. S a politikának ebben igenis példát kell mutatni. Az MDF ezért szólalt fel többek között az energiatakarékos izzók használatának elterjesztése mellett, hiszen több országban egyenesen tiltani fogják a pazarló, hagyományos izzók használatát pár éven belül. Megdöbbentő, de évente kétmilliárd forintnyi áramot spórolhatunk olyan apró lépésekkel, mint a használaton kívüli mobiltelefon töltők konnektorból való kihúzása. És még sorolhatnám.

Mindemellett ”Válaszd a hazait!” című kampányunkkal szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy a magyar földben termesztett zöldséget vagy gyümölcsöt válasszák, az ismeretlen eredetű de távoli tájakról hozott társaikkal szemben. A kutatások is azt támasztják alá, hogy a helyi mikroklímán termelt növények fogyasztása éri a legtöbbet, s szállításuk sem terheli a környezetet. Ráadásul így a hazai munkát is ösztönözzük valamint nyilvánvalóan környezetkímélőbb húsz kilométerről eljuttatni a vásárlóhoz, mint több ezer kilométerekre fekvő országokból.

Nem unt még bele a politikába?

Hosszútávúszó és hosszútávfutó vagyok. A hitem mellett majd ekkora erőt képvisel a munkámban a dühöm afelett, hogy mivé vált a demokratikus politika hazánkban. Hiszem, hogy be fogjuk bizonyítani, lehet a politikát másként csinálni. Hisztériamentesen, megoldások és programok mentén korrektül együttműködve.